Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-07-11 / 14. szám

három helyiségből és egy nagy udvarból állott. A legelső építtető _mondta dr. Topái Judit, az ása­tást vezető régész — 220—230 kö­­' rül telepedett le itt. Valószínűleg Aquincumban leszerelt, légiós ve­terán lelhetett. A feltárás során több metszőkés és rengeteg venyigemaradvány került elő, amik arra vallanak, hogy az itt lakók szőlőműveléssel foglalkoztak. Húsz-harminc ev múlva a család leszármazottja ki­bővítette a villát két félkör alakú oldalsó toronnyal. Jól jövedelmez­hetett a szőlőtermelés, meggazda­godott a família, és arra is futotta hogy a lakóhelyiségeket freskóval díszítsék. Az előkerült Diodetta­­nus-érmékből ítélve 280—290 tá­jékán került sor újabb építkezés­re. Északi traktussal bővítették |es megépítették a melegvízű fülelőt, illetve a díszes oszlopokkal ellátott folyosót. Ekkoriban készülhetett a padlófűtés és az észak-nyugati nagy helyiségek freskói. Az utolsó nagy építkezésre 320— 330 körül került sor, a Constan­­tinus-dinasztia idején. Ekkor ala­kították ki a köz­­ponti nagy udvart. , ólomcsövekkel cső HHbIWHH agyai vízvezetéket. Az közepére ka­talmas szökókutat telepítettek. az a Becs felé ve­­■ -J zetö rövidebb ro­mai út mentén H^^Hp||||gg helyezkedett valószínű, hogy a ji ■, együttest már /’ nemcsak a csa-Iád tagjai használták — a bővítés 9 léptéke legalábbis erre vall , hanem afféle pihenőhely is lehe­tett azoknak, akik ezen az úton közlekedtek, a császári tisztvise­lőknek. futároknak. Itt megpihen­tek, lovakat cseréltek, korait ja­víttattak. A római előkelők ad­tak arra, hogy méltó körülmé­nyek között jelenjenek meg bár­hol, ápoltan és frissen érkezzenek meg úticéljukhoz. 370—380 tájékán errefelé is egy­re gyakoribbak voltak a barbár betörések. Az épületeket gyorsan felhúzott, meglehetősen silány ki­vitelű, védelmet alig nyújtó kerítő fallal és árokkal vették körül. Negyven év múlva a rómaiak a te­rületet szabályos szerződéssel át­engedték a hunoknak. A villa la­kói békében elvonulhattak. Sem­mi jel nem utal arra, hogy pánik­szerűen menekültek volna, szépen összecsomagoltak minden értéket. Leszedték még az ajtó és ablakva­salásokat is, egyszóval magukkal vittek minden mozdíthatót. A népvándorláskor az épületet nem lakták. Nemrégiben az út melletti fal tövében előkerült egy közepes nagyságú, ezüst cikáda fi­bula. Ilyen rangjelzőket a hun kor harcosai viseltek, ami tehát arra utal, hogy későbbi korok népei is megfordultak e tájon. 5. A villa labirintusa 6. Brom karperec és ruhadisz 7. Szőlőműveléshez használt metszőké 8. Csontból faragott hajtű 9. A szentendrei ásatások dr. Topái Judit vezetője FOTO: NOVOTTA FERENC NAGY EMŐKE 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom