Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-04-18 / 8. szám
A TOJÁSPATKOLÓ KOVÁCS 1. Füg Bélo kovácsmester 2. Telis-tele patkóval ... FOTO: STEFKA Időnként az ember hasznára válik, ha „jóakarói” egy kicsit megcsipkedik a hiúságát. Mert mi történt Füg Béla népművész kovácsmesterrel? Ismerősei addig-addig ,,ugratták” a kovácspukkasztó mondással, miszerint az az igazi mester, aki megpatkolja a tojást is, hogy alaposan dühbe gurult, és megmutatta, felveri ő a patkót az üres tojás héjára is! Ha nem így történik, a 39 éves jeles kovácsmester talán élete végéig felsőpakonvi műhelyében pengeti az üllőt és megmarad a „helység kalapácsának”, azaz a falu kovácsának. A tojáspatkolás azonban igazi szenvedélye lett: „Tojás az élet, patkó a szerencse” — mondta, amikor a „szakma” csínjáról-bínjáról beszélt: — Sajnos, mint annyi más területen, a tojáspatkolásban is vannak ügyeskedők, kontárok. akik szúrják-fúrják a tojást és vékony drótszállal erősítik rá a patkót. Ennek semmi köze a mesterséghez. Hiszen a patkolás felszögelést jelent. Nos, a valódi tojáspatkolás az, ha vassal ütöm be a vasat — azaz a szöget — és a tojás nem reped meg. Nem dicsekvésből mondom. de az országban jelenleg csak én tudom így megpatkolni a tojást. S méghozzá hányfélét! A mester kollekciójában az ausztráliai emu 30—40 dekás tojásától az egészen apróig, számtalan fajtájú és méretű megtalálható. Van itt liba-, kacsa- és tyúktojás, fürj-, galamb-, papagáj- és kanáritojások. A legparányibb a sirályipintyé, amelyhez képest a normál babszem is testesnek tűnik. Nem véletlen tehát, hogy Füg Béla tudományának messze földön híre ment. A Német Szövetségi Köztársaságban megjelenő Volkskunst nevű szakfolyóirat képekkel illusztrált tanulmányt közölt róla. A párizsi néprajzi múzeum pedig több munkáját őrzi. A mestert az utazási irodák is felfedezték, mivel a tojáspatkolás lélegzetelállítóan izgalmas, látványos munka. A farsangi szezont a Hilton, az Atrium-Hyatt, a Novotel, s a Duna Intercontinental szállodában rendezett nemzetközi bálokon szokta végigpatkolni, nyáron az utazási irodák folklórprogramjainak szereplője. A fiatal mester legemlékezetesebb élményeként arról mesélt, hogy több ízben utazhatott az eredeti Orient-expresszen. A Párizs—Isztambul között, évente 3—4 alkalommal elindított nosztalgia Orient-expresszre ugyanis meghívták őt tojást patkolni, s ott is sikert aratott produkciójával. Néhány mesterműve ajándékként olyan világhírességekhez került, mint a divatdiktátor Nina Ricci, vagy a Hyatt szállodalánc elnöke. Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszonynak hazánkban tett látogatása alkalmából egy sarkantyús libatojással kedveskedett. Tojásait soha nem festi színesre. Érdekelt, vajon miért nem színes, hímestojásokat patkói? „Mert az olyan hamis és ízléstelen lenne, mintha az elefántcsontot befestenék” — adta meg az öntudatos választ Füg mester. HORVÁTH MÄRIA BAJVIADAL Ki ez a heprecsóré alak, aki folyton azt kiabálja: „Ali rúgtatja lovát a vracsai mezőn”? Honnan csöppent ide ez a .rozzant, viszszaszájaló, makrancos, de azért a gazdáját szerető Csepel 125-ös motorkerékpár? Miért is akar Forgács öcsi a benzinfaló motorbicikli nyergéből kopjás bajviadalt vívni a poros kisváros Ajtó- és Ablakkeret Gyárának szakszervezeti titkárával? És egyáltalán, ki győzhet egy ilyen viadalon? A kérdésekre vidám, ironikus választ ad Gyulai István Bajviadal című könyve, amely a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szerző hódmezővásárhelyi gyermekkorának fantáziavilágából és a felnőttként tapasztalt valóság élményeiből szőtte kisregénye történetét. Forgács öcsi, az ablakkeretek biztos kezű asztalosmestere összekülönbözött a munkás múltját feledő szakszervezeti titkárral és személyében a megtévedt hatalmat hívja élet-halál küzdelemre a fűzekkel árnyékolt atkai gátra. A kihívás módja: szakáiba pökés, oka: a becsület, az egyenes beszéd, az adott szó semmibevétele, a közösség érdekeinek megtagadása. Olyan vétségek ezek, amelyekért a lovagoknak kötelességük elégtételt szerezni, akár vér árán is! Főhősünk szilárd erkölcsiséggel felvértezve pörcög köhögő motormatuzsálemén a vásárhelyi utcákon, s naponta megvívott apróbb ütközeteivel bizonyítja, hogy állandó emberi értékek, eszmék vezérlik tetteit. A bajvívás igazi áldozata a törékeny Bálint tanár úr, aki a történelemórákon valódi hősökről, tiszta jellemekről regélt Forgács öcsinek, „akinek a történelem amúgy egészében, egyetlen példabeszéd volt a magyar becsületről.” Az író mesélő kedvű nagyapák modorában mondja el a történetet, eszköze az inkább fanyar mosolyra, mint nevetésre ingerlő szatíra. Ha tetszik, újmódi népiség ez, tájszókkal, gazdag tartalmú jelzőkkel, emberi tulajdonságokkal felruházott mai tárgyakkal. Amikor az olvasó összecsukja a könyvet, megállapíthatja: olyan történetet olvasott, amelynek konfliktusátkonfliktusait bárki nap mint nap átélheti. Ám a „hétköznapiság” mesévé ízesedett a nyelvi leleményektől s a cselekmény „csodás” fordulataitól. LINTNER SÁNDOR Kiadóink ajánlata Kunszabó Ferenc—Farkas Tamás: Sárköz — Szépirodalmi Kiadó. Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. (Erotikus szólások és egyéb fölklórszövegek magyarázata) — Gondolat Kiadó. Gáspár Simon Antal: Az én szülőföldem, a bukovinai Istensegíts. (Fakszimile kiadás) — Akadémiai Kiadó. Radvánszky Béla: Magyar Családélet és háztartás a XVI. és XVII. században — Helikon Kiadó. Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya — Magvető Kiadó. Bodnár Éva: Az újra felfedezett Tornyai — Gondolat Kiadó. Galavics Géza: Kössünk kardot az pogiíny ellen (Török háborúk és a képzőművészet) — Képzőművészeti Kiadó. Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874—1886 — Zeneműkiadó. Leszler József: Nótakedvelőknek — Zeneműkiadó. Csetri Lajos: Nem sokaság, hanem lélek (Berzsenyi-tanulmányok) — Szépirodalmi Kiadó. 22
