Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-27 / 26. szám

A mai kor toronyházakban felnövő gyer­mekei különösen vonzódnak a romantiká­hoz — kell-e mondjuk, ebben szüleik is tár­saik. Némi irigységgel vegyített elismerés kíséri a várépítő elődök alkotásait, szabadon szárnyaló fantáziájukat. Ez a titka a Bory­­vár népszerűségének is, mely Székesfehér­váron, az öreghegy oldalában dacol az idő­vel. Az építész és szobrászművész, Bory Je­nő maga tervezte és építette lovagvárát, ren­dezte be annak szoborparkját és képzőművé­szeti kiállítását. „A játék a gyermek művészete, a művé­szet a felnőtt játéka” — olvasható az egyik feliraton, ami mindjárt magyarázatot is ad arra a kérdésre, hogy jutott eszébe egy is­mert szobrászművésznek, a Képzőművészeti Főiskola tanárának, majd rektorának minden szabadidejét egy vár építésére fordítani? Vallomásaiból kiderül, hogy elsősorban a monumentális alkotás utáni vágy ösztönözte, miután nagyszabású terve, a szarajevói Fe­renc Ferdinánd fogadalmi templom és Zsó­fia otthon az első világháború után kiala­kult történelmi helyzet következtében nem valósulhatott meg. De ki is volt ez a regényesen idealista mű­vésziélek? Székesfehérváron született 1879- ben. Édesapja géplakatosmester volt, hét gyermeket nevelt fel. Őt szülővárosa ösztön-^ díja segítette az építészmérnöki oklevél meg­szerzésében. Ezután a legelső szobrászati osz­tály növendéke lett, majd Stróbl Alajos ta­nítványa volt; festeni Székely Bertalannál tanult. A Képzőművészeti Főiskolán ismer­kedett meg későbbi feleségével, akit Szeged város ösztöndíjasaként szintén Székely Ber­talan tanított. „Két bögrével”, albérletben 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom