Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-16 / 10. szám
zárt, kicsi falu. Itt az országút is véget ér, jobban megőrződtek a palóc hagyományok, mint a környéken. A katolikus plébános világot járt, művelt ember, akinek sokat köszönhet a közösség. Szépen orgonái, énekel, a gyerekeket zenére és sok más hasznos és szép tudnivalóra tanítja. Neki köszönhető a műemlék templom restaurálása is, no meg a falujukat, templomukat szerető embereknek, akik óvják, őrzik a hagyományokat, a templomi zászlókat is a helybéli mintakinccsel díszítették. Kovácsné Kiss Juló, a Népművészet Ifjú Mestere is hímezte a zászlókat. Szatmárból jött ide férjhez, s bizony sokáig „gyüttment” volt, nehezen fogadta be a falu. — Ha János, a férjem nem lenne olyan jó ember, biztosan megszököm innen — meséli, ma már nevetve. — Bizonyítani akartam, hogy ide tartozom, tenni akartam valamit a faluért. Az öregektől összegyűjtöttem a régi-régi palóc párnákat, lepedőszéleket, s faggattam őket az emlékeikről, szokásaikról. Hímezni, szőni is megtanultam, hogy ez a sok szépség ismét szerves részévé váljék életünknek. Mert a népművészet régen nem kiállítások tárgya volt, hanem hozzátartozott a mindennapokhoz. Miért ne lehetne ez ma is így, persze a mai kor igényeinek megfelelően? Ügy gondoltam, a népművészet iránti igény újjáélesztését a gyerekeknél kell kezdeni, öt éve vezetek díszítőművész szakköröket. A recski Bányász Művelődési Otthonban Hugyec János igazgató a díszítőművész szakkört, mint a leglelkesebb kis társaságot mutatta be. Kiss Juló született pedagógus — mondta. A bányászszülők nagyon örülnek annak, hogy gyerekeik itt töltik a szabadidejüket. Recsken sokat meséltek a nem mindennapi házaspárról. Kovács Jánost baleset érte a bányában, hosszú-hosszú ideig ápolta a felesége. Aztán következett az aszszony súlyos autóbalesete. Sok betegség látogatta őket. A férfi most könnyebb munkát végez a bányánál, felesége pedig a bodonyi mozit vezeti, s emellett rengeteg társadalmi munkát végeznek. A fiatalok csüngenek rajtuk. Ottjártamkor a kultúrházbeli 1. A gyerekek Kovácsné Kiss Julótól a szövés fortélyait lesik el 2. A gyöngyözéssel formatervezésre, színlátásra tanítja a gyerekeket 3. Ilyen a bodonyi népviselet 4. ünnepi díszben a kertkapuban 5. Palóc szoba a nagymama házában 6. Munka közben FOTO: HEZES MOLNÁR ESZTER szakkörben a gyerekek éppen blúzt és térítőkét varrtak, a hagyományos és a mai ötvözése szellemében. A csoportot többször meghívták már a zánkai úttörőtáborba, ahol ők tanították hímezni, varrni a többieket. Nemzetközi díjakat nyertek munkáikkal. — Az a legfontosabb — fogalmazza meg céljait Kovácsné Kiss Juló —, hogy felnőttként is folytassák, amit együtt elkezdtünk, örömük legyen benne. S tán az ő szavuk is nyom majd valamit a latba, hogy a díszítőművészet ismét iskolai tárgy legyen. A parádi óvodába igyekszünk, ahol az apróságok kedvenc foglalatosságai közé tartozik a gyöngyözés. A parádit a megye legszebb óvodájaként emlegetik. A termek díszítése az óvónők egyéniségét is tükrözi. Kis palóc múzeumot találunk itt, s a gyerekeket is rászoktatták a népviseletre. Kovácsné Kiss Juló lelkes partnerekre talált az óvónőkben, amikor felajánlotta, hogy foglalkozik a csoportokkal. A vezető óvónő, Farkas Jánosné szerint Juló a gyöngyözéssel formatervezésre, színlátásra tanítja a gyerekeket, mi több, még számolni is. A kicsik annyira élvezik a gyöngyfűzést, hogy rácáfoltak arra a gyermeklélektani megfigyelésre, miszerint húsz percnél tovább nem tudnak összpontosítani ebben a korban. Olykor két órát is eldolgozgatnak! És a fiúk legalább olyan igyekezettel „alkotnak”, mint a lányok. A nagyobbak már maguk választják ki a színt, számolják ki a hozzávalót és döntik el a formát. Bodonyi házuk alagsorában műhelyt rendezett be Kiss Juló és családja. Itt a falubeli gyerekek dolgoznak, szövőszékben szőhetik a tarisznyának, térítőnek valót. A bodonyi csoport iskoláskorú lányokból, fiúkból áll. A lányok saját maguk szabták csinos kis blúzaikat, formájuk modern, de díszítésük eredeti palóc. Kiss Edit például óvodás kora óta jár ide, most hatodik osztályos. 1984-ben aranydiplomát kapott pályamunkájáért, egy hímzett blúzért. Saját fonású öveket, gyöngyökből divatos karkötőt, kitűzőt látok a műhelyben szorgoskodókon. — Kizárólag eredeti palóc mintákkal, vagyis ennek bodonyi változatával dolgozunk — mondja Kiss Juló. — Szeretném, ha legalább egy mondattal megemlíthetném a verpelétieket, ott is összejött egy lelkes kis társaság hímezni, varrogatni: ők a Szöszmöte Klub. A nagymama házában egy palóc szobát rendeztek be. Kiss Juló szeretettel simogat végig minden darabot. — Régóta gyűjtögetem a valódi, eredeti palóc szőtteseket, hímzéseket, használati tárgyakat — mondja. Ezek a rongyszőnyegek — mutatja — már nem kiállítási tárgyak, a télen készültek, eladásra. Az árukból gyöngyöt, anyagot tudok venni, lesz miből dolgozni a gyerekeknek. ZIKA KLÁRA 9
