Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-27 / 13. szám
Egyetemünk, a New York-i Columbia hosszú évtizedek óta gyűjt magyar vonatkozású anyagot könyvtárai részére. A nagy fejlődés azonban e téren 1954-ben indult meg, amikor a Magyarországon is jól ismert Lotz János professzor vezetese alatt megalakult az Ura] Altáji Osztály. Az ő tervei alapján jelentős hungarikavásárlás kezdődött, különösen 1958-tól, amikor a National Defense and Education Act (Nemzetvédelmi és Nevelési Rendelkezés) a könyvbeszerzési költségvetés bővítését tette lehetővé. A kiutalt összeg legnagyobb részét magyar anyagok vásárlására fordították, továbbá magyar könyvtárosi és Ikönyvbeszerzői állást létesítettek és a nyelvtanítás olyan magas fokra emelkedett, hogy többen is doktorátust szereztek magyar nyelvből. A Központi Könyvtáron (Butler Library) kívül magyar anyagok találhatóik a zenei, építészeti, képzőművészeti, jogi, nemzetközi, közgazdasági, orvosi, tanárképzői könyvtárakban, a kézirattárban, valamint a szóbeli történelmi- és ritka könyvek gyűjteményében. A szóbeli történelmi gyűjtemény kialakítását Allan Nevins történelemprofesszor kezdte meg 1948-ötan azzal az elgondolással, hogy a technikai fejlődést a történelmi kutatás szolgálatába állítsa. A visszaemlékezéseket interjú formájában hangszalagra vette fel, s így forrásértékű emlékeket, adatokat menthetett át az utókor számára. A hangszalagokat azután átírják, a szóbeli szerző átjavítja, majd a szöveg a Kézirattárba kerül. Ily módon sikerül áthidalni a memoárírással kapcsolatos nehézségeket, amelyek sok embert visszatartanak értékes emlékeik lefektetésétől. A szerzői jog a „szóbeli szerző” birtokában marad és ő határozhat ja meg, hogy a memoár nyílt, a szóbeli szerző engedélye alapján tanulmányozható, vagy meghatározott időpontig teljességében vagy részben zárt legyen. Hadd térjek most rá „saját gyermekemre”, a Magyar Szóbeli Történelmi Gyűjteményre. Kutatásaim során arra a meggyőződésre jutottam, hogy interjúk alakjában igen sok értékes forrásanyagot gyűjthetnék össze fontos és jelentős személyek, esetleg közeli rokonaik, barátaik visszaemlékezéseiből, valamint a bevándorolt magyarok kulturális hatásáról az USA kulturális és tudományos életére. Ilyen programot nyújtottam be a Columbiai MAGYAR SZÓBELI TÖRTÉNELMI GYŰJTEMÉNY Interjúk, visszaemlékezések hangszalagon A pécsi születésű Dr. Steinné, Jánosi Engel Rózsi 1958 óta él az Egyesült Államokban, mint a New York-i Columbia Egyetem központi könyvtárának munkatársa, 1974 óta a magyar és osztrák tárgyú szóbeli történelmi gyűjtemény gondozója. Egyetem szóbeli történelmi intézete (Oral History Research Office) igazgatójának, Louis M. Starr professzornak, akit érdekelt az új szempont, nevezetesen, hogy egy európai nemzet bevándorlói milyen hatást gyakoroltak új hazájuk kultúrájára. A gazdag gyűjteményben több magyar szerepelt már egyéb összefüggésben, pl. a Nobel-díjas csoportban Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő, a pszichoanalitikusok között Radó Sándor, Bálint Mihály, Mahler Margit, stb. A New York-i Columbia Egyetem könyvtárának épülete FOTÖ: CSAK ELEM£r 1974-iben kezdtem el a magyar vonatkozású gyűjtést. Általában angol nyelven szólalnak meg interjúalanyaim, de gondoztam magyar és francia nyelvű visszaemlékezést is. Nem egy ismert magyar politikai személyiségnők a képe változott meg ezáltal, például olyanok esetében, akiknek a háború idején kifelé más, meggyőződésüktől eltérő profilt kellett mutatniuk, hogy az embermentési vagy ellenállási tevékenységet folytatni tudják. Természetesen alapos előkészület előzi meg az interjúsorozatokat: részemről, hogy kellőképpen irányíthassam azok menetét, a szóbeli szerző részéről pedig, hogy hosszú évekre visszanyúló emlékeit felidézze, rendszerezze, dokumentumokkal alátámassza. Ezért előzetes megbeszélést tartunk, a kellő alaposság és rendszeresség érdekében. A dolog természetéből fakad, hogy nagyrészt idősebb embereket keresők föl, hiszen ha ők eltávoznak, magukkal visznek pótolhatatlan emlékeket. Egyébként ahány személy, annyifajta megközelítés: van, aki végighalad az előre meghatározott gondolatsoron, mások hangulatuk alapján döntenek, hogy miről emlékezzenek meg egy-egy alkalommal. Idősebbek számára néha igen megrázó élmény a sokszor szomorú múltat felidézni. Az együttes munka természetéből adódik, hogy gyakran alakul ki barátság közöttünk. Herz Ottót, a híres zongoraművészt családja régóta unszolta, hogy önmagáról, a kor nagy zeneművészeivel való kapcsolatáról írjon, de a könyvírás nehézségei ettől visszatartották. Közös munkánk eredménye egy hosszas emlékezés lett, amit éppen halála előtt fejezett be. Sándor György zongoraművész Bartók Béla USA-ibeli éveiről számolt be. Ez különösen fontos volt a Columbia Egyetem számára, minthogy Bartók ott dolgozott és a Kézirattár s a Zeneműtár őrzi keze írását. Lajtha Ábel biokémikus édesapjáról, Lajtha László zeneszerzőről beszélt, valamint tanáráról, Szent-Györgyi Albertról. Egy volt diplomata a két világháború közötti magyar—egyiptomi diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokról mondott el érdekes részleteket. Közeli kapcsolatban vagyok e munkám folytán a Columbia Egyetem Közép- és Kelet- Európai Intézetével (Institute on East Central Europe), amely többek között a volt Osztrák —Magyar Monarchia és általában a Dunamedence történelmével foglalkozik. Ez az intézet adta ki az általam szerkesztett The Hungarian Project of the Oval History Collection of Columbia University című bibliográfiát. Egyetemek, könyvtárak, érdekelt történészek kaptak belőle példányokat. A Miagyar Szóbeli Történelmi Gyűjtemény eredményein felbuzdulva 1976-ban megkezdtem az osztrák gyűjtést is, amelybe azonban történelmi visszaemlékezéseket nem vettem be; a többi szempont ellenben a magyar programéval azonos volt. Természetes, hogy ahol csak lehetett, a magyar kapcsolatokra is kitértem, így például Friedrich Torberg, a legnagyobb osztrák irodalmi díjjal kitüntetett és azóta elhunyt író ízes New York-i Molnár Ferenc-történeteket mondott el. Hugo Burghauser, a Bécsi Filharmonikusak vezetője magyar zsidó zenészekről is szólt, akiket ő szemelt ki arra, hogy a Bronislaw Huíberman által szervezett Palestine Orchestra tagjai sorába kerüljenek, ami életüket mentette meg a nácizmus alatt. Ha pár éven belül elég anyag gyűlik össze az osztrák programban is, az előbb említett magyar tárgyú bibliográfiához hasonlót készítenék az osztrák anyag bemutatására. A cél: átmenteni, amit lehet a történelemkutatás számára, a szóbeliség sokszor őszintébb eszközével. ROSE STEIN (NEW YORK) 14
