Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-07-11 / 14. szám

zsugorított formában fekvő — feltehetően fiatal — nő csontvázát találták, aki emberáldozatként kerülhetett a sírba. Ha beigazolódik a feltevés, ez egyedülálló lelet a Kárpátmedencében.

Fejér megye ez ideig ismert legrégibb emberi településének nyomaira bukkantak Napádon, a község melletti kőbányában. A száz négyzetméternyi területen talált leletek azt bizonyítjálk, hogy ezelőtt 19—20 ezer évvel egy kisebb embercsoport ütött itt tanyát. Feltehetően ia vonuló állatcsordák — főként rénszarvasok — nyomait követték.

A Magyar Nemzeti Múzeum elsősorban a Nagymarosi vízlépcső építését megelőző leletmentést végzi a Dunakanyarban. A tavalyi ásatás eredményeként biztosan tudjuk, hogy Visegrádon már ötezer évvel ezelőtt települések voltak. Eddig egy ház maradványait tárták fel; a romok közt egy szövőszék nehezékei feküdtek egy csomóban. A ritka leletet kiemelték és konzerválás után a Mátyás Király Múzeumban állítják ki. Az egyik legérdekesebb emlék az Árpád-korból való. Két, földbe ásott kemencét tártak fel, közülük az egyik szinte teljesen épen maradt. A kemencék előtti hamusgödörből hullámvonaldíszes cserepek és sütőharang töredéke is előkerült. A kemencék nem állhatták egyedül, házakhoz tartozhattak. Ezek maradványainak megtalálása >az idei ásatás jelentős eredménye lenne. A leletmentés során továbbá felszínre kerültek egy Zsigmond-kori csontműves műhely maradványai is. A visegrádi királyi településhez tartozó egykori kézműves műhelyben különféle használati tárgyakat állították elő, a késnyéltől, a csontszemekből álló rózsafüzérig és a szerencsejátékhoz használ dobókockáig. Különös szerencse folytán néhány szerszám is megmaradt, így a korabeli képi ábrázolások alapján pontosan rekonstruálni lehetett a munkafolyamatot, sőt az állati csontok megmunkálásához használt esztergapadot is. A visegrádi Mátyás Király Múzeum Zsigmond király (1387—1437) halálának 550. évfordulója alkalmából rendezett kiállításán mutatta be a kor életmódjában, mindennapjaiban jelentős szerepet játszó csontművesség remekeit. A kiállítás különleges eseménye volt az a „Zsigmond-kori” esztergapad, amely a múzeum udvarán működve, minden kétséget kizáróan meggyőzhette a látogatókat arról, hogy valóban a régészek által feltételezett módon formálódtak a késő középkori csonteszközök. A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének előrehaladtával meggyorsultak a leletmentési munkálatok a Dunakanyarban. A hátralévő időben nehéz feladatokkal kell megbirkózniuk itt a régészeknek.

Az MTA Régészeti Intézete ásatási tevékenységének 95 százalékát a különböző nyertes pályázatok nyomán végzi. Régészeink munkájának nemzetközi elismeréséről a külföldi felkérések, együttműködések tanúskodnak. Több egyiptomi és közel-keleti ásatáson vettek már részt szakembereink. A magyar régészet történetében először vesznek részt magyar szakemberek olaszországi ásatáson: egy római kori villa feltárását végzik. A közelmúltban pedig aláírtak egy megállapodást olasz—magyar, közel- és távol-keleti ásatásokról.

Z. K.

19