Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-27 / 26. szám
kezdték közös életüket. Bory Jenő 1911— 46-ig a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat rendes tanára, 1921—44-ig a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázástan meghívott előadója volt. Mint művészpedagógust humanizmusáért, alapos felkészültségéért, természetes egyszerűségéért, jó humoráért szerették tanítványai, s tisztelték a nehéz években tapasztalt segítőkészségéért. Művészi pályáját a hazai és külföldi kiállítások, művészeti díjak fémjelzik. Az ország különböző helyein felállított első világhá borús hősi emlékművei, a Kerepesi temetőben látható monumentális síremlékei, a Műszaki Egyetem aulájában professzorok mellszobrai, a Bory-vár százoszlopos udvarának történelmi szoborsorozata, aktok, kisplasztikák jellemzik e gazdag életművet. Bory Jenő 1912-ben vásárolta a lankás domboldalon fekvő, szőlővel és gyümölcsfákkal betelepített másfél hold nagyságú területet, a hozzá tartozó présházzal és borospincével. A kis épületet kényelmes lakássá bővítette, az emeleten műtermet alakított ki — kisebb változtatások után ez ma is a család állandó lