Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-07-11 / 14. szám

Elképzelni sem lehet ideáli­­sabb véletlent annál, hogy a legnagyobb római kori pannóniai villa éppen egy múzeum, történetesen a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén kerüljön elő. Hiszen így lehetőség nyílik arra, hogy szemléletesen bemutassák: az évezredek során miként épülnek egymásra a kultúrák. Ám ez csak elméletben ilyen örömteli ese­mény, a gyakorlatban több gondot jelent: elvész a kiállítási terület jó része, és ami ennél is fontosabb, a feltárás és a műemlék rendbe­hozatala milliókat emészt fel, s ezeket előteremteni a mostani szűk esztendőkben ugyancsak bajos. A régészek már a hatvanas évek végén, a terepbejárás során felfe­dezték, hogy itt valaha római kori építmény állt. A múzeum építése során falmaradványok kerültek elő. Ekkor felkérték dr. Topái Ju­dit régészt, hogy derítse ki, hogy mekkora lehetett az épület. Az eredmény minden várakozást fe­lülmúlt, ugyanis az 52 helyiségből álló, melegvízű fürdő­vel egybeépített, hetvenszer nyolc­van méter kiterje­désű villa a legna­gyobb a maga ne­mében egész Pan­nóniában. 1975-ig, ha las­sacskán haladva is, de folytatták a feltárást, előbb a szentendrei Fe­rences-, majd a Móricz Gimná­zium lelkes diák­jainak közremű­ködésével. Aztán a pénzforrások elapadtak, és így kénytelenek vol­tak félbehagyni a munkát. 1978- ban a kemény tél annyira megvi­selte a falakat, hogy sürgősen dön­teni kellett: folytatják-e a feltá­rást, konzerválják-e a romokat vagy a már kiásott részeket is szakszerűen visszatemetik. Az előzetes kalkuláció szerint az ál­lagmegóvás nyolc és fél millióba, a visszatemetés három és félbe ke­rült volna, de az utóbbi összegnek is csak a töredéke állt rendelke­zésre. így megpecsételődni látszott a villa rustica sorsa. És amikor már jószerével min­denki letett arról, hogy lehet ez ügyben tenni valamit, a skanzen munkatársai — Balázs György néprajzos és Szalai András épí­tész — felajánlották, hogy meg­szervezik a nemzetközi építőtábort, vagyis a tábor résztvevői — szál­lás, étkezés fejében — elvégzik a hátralévő munkát. Ennyi a villa tizenkét éves története dióhéjban. Az elmúlt években szinte minden európai országból jöttek ide dol­gozni diákok. A feltárt falakat le­tisztogatják, jelölik, hogy meddig tart az eredeti falrész és meg is magasítják. A rávitt felső réteg egyrészt véd, másrészt értelmez­­hetőbbé teszi az alaprajzot. Azt tervezik, hogy amint a hely­reállítást és a környék parkosítá­sát befejezik, a múzeumlátogatók is megtekinthetik a villát. A villa eredetileg mindössze 1. Az ásatásokon dolgozó hazai és kül­földi diákok a villa falát állítják helyre 2. A világon egyedülálló lelet: a tu­lajdonos nevével maradt fenn ez az ivókészlet 3. Réz és bronz ruhakapcsok 4. Római váltópénzek 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom