Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-08-15 / 16. szám
gozni. Első jelentősebb terepmunkáját Norvégiában végezte — ebből irta disszertációját is. A témája pedig meglehetősen eredeti és érdekes. Azt vizsgálta ugyanis az akkor pályakezdő néprajzos, vajon hogyan hat a tanyasi gyermekek szellemi, nyelvi fejlődésére az a tény, hogy elszigetelten élnek és sokkal kevesebb emberrel találkoznak, mint például a városi gyerekek. A disszertáció elkészült, ám a téma nem hagyta nyugodni Hollós Maridát. Ezután már arra volt kíváncsi, hogy vajon Magyarországon is a norvégiaihoz hasonló tapasztalatokat szerezhetne-e. (Nevezetesen azt kívánta vizsgálni, hogy nem jelent hátrányt a tanyasi környezet bizonyos korhatáron belül. Az intelligenciatesztek ugyanis egyértelműen ezt igazolták.) — 1972-ben érkeztem először ösztöndíjasként Magyarországra, hogy elvégezzem az összehasonlító vizsgálatokat. Egy esztendőt töltöttem Nagykőrös és Kocsér körzetében a tanyavilágban. Hogy miért volt ilyen hosszú időre szükségem? Nekem az a meggyőződésem, hogy egy ilyen vizsgálatot nem lehet és nem szabad néhány hét alatt elvégezni. Nem elég, ha a kutató kiutazik a terepre, körülnéz és kitöltet néhány kérdőívet, aztán odébbáll. Ezért döntöttem úgy, hogy magam is a tanyasi emberek életét élem a kutatás ideje alatt. — Az első vizsgálat óta többször dolgozott Magyarországon. Mi az, ami felkeltette az érdeklődését? — Tissaaikécskén akartam 1976- ban folytatni ezt a vizsgálatot, és egy újabb évre odaköltöztem. Peltűnt azonban, hogy egészen másképp élnek errefelé az emberek. Nagykőrös környékén ahhoz szoktam, hogy a parasztok örökké sorsukon, gondjaikon simáik, sopánkodnak. Tiszakécskén viszont senki sem panaszkodott. Látható volt, mennyivel jobban élnek a kécskeiek. Gyönyörű házakat építettek, gépkocsikat vásárolták, szóval elégedettek voltak sorsukkal. Aztán rájöttem az összefüggésre is: míg Nagykőrös környékén rosszul mentek a termelőszövetkezetek, addig Tiszakécskén virágzott a közös gazdaság és amellett jól jövedelmezett a háztáji is. Sokféle magyarázatot találtam erre a jelenségre és ezt egy cikkben megírtam. Magyarországon és az Egyesült Államokban is publikálták ezt az írásomat. Hogy csak néhány szembetűnő példát említsek: Tiszakécskén nem dívott a központi irányítás, hagyták az egyéni kezdeményezéseket érvényesülni, a magángazdaságokat, vagyis a háztájikat messzemenően támogatták. A vezető személye sem volt közömbös: a tiszakécskei tsz-elnök a falu szülötte, közgazdasági egyetemet végzett, és a tagok között nagy a tekintélye. — Tehát az Egyesült Államokban is megjelent a cikk. Ez azt jelenti, hogy a magyar parasztság helyzete, sorsa érdekli az amerikaiakat? — A cikk szakmaii fogadtatása egyértelműen ezt bizonyítja. 1983- ban látott napvilágot az a kötet, amely az én magyar vonatkozású fejtegetéseimet is tartalmazta. Engem is meglepett, hogy két tekintélyes amerikai szociológiai lapban milyen kedvező kritikát kapott a cikkem. — Ügy tudom, tizenöt évvel ezelőtt ön volt az első amerikai néprajzos, aki Magyarországon kutatott ... — Valóban. Amikor első ízben megkaptam a magyar ösztöndíjat, sokan azt hitték, ha egy amerikai nő idejön, azt nem érdekelheti más, csak a cserepek és fazekak. Én azonban mindig is szociológiai érdeklődésű voltam, minden kutatási témám ehhez kapcsolódott. Az is meglepetést okozott, hogy vállaltam a tanyasi életformát, együtt éltem, dolgoztam a tanyaisi emberekkel. A körülményekről csak annyit, hogy nyoma sem volt a tanyán akkoriban még a komfortnak. — Tudományos munkájában mik a további tervei? — Időközben egy merőben más témával kezdtem el foglalkozni: Nigériában három évig kutattam az ifjúság sorsát. Ezúttal sem egyszerű felmérésről volt szó, hanem a fiatalokkal Való közvetlen, élő kapcsolatról. így sikerülhetett az ottani fiatalok életébe bepillantanom. Ezt a kérdést szeretném legközelebb Magyarországon is vizsgálni, vagyis kíváncsi vagyok a magyar fiatalok problémáira, terveire, szándékaira, lehetőségeire. Emellett újabb kérdések is izgatnak. Ezek közül csak egyet említek. Tiszakécske, amely nemrég város lett, két községből alakult, Ó- és Űj-Kecskéből. Az egyik faluban mindig a szegények éltek, a másikban a tehetősek. Rendelkezésemre állnak az 1740—1890 közötti anyakönyvi adatok, ezt szeretném feldolgozni, hogy magyarázatot kapjak a két község népessége alakulásának miértjére. Ám nemcsak ez a téma vonz Magyarországra, ezt be kell vallanom. Hanem az is, hogy nagyon megszerettem az alföldi embereket, szívesen töltöm köztük, velük az időmet. — Mit szólnak az ön munkahelyén, a providevce-i Brown Universityn ehhez a vonzalmához? — Messzemenően- tiszteletben tartják. Sőt a magyarok iránti érdeklődésem, rokonszenvem másokra is átragadt. Hogy mást ne is említsek: már harmadik éve egyetemünkön készítik fel azokat a magyar szakembereket — orvosokat, jogászokat, szociológusokat —, akik amerikai ösztöndíjat kaptak. A nálunk eltöltött néhány hét után kezdik aztán meg az Államok különböző egyetemein, intézményeiben a tudományos munkát. Á. É. 1. Készül a maszk a fellépés előtt 2. A Szöktetés a szerájból Osminja tüntetés, amelyben részesült, az Operabarátok Egyesületének ösztöndíja volt, a legnagyobb a Lisztdíj. Nemcsak a nagy operák basszusrepertoárját énekelte végig, hanem oratóriumokban is fényeskedett. Nagy nap maradt számára 1956. augusztus 8-a, Kodály Zoltán „Missa brevis”-ének lemezfelvétele a halhatatlan komponista vezényletével. Legkedvesebb szerepe Mozart Varázsfuvolájának Sarastrója, amelyet Budapesten Klemperer vezényletével énekelt elsőízben, és amellyel 1956. december 16-án a Wiener Staaitsoperben debütált, majd 1968-ban Budapestre is meghívták erre a szerepre. Akkor állt utoljára „anyaszínpadán”. Nyugati művészi állomásai: 4 év Darmstadt, 4 év Amszterdam, kirándulás Rotterdamba (ahol a kritika elismeréssel könyvelte el, hogy „végre oroszul hallhattuk a Borisz Godunovot” — nem vették észre, hogy Littasy magyarul énekelt), 7 éven át rendszeres vendégszereplések a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Nyugat-németország, Svájc, egy fellépés az afrikai Algírban, ahol Somogyi László karmesterrel hozta össze a zenei sors, no meg Olaszország. Palermóban nemcsak a színpadon aratott sikert, hanem mint „utcai énekes” is: egy újság fotográfusa olyan képes riportot akart készíteni a vendégművésszel, amelyben érezhető a város atmoszférája is. A lakosok azonban félénken visszahúzódtak házaikba. Erre Littasy rázendített a „Szicíliai vecsernye” áriájára, amelynek kezdete: „Tu Palermo...” Nyomban kinyíltak az ablakok. A derék olaszok nemcsak hogy megtapsolták a produkciót, hanem még egy kis pénzt is szórtak a gyerekeknek ... Ja igen, a gyerekek! Littasyné, a bécsi származású König Erika, a magyar állam anyasági érmének tulajdonosa, 7 gyermekkel ajándékozta meg férjét. Ezáltal György papát világbajnokká tette; a kollégák között Jussi Björling és Set Svanholm holtversenyben második helyezettek 5—5 gyerekkel... Hihetetlen, hogy a népes család anyja még arra is talált időt, hogy férje szereptanulásánál ideális segítőtárs legyen. Ám a papa sem maradt adós. Egyszer frakkban „ugrott be” a pelenkázásnál, hogy felesége időben érkezhessen a hangversenyre, ahol Littasy a IX. Szimfóniában vállalt énekszólamot Kleiber vezénylete alatt. A papa közben nagypapa lett, mondhatni futószalagon. Szeptemberben újabb jubileum előtt áll a família: a családfő 75 éves lesz. De ez is csak egy állomás a sok közül, mert a művészbabona azt tarltja, hogy akinek életében halálhírét költik, az igen magas életkort élt meg. Márpedig a pár éve megjelent Hungaroton lemez kísérő szövegében eltemették az énekest. így ez a cikk helyreigazítás is: Littasy György nem néhai, hanem mint az igazi nagyságok: mindenkori. KÖVÁRY GYÖRGY 15
