Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-29 / 19. szám
A I ÚJSKGKIRÍY NYO/M/IMN Joseph Pulitzer halálának 75. évfordulójára Kevesen tudják, hogy az egyetemes sajtótörténet kiemelkedő alakja, a reformtörekvéseiről híres amerikai lapkiadó politikus, a tekintélyes Pulitzer-díj alapítója Magyarország szülötte volt. Szülővárosában, Makón, halálának (október 29-én esedékes) 75. évfordulója alkalmából megemlékezéseket tartanak. Az első eseményre idén május 30-án került sor: Nicolas M. Salgónak az Egyesült Államok budapesti nagykövetének és Pálfy Józsefnek, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökének jelenlétében bemutatták azt a tanulmánykötetet, amelyet a makói múzeum jelentetett meg Pulitzer József magyar származásáról. Családtörténet — dióhéjban Az erre vonatkozó megállapítások a nemzetközi irodalomban ellentmondásosak. Ennek legfőbb oka, hogy Pulitzer emlékiratot sohasem írt. Több életrajzi mű és lexikon — tévesen — azt állítja róla, hogy Budapesten, illetőleg Miskolcon született, továbbá, hogy anyja „osztrák—német katolikus” volt. Többnyire hiányosak a testvéreire és családja egyéb körülményeire vonatkozó adatok is. Az újabb kutatások alapján azonban most már bizonyos, hogy apai ágon eredetileg Morvaországból bevándorolt zsidó kereskedő család sarjaként látta meg a napvilágot 1847. április 10-én az alföldi mezővárosban, Makón. A Pulitzerek a 18. század elején Dél- Morvaországból vándoroltak be hazánkba. Nevük egy még ma is meglevő ottani kis település emlékét őrzi. A családnak számos ága létezett és terjedt el az országban a 18- 19. században, különösen Pest megyében és hazánk déli részén. Ellentétben a család más ágaival, akik „Politzer”-ék voltak, a makóiakat „Pulitzer”-nek hívták. Az egykori Csanád vármegye székhelyére, Makó püspöki mezővárosba az 1700-as évek közepe táján telepedtek le az első zsidók a török uralom után. A gyér népességű, de jó mezőgazdasági adottságokkal, termékeny földdel rendelkező vidéken a püspök szívesen látta a zsidó kereskedőket családjaikkal együtt. így a piacközponttá váló városon belül néhány évtized alatt jelentős lélekszámú communitas jött létre. József nagyapja, Pulitzer Mihály Makón született s a város nagy tekintélyű terménykereskedője volt; háza, üzlete a Piac téren állott. Sikeres üzletember, a communitas vezetőségi tagja lett. Fia, Fülöp, ugyancsak Makón született már s 1838-ban házasodott. Felesége — József anyja — a pesti születésű Berger Elize, szintén zsidó kereskedő családból származott. Pulitzer Fülöp kezdetben atyja társa volt a kereskedésben, de másfél évtized alatt a város legrangosabb terménynagykereskedője vált belőle. Kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkezett szerte az osztrák birodalomban. Gyakran utazott s ilyenkor mindig a legjobb ajánlóleveleket kapta a város elöljáróitól. Telekkönyvi bejegyzés tanúsítja, hogy háza 1843-tól előkelő helyen, a megyeházával szemben állott. Később itt született József, kinek nyolc testvére közül csak Lajos, Albert és Anna maradt életben; a többiek betegség következtében kisgyermek korukban meghaltak. Pulitzer Fülöp a szabadságharc alatt a délvidéki csapatok katonai élelmezője volt. Két testvérbátyja a nemzetőrségben teljesített szolgálatot. A család jómódban élt. A szabadságharc bukása sem okozott megrázkódtatást életükben, mert az apa folytatta katonai élelmezői tevékenységét, igaz, most már a császári sereg számára. A gyerekekhez házitanító járt, az idősebb fiút, Lajost pedig később Bécsbe járatták gazdasági iskolába. Fordulat akkor következett be életükben, amikor 1855 tavaszán Pestre költöztek. A jobb kereskedelmi lehetőség mellett Pulitzer Fülöpöt erre ösztönözték még családi kapcsolatai is. József ekkor nyolcesztendős volt. Pesten az Üj vásártér (ma Engels tér) közelében a következő évben ismét megnyitották nagykereskedésüket, ígéretesen jelentős forgalmat bonyolítva le már az első időkben. Az üzletben társnak, illetve utódnak szánt fiú, Lajos ekkor váratlanul elhunyt. Ennek ellenére a család jó körülmények között élhetett, a terménykereskedés prosperált. A céget törvényesen is bejegyezték. Ebben az időben már a nagyszülők is felköltöztek Makóról Pestre. A baj akkor kezdődött, amikor az apa, Pulitzer Fiülöp súlyosan megbetegedett és emiatt az üzlet gyors hanyatlásnak indult. A „tüdővészből” (tuberkulózis) többé nem gyógyult fel: 1858-ban, 47 éves korában meghalt. Végrendeletében vagyonát — melyből alig maradt valami — feleségére, kiskorú gyermekeinek gyámjára hagyta. József ekkor alig múlott tizenegy esztendős, testvérei pedig még nála is kisebbek voltak. Eladósodtak, az árván maradt családra szomorú idők köszöntöttek. Egy kis lisztesboltjuk maradt. Pulitzerné ezután újra férjhez' ment. József ekkoriban Hampel Antal jóhírű pesti kereskedelmi szakiskolájának a tanulója volt. E hároméves alsófokú tanintézet mindenekelőtt az áruelosztó kiskereskedelemben elhelyezkedni kívánók számára nyújtott akkoriban modern szakismereteket: kereskedelmi számtant, idegen nyelveket, levelezést, gazdasági földrajzot, történelmet, „ipari vegytant”, áruismeretet oktattak. A fiút azonban hiába szánták a kereskedői pályára. Miután 1860-ban Anna nevű húga is meghalt, elhatározta, hogy önállósítani fogja magát. A katonai pálya iránt vonzódott. Gyenge fizikuma és rossz látása miatt azonban egyik európai ország hadseregének sem felelt meg, akárhogyan is próbálkozott. Az akkor még dúló amerikai polgárháború számára az északiak toborzó ügynöke 1864 nyarán Hamburgban végre alkalmasnak találta. Kivándorlásával — amely jóllehet anyja akarata ellenére, de az ő tehermentesítésére történt — életében új fejezet kezdődött. Pár év múlva öccse, Albert is követte Amerikába. A makói szülőházat annak új tulajdonosa a múlt század végén postahivatal céljaira építette át. Az egyemeletes épület munkásotthon, majd ismét lakóház lett. Pulitzer gyermekéveinek színhelye a volt megyeházával átellenben, a mai Dózsa György utca 4. szám alatt látható. Hogyan kell karriert csinálni? A századfordulón Pulitzer méltán lehetett példaképe a nincstelen, önerőből felemelkedni és meggazdagodni vágyó magyar kivándorlóknak, ugyanis igazi „self-made man” módjára, saját erejéből lett multimilliomos nagytőkés, az uralkodó osztály köreihez tartozó személyiség Amerikában. Egy kivándor-1 lókkal megrakott hajón, üres zsebbel indult el tizenhét éves fejjel az Újvilág felé. Nem sokkal azután, hogy hajója Bostonban horgonyt vetett, az I. New York-i lovasezredbe sorozták be. Alakulata főleg németekből állott s egyes források szerint részt vett a Shenandoah-völgyi hadműveletekben. Polgárháborús élményeinek egyike volt az az epizód, amikor felindultságból megütött egy vele embertelenül bánó tiszthelyettest. A haditörvényszék súlyos ítéletétől csupán egy bizonyos Ramsay kapitány jóindulatú beavatkozása mentette meg, kivel Pulitzer korábban rendszeresen sakkozott. Kilenc hónapi szolgálat keserű tapasztalataival — melyek végleg letérítették a katonai pályáról — és havi 13 dollár obsittal a zsebében bocsátották el a háború végén. A szegénység odáig vitte, hogy szeretett volna elszegődni bálnavadásznak New Bedfordban, de ehelyett inkább úgy határozott, hogy St. Louisba, az amerikai németek „fővárosába” utazik szerencsét próbálni. Gyenge angol nyelvtudásával New Yorkban sehogyan sem boldogult; a németet viszont beszélte, s hadseregbeli kapcsolatai révén joggal remélte, hogy a St. Louis-i németek között könnyebben talál megélhetést. St. Louis egyike volt az USA dinamikusan fejlődő nagyobb településeinek. Háromszázezernél is több lakosára 3-4 újság jutott. Megfordult itt és 1852-ben népgyűlésen szónokolt Kossuth is és a városban nem egy, polgárháborút megjárt magyar élt. Amikor 1865 októberében Pulitzer megérkezett, arra sem volt pénze, hogy átkeljen a várost elválasztó Mississippi folyón köz ekedő kompon. Az ifjút munka fejében vit ék át a túlsó partra: a kazán fűtését kellet vállalnia több fordulón keresztül. Életének t gy megpróbáltatásokkal terhes, nehéz szakasza következett. A nincstelen bevándorlókhoz hasonlóan, a legkülönbözőbb alkalmi munkákból volt kénytelen tengődni: volt öszvérápoló, hajómunkás, rakodó, dolgozott építkezésen, bérkocsit hajtott. A nehezebb fizikai munkát és a durva bánásmódot azonban nem bírta elviselni, ezért a legtöbb helyről távoznia kellett. Ugyanakkor szabad idejében állandóan képezte magát, tanult, könyvtárba járt. Egyszer kedvezőnek látszó ajánlatot kapott. öt dollár fejében egy vállalkozó mun-6
