Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-03-23 / 6. szám
SOK JÓ ÖTLEJ; KEVÉS MEGVALÓSULÓ SZABADALOM AMÍG EGY TALÁLMÁNYBÓL ÁRU ,,Érdekes, hogy minden magyarnak van egy találmánya.” Sokszor hallottam már külföldiektől ezt a mondatot, néha komoly, néha vicces formában. Már-már úgy tűnik, a találmány ugyanolyan sztereotípiává, egyik legjellemzőbb tulajdonságunkká lesz, mint a gulyás, a csikós és a fokos. Lehet, hogy ez a megállapítás így túlzás, de annyi bizonyos, alkotó fantáziájú nép fiaiként tartanak minket számon a világban. S valljuk be, mi is hasonlóképpen vélekedünk magunkról. Tehetséges nép a magyar, mondogatjuk, s hosszan szoktuk sorolni — a gyufától a golyóstolion ált a színes tévéig — hogy mi minden származik magylar ember ötletéből. A helyzet máig sem változott, ezt a meggyőződésünket igazolják a hazai lapok, szinte hetente olvashatunk egy-egy újabb világraszóló magyar találmányról. (S körítésül gyakran arról is, hogy a feltaláló milyen keserves utat járt be elképzelése szabadalmaztatásáig, illetve milyen küzdelmet folytat annak gyakorlati megvalósításáért.) De hogyan látja mindezt a szabadalmaztatást és a találmány értékesítését végző szakember? Hogyan állunk a „magyar kreativitással”, miképpen lesz Magyarországon 1987- ben egy jó ötletből külföldön is eladható áru? Erről kérdeztük meg dr. Vékony Lajost, a LICENCIA Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatóját. A LICENCIA egyike azoknak a vállalatoknak, amelyek a hazai szellemi termékek .menedzselésével” foglalkoznak. Tevékenysége átfogja az egész folyamatot az ötlet szabadalmaztatásától a licenc eladásáig, illetve a találmány alapján előállított termék külföldi értékesítéséig. * — Tényleg olyan sok jó elképzelés születik nálunk? — Bár statisztikai adatokkal nem tudok szolgálni — felelte Vékony Lajos —, úgy gondolom, az egy főre eső szabadalmi kérelmek tekintetében néhány fejlettebb országot is megelőzünk. Annyi tény, hogy rengeteg érdekes és értékes gondolat, ötlet lát napvilágot. Ami külön kiemelésre méltó, az az, hogy a nagyközönség figyelmét magára vonó találmányok jelentős része nem „szakmabelitől” származik. Csak néhány példa ennek igazolására: a világhírűvé vált Bánfi-hajszeszt egy vidéki hivatalnok kísérletezte ki, az égési sebek gyógyulását segítő csodaszert egy öreg parasztbácsi, az Egyesült Államokban most fénykorát élő Hélia—D szépségbalzsamot egy nyugdíjas néni. Ami közös ezekben az emberekben: egyikük sem rendelkezett semmiféle vegyészi végzettséggel. A megvalósulás nehézségei S éppen ez az egyik oka annak, amit a megvalósulás nehézségeinek nevezhetünk. — Szakmai féltékenység, ellenállás? — Sok esetben az is, de én most a munkánkban — a szabadalmaztatás, valamint a találmány értékesítése közben — jelentkező problémákról beszélnék. Magyarországon rengeteg jó ötlet születik, de jelentős részük, nem tudok rá jobb kifejezést, csak „ötletszinten” él, tehát kizárólag papíron létezik. A legtöbb esetben nem az történik, hogy valaki leteszi ide az asztalra egy már működő, százféleképpen kipróbált műszaki szerkentyű tervrajzát, dokumentációját és prototípusát — hanem csak az elképzelését hozza. De hiába a legzseniálisabb gondolat, ha hiányzik a kidolgozáshoz szükséges szakmai felkészültség, a kísérletekkel igazolt realitás. 1. Veress Ferenc, a Híradástechnika Gépgyár géptervezője a fémek íorgácsmentes darabolását oldotta meg, erről a találmányáról az angol Enginering News az első oldalán irt 2. Ilyen műanyag zsákokban tartott komposzton „terem" a laskagomba a csepeli Duna Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben 3. A hazai közvéleményt jelenleg izgalomban tartó CELLADAM rákellenes gyógyszer feltalálója, Kovács Ádám egy műszaki találmányával, a gépkocsira szerelhető hangágyúval, amely képes egy stadion behangosítására 4. Az Evolite gyógylámpa és feltalálója, Fenyő Márta 5. A törökszentmiklósi Tsz elnöke, Lakatos László és Baranyi József laborvezető a gyümölcs érését mérő készüléket szerkesztett. Ez lehetővé teszi, hogy a gyümölcsöket a tároláshoz szükséges állapotban szedjék FOTO: MTI 12
