Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
• • • • SAJTOTUKQR Visszapillantás a KÁLÓT mozgalmára A második világháborús memoárirodalom Az irodalmi, művészeti és társadalmi havilap hosszú interjút közöl Ugrin Józseffel, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé (KÁLÓT) szervezetének egyik alapítójával. Ugrin beszámol kalandos indulásáról, a Franciaországban és Afrikában töltött évekről. Elmondja: éppen Brazíliába készült, amikor bátyjától hazai látogatásra invitáló levelet kapott. „Páter Kerkai parasztifjúsági mozgalmat akar elindítani. Szeretné, ha munkatársa lennél.” Ugrin így emlékezik: „Elindítottunk egy parasztmozgalmat, amely nem egészen három év múlva már több mint tízezer legényt masíroztatott a főváros utcáira az Eucharisztikus Kongresszuson, amely virágzásának teljében több mint félmillió tagot számolt négyezernél is több helyi szervezetében, amely rövidebb tanfolyamokon pontosan 14606 parasztagitátort képzett ki a szervező munkára. Ugrin József részletesen szól az 1940 októberében Érden általa létrehozott első katolikus népfőiskola működéséről is. „Kezdettől fogva háromféle tanfolyamot szerveztünk. A fiatal legények részére két és fél hónapos kulturális népfőiskolát. Középkorabelieknek három-négy hetes gazdasági tanfolyamokat, kupecképzést. Végül a nehézfajsúlyú parasztok, faluvezetők, a szegényvilág un. ’bandagazdái’ jöttek több hetes képzésre.” 1942-ben már 16 népfőiskolánk működött, és 1943-ra számuk húszra emelkedett. Kimutatásunk szerint 1944. március 19-ig 34000 paraszt kapott valamilyen irányú képzést ezeken.” Az újságíró megkérdezte: Igazak-e a KALOT-tal kapcsolatban a háború után hangoztatott különféle jelzők? Ugrin kijelentette: „Nem igaz”, hogy antiszemiták lettek volna, de „zsidóban és keresztényben egyaránt ostoroztuk a harácsoló, kapzsi, kapitalista szellemet”. Másfelől pedig: „Nézze, igaz, hogy antimarxisták, antikommunisták voltunk. Mert a katolikus hit, és az ateizmust hirdető marxizmus ideológiai téren összeegyeztethetetlen. És persze, hogy szidtuk az oroszokat, amikor mindegyik hivatalos újság ezzel volt tele.” A főpapsághoz fűződő kapcsolatokról Ugrin elmondja, hogy főként a „szegény” püspökök álltak a mozgalom mellett. Mindszenty és a KÁLÓT nézetkülönbségeiről így beszél: „Mi úgy véltük, tudomásul kell vennünk a világpolitikában, s így Magyarországon is bekövetkezett erőeltolódásokat. Nem konfrontációt, hanem megegyezést kell keresni a baloldallal. Már csak azért is, mert akkor minden normálisan gondolkodó ember előtt annak a célnak kellett lebegnie, hogy talpra állítsa ezt a sokat szenvedett országot. Mi ebben a feladatban partnernak ajánlkoztunk. Mindszenty viszont a közeledés helyett a merev szembehelyezkedést választotta, hitt a közeli fordulatban, az angolszász segítségben. Ami azt illeti, elég rövidlátó módon gondolkozott. ” Ar háború után Ugrin gazdálkodó volt. („Nagyon beosztva, rengeteg munkával valahogy elvergődtünk.”) Később segédmunkásként dolgozott, majd 1960-ban érdi „tanfolyamosa”, Dobi István segítségével a Szénsavtermelő Vállalatnál helyezkedett el, ahol propagandista, piackutató lett. „Külföldön is több kiállítást rendeztem sikerrel. A vállalatnál szerettek, innen is mentem nyugdíjba, kormánykitüntetéssel. ”__________ Für Lajos a debreceni folyóiratban megállapítja: a második világháború, s a háború nyomán bekövetkező éles fordulatok az események részeseit, szereplőit éveken át mintha nem annyira emlékeik megírására, sokkal inkább elhallgatására ösztönözték volna. Az első emlékiratokat emigrációban élők jelentették meg - mint Horthy Miklós, Kállay Miklós -, Magyarországon a hatvanas évek végén jelentek meg első ízben a korszakkal foglalkozó emlékezések, a baloldali, főként a kommunista vezetőktől (Nógrádi Sándor, Markos György, Vas Zoltán, Marosán György, Kállai Gyula. Fehér Lajos). Mivel az illegalitás nemigen hagyhatott dokumentumokat az utókorra, - ezek a munkák a dokumentációhiányt is hivatottak voltak pótolni. A „másik oldal” csak a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején jutott nyilvánossághoz. Megjelentek Bárczy János, Simonffy-Tóth Ernő, ill. Simonffy András, Shvoy Kálmán írásai s a talán legnagyobb hatású mű, amelyet Kádár Gyula, a VKF defenzív részlegének vezetője, vezérkari ezredes írt. Almásy Pál újabban megjelent kötete, sopronkőhidai börtönnaplója szolgál a tanulmány „ürügyéül”. Almásy Pál letartóztatásakor, 1944. november 22-én, vezérkari alezredes volt, fontos egyénisége a Bajcsy-Zsilinszky és Kiss János vezette ellenállási mozgalomnak. Almásy „nem az eseményeket boncolja, naplója a megpróbáltatások emberi oldalát tárja elénk”. A kötet kelendősége, a korszak iránti szűnni nem akaró kíváncsiság arra vall, írja a szerző - hogy „az ország közvéleménye szeretné alaposabban megismerni a korszakot, szeretné látni a történések korábban túlságosan sematikusan ábrázolt folyamatát, a folyamatok hátterét, mozgatóit”. E háttérről, mozgatókról jegyzi meg Für Lajos: „A visszaemlékezések, köztük Kádár Gyuláé, Simonffy-Tóth Ernőé s bizonyos értelemben Almásy Pálé ... utalnak arra a történelmi kényszerpályára is, amelyen haladva már-már kikerülhetetlenül sodródott az ország a második világháborúba. Hiszen félrevezető hiba lenne, ha az 1945 előtti negyedszázad külkapcsolatokat érintő (diplomáciai, katonai, gazdasági, kulturális) döntéseiből s a döntések megítéléséből kizárnánk a trianoni békediktátum tragikus következményeit”. Für Lajos idézi ezzel kapcsolatban Juhász Gyula történész megállapítását: „Nálunk volt a legnehezebb összekapcsolni a nemzeti célokat és az antifasiszta küzdelmet. Végtére is a környező államokban annak idején elég volt az, ha valaki lengyelnek, csehszlováknak, vagy jugoszlávnak érezte magát: a nemzeti érzés elégségesnek bizonyult a Hitler elleni harchoz. Nálunk a nemzeti érzés kevés volt az antifasizmushoz, ehhez legalábbis demokratának kellett lenni.” I \ csillogó fémszobor első M \ pillanatra csak szépen / \ ívelő formájával ragad ÍTI meg, de hamar rádöbbenek: a krómba álmodott térplasztika szerencsésen szimbolizálja a mögötte magasodó csupaüveg épületben folyó munkát. Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézetnek ugyanis akár jelképe is lehet az óriási metálszív s még inkább a belőle kiinduló vastag éroszlop, melybe szinte beleképzelhető testünk életet adó, és sok betegség forrásaként is szereplő folyadéka, a vér. A vér, mely az orvostudomány számára a legtöbb új felfedezést hozza manapság, de amely egyúttal még számos területen állít a szakemberek elé megoldatlan akadályt. Úgy tartják, ma a világban a vérrel foglalkozó kutatások felé fordul a legnagyobb orvosi figyelem, s a biomedicina más szakágaiban dolgozók is e kísérleti és klinikai kutatásokból merítik a legtöbbet. Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy a pénzügyi forrásokban egyébként nemigen bővelkedő magyar egészségügy éppen itt igyekezett újítani. Helytelen volna azt állítani, hogy nemzetközi színvonalú intézmény született a budapesti Karolina úton a februárban átadott vadonatúj épülettel, már csak azért is, mert az intézet ezt a jelzőt a látványos sarokszárny átadása előtt is jócskán kiérdemelte. Nem volt könnyű idáig eljutni. Akinek pedig ebben a tudományos szakembergárda élén kiemelkedő szerepe volt, Hollón Zsuzsa akadémikus, az intézet főigazgatója.- A háború után először hadirokkant otthon volt ezen a helyen, majd az ortopédklinika költözött ide. 1949-től kezdtek „beszűrődni” az épületbe, mármint a régi szárnyba az első „véres emberek”. Ekkor indult Magyarországon a szervezett vérellátás. Az első években még csak vörös vértesteket, vérplazmát és gammaglobulint tudtak készíteni. Volt egy fekvőbeteg-sebészeti osztály és egy tudományos laboratórium, ahol a véralvadást kutatták. Tíz évvel később szerveződött meg az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, s ekkor kerültem én is ide. Akkoriban száz munkatársunk volt.- Csak összehasonlításul a régi számokhoz: ma az intézetnek több mint 680 dolgozója van, közöttük mintegy 110 diplomás: orvos, biológus, vegyész, fizikus, gyógyszerész. A vértranszfúziós osztályon körülbelül 70 féle vérkészítményt állítanak elő. Ebben a fejlődésben nyilván rengeteg tudományos és szervezési eredmény rejlik... 18
