Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-11 / 20. szám
SZIKLAY ANDOR Miska bácsi Nem tudhatom, hogy nem vetemedem-e egyszer könyvterjedelmű önéletrajzírásra; a cím lehetne ez: „Én még ismertem ..Sokszor érzem ugyanis, sőt sok esetben szembeszökő, hogy korszakok közt ülök, választóvizek csörgedeznek alattam, mert nagyon korán kezdtem s lettem réges-régen eltávozott s idestova elfelejtett idők és emberek letéteményese két világban is: a magyar—amerikai, majd a hivatalos amerikai élet berkeiben, és két egymástól meszsze eső korban: a háború előtt és a háború után ... A magyar oldalt nézve, én még ismertem valakit, aki ismerte Lisztet (Thomán).... Joachimot (Backhaus)... Kossuthot (Jankovics Marcell)... én még ismertem Bartókot.. . Hubayt... Kodályt... én még ismertem Munkácsy utolsó titkárát, Bartos Fülöp tanár urat Clevelandben, aki az alantiák jó részének forrása. (Egyik lánya talán él még, könyvtárosnő, Kaliforniában; a másik, az orvosnő, öngyilkos lett.) öreg bácsi volt már Bartos Fülöp, olyan hetvenötös, amikor a magukat jó karban tartó öregurak. fiatalos lépteivel és behízelgő mosolyával, jól kivasalva, bekölnizve és lepomádézva megjelent első találkozónkon, amely egy cikkemhez küldött pallérozott hozzászólásából eredt — és amelyet azután három-négy éven át követtek elég rendszeres együttlétek. Gondolom: 1938-ban történhetett, azután, hogy elköltözött Baltimoreba, ahol rokonai voltak s ahonnan fél óra alatt utazhatott be a washingtoni Library of Congress-be, búvárkodni. Két könyvön fog dolgozni, mondta: az egyik a leghíresebb magyar festő életét és munkásságát, a másik a századforduló párizsi világát fogja feltárni. Elment; még váltottunk egy-két levelet, aztán bevonultam, többé nem láttam őt — és a tervezett könyvek nem jelentek meg. Maradt valahol nyersanyag? Van valakinél ebből a kitűnő, közvetlen, fontos forrásból, írásos tanúvallomás spárgával átkötve, cipődobozokban sárgulva, Baltimore-ban, vagy másutt, Munkácsy Mihályról? .. . Akinek kenyere, az régen és jól tudja legalábbis Magyarországon, amiket én Bartos tanár úrtól hallottam először: hogy Lieb Leó „kincstári sótiszt” fia volt a Munkácson született magyar festőzseni, a „romantikus realizmus” világnagysággá emelkedett művé-Sziklay (C. Klay) Andor 1912-ben született. 1935 óta él az Egyesült Államokban. Eisenhower elnök kinevezésével évtizedeken keresztül dolgozott a Külügyminisztériumban. Számos diplomáciatörténeti és nemzetközi jogi kötet szerzője. Lapunkban közölt írását az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság számára készítette. sze, hogy az apa 48-as hős volt, akit azután börtönben szerzett betegség vitt el... és hogy ez volt az oka annak, hogy amikor „Miska bácsi” Amerikában járt s széltében-hosszában ünnepelték politikai és társadalmi kiválóságok és amerikai magyar vezető emberek, a magyar — mármint osztrák— magyar — követ nem vett tudomást jelenlétéről, létezéséről. Bartos fiatalon, Munkácsynak csak élete utolsó pár évében volt titkára Párizsban, ahol a Mester 28 éves kora óta, tehát 1872 óta élt és 1900-ban halt meg. De alaposan kifaggatta Munkácsy t 1886-beli amerikai útjáról, és alapos jegyzeteket készített, amelyből sok adatot félretettem. „A modern mesterek közt talán a legnagyobb, de feltétlenül a legeredetibb és legerőteljesebb”, írta vezércikkben a New York-i „World” 1886. november 14-én, Munkácsy érkezésének előestéjén. „Isten