Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-11 / 20. szám
azzal, hogy oktatta-nevelte a tudatlan tömegeket olyan kérdésekben, melyekkel azok szembetalálták magukat. Kioktatta őket a demokráqja lehetőségeire, szavazataik fontosságára, fenntartva, hogy Amerika beválthatja ígéretét. Üjságírói módszereit a tömegigényekhez igazította. Az aktív politikai tevékenységgel sem hagyott fel: New York állam kilencedik választókörzetének küldötteként bejutott a kongresszus képviselőházába. 1885 decemberétől a következő év áprilisáig, lemondásáig, az Egyesült Államok kongresszusában az első magyarországi születésű képviselőként foglalhatott helyet. Ebben a minőségében két kongresszusi bizottságnak is tagja volt: a kereskedelminek, valamint a köztisztviselői reform ügyeivel foglalkozónak. Nem elégedett meg az írott szóval folytatott küzdelemmel, a törvényhozás falai közé akarta vinni azt. Több törvényjavaslatot tett, szót emelt a korrupció ellen és sikraszállt az állami hivatalnokapparátus kinevezésére, működésére vonatkozó törvény tökéletesítéséért is. De radikálisabb reformtörekvései már a reakció és a számára elviselhetetlenül lassú bürokrata gépezet kemény ellenállásába ütköztek. Maradandó örökség Az Amerika jelképének számító Szabadságszobor felállításában játszott jelentős szerepe 1886-ban csak növelte a már ekkor országos hírű lapkiadó politikus tekintélyét. Egy másik, ugyancsak éppen száz esztendővel ezelőtti epizód Munkácsy Mihály látogatásához fűződik. Abban a lelkes és ünnepélyes 1. Pulitzer József idős korában. John Singer Sargent portréja 2. A Szabadság-szobor New Yorkban. Kivilágítását a mai napig a Pulitzer-alapítványból fedezik 3. A New York-i Pulitzer-ház ma fogadtatásban, amelyben a művész Amerikában részesült, nem kis szerepe volt Pulitzernek is. Pulitzer a szabadversenyes kapitalizmusból az imperializmus korába lépő Egyesült Államok jellegzetes történelmi személyisége volt. Polgármestert, kormányzót, sőt elnököt tudott hatalomra segíteni vagy székében megingatni. Gátlástalan vetélytársaival, W. R. Hearst-tel vívott könyörtelen konkurenciaharcában azonban átmenetileg maga is az amerikai szenzációéhség maradéktalan kiszolgálására kényszerült. A spanyol—amerikai háborús konfliktus (1898) idején az olcsó tömegsajtó, az ún. sárga sajtó módszereinek tökélyre emelésével az alantas emberi ösztönök kihasználásától sem riadt vissza fennmaradása érdekében. A nagy „csata” után változtatott módszerein: ismét színvonalas újságírógárdát szerződtetett s az olcsó szenzációk közlésével felhagyva, újból széles körű elismerést vívott ki magának. Lapjai révén ismét a társadalmi igazságtalanságok, a korra jellemző politikai és gazdasági korrupció, a trösztök, biztosítótársaságok manipulációi elleni küzdelemre összpontosította erejét és ilyen értelemben a haladó polgári újságírás kiemelkedő alakjának számít. Még mielőtt megöregedett volna, szörnyű betegség tört rá: a vakság. Ez visszavetette tevékenységében, azonban lapjai magas szmtű elvi irányítását továbbra is kezében tartotta. 1911. október 29-én halt meg a Dél-Karolina állambeli Charlestonban, ahol luxusjachtja éppen horgonyzott. A St. Louis Post-Dispatch még ma is az örökösök birtokában van. Pulitzer József elévülhetetlen érdemeket szerzett a magas szintű újságíróképzés intézményessé tételében. A zsurnalisztikát hivatásnak tekintette és adományával lehetővé tette egy önálló újságírói kar létrehozását a Columbia Egyetemen. Végakarata szerint a fennmaradó összeg további 250 ezer dollárral egészült ki, melyek együttesen alkotják a Joseph Pulitzer Alapítványt. Ennek kezelését Pulitzer ugyancsak az egyetemre bízta azzal, hogy az összegből független szakértői bizottság évente díjakat osszon ki kiemelkedő újságírói, irodalmi, történetírói és zenei teljesítményekért. A ma ezerdolláros újságírói, Illetve ötszáz dolláros irodalmi és zenei díjak erkölcsi értéke jóval meghaladja azok anyagi jelentőségét. Steinbeck, Hemingway, O’Neill, mellett magyar származású amerikai újságírók is vannak a Pulitzer-díj büszke tulajdonosai között: Louis Stark Robert C. Tóth vagy a karikaturista Paul Szép. Végrendeletében Pulitzer jelentős összegeket hagyott a New York-i Filharmóniai Társaságra és a Metropolitan Művészeti Múzeumra is. A Central Park szökőkútja az ő adománya, akárcsak Párizsban az egymással kezet fogó Washington és Lafayette szobra. Jelképes a jelentősége annak, hogy a Szabadság-szobor kivilágítását az általa létesített alapítványból fedezik. CSILLAG ANDRÁS 11