hozott!” volt a piros-fehér betűkkel festett szöveg a magyar fogadóküldöttség nagy tábláján a kikötőben. „Éljen Munkácsy Mihály!” volt a „headline”, magyarul, a „World” címlapjainak tetején a művész érkezése napján. Az amerikai fogadóbizottság elnöke Pulitzer volt; néhány nappal később ő volt a főszónok a Delmonicónál megtartott hatalmas banketten, Hewitt polgármester, Depew szenátor, és az országos hírű prédikátor, Henry Ward Beecher mellett, aki Kossuthot is fogadta 1851-ben és kerítésszaggató hangja még mitsem vesztett erejéből. A „Siralomház”, „Zivatar a pusztán”, „Zálogház”, „Liszt”, és számunkra oly felejthetetlen magyar tárgyú mesterművek művésze egy világraszóló témájú képpel érkezett: az óriási méretű és lélekbe markoló „Ecce Homo!”val — „Krisztus Pilátus előtt” —, amely ma a philadelphiai Wanamaker nagyáruház lépcsőzete fölött látható. Előbb kiállították a New York-i West 23. utcai „Old Tabernacle”-ben; százezrek tekintették meg, iskolákat vezényeltek ki oda, papság és hívők, műértők és járókelők tömegei csodálták, egyre nagyobb összegeket kínáltak érte tőkepénzesek, intézmények . . . Alger michigani kormányzó 100 000 dolláros ajánlatát negyedmillióval szárnyalta túl John Wanamaker. Egyre-másra következtek az ünnepélyek, privát meghívások V anderbiltékhez és Astorékhoz, dísztagság a legelőkelőbb klubba, a „Century”-be és meleg hangulatú, jó bor mellett régi jó nótákban és zaftos kurjantásokban bővelkedő magyar estek ... Az egyiken Korbay Ferenc énektanár vezényelte a „Kossuth Kórus”-t és „Lichtenstein Jankó zenekara” húzta a talp alá valót... Közben befutott Párizsból egy másik hatalmas festmény, amelyet Sedlmayer, Munkácsy műkereskedője, az „Ecce Homo!” rendkívüli sikere nyomán saját elhatározásából küldött át. Ez az a szintén világhírre emelkedett mű, amely a New York-i központi Public Library csarnokának egyik lépcsőzete fölött látható; a vak Milton az „Elveszett Paradicsom”-ot diktálja lányainak. A Mester 1887. január elsején utazott vissza Párizsba. Magyarok közt töltötte utolsó amerikai estjét, a Szilveszter-estet. „Balázs Kálmán cigányzenekara muzsikált”, mondta Bartos tanár úr, „és újra, meg újra húzta Miska bácsi kedvenc nótáját. . . »Mi füstölög ott a síkon távolban«...” „Tudott magyarul? Évtizedek után . . .?” — kérdeztem. „Kicsit tudott. . . sokat értett ... de hát oly fontos ez? Liszt nem tudott magyarul — és legnagyobb sikerei tetőfokán is mindig kiemelte magyarságát. . . Munkácsy franciául beszélt . .. Miska bácsi tökéletesen tudott németül, de nem szerette ezt a nyelvet — mint Liszt sem.. . mindkettőjüknél a Bach-korszak hatására gondol az ember . . Igen: Munkácsynál Lieb Leó sorsára. .. Lisztnél például a „Funerailles”-re, amelyet barátjának, a kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnöknek emlékére komponált, és egyebekre, amiket a 13 aradi vértanú emlékének szentelt. Későbbi évtizedekben amerikai magyar kezekbe került jó néhány Munkácsy-kép. Az „Én még ísmeríem’Mcategóriában van néhai Kiss Emil New York-i magyar bankár — rá még ma is sokan emlékeznek —, akinek magánképtárában egyenesen 15 darab Munkácsy-festmény volt. . . és Vécsey Armand, a kitűnő muzsikus (szalonzenekara volt vezető New York-i szállodákban), akinek húga Kende Gézának, a „Szabadság” napilap szerkesztőjének felesége volt, s aki 3 Munkácsy-képhez jutott. Hol vannak ma ezek a képek? . . . Hol van a tavalyi hó? . . .
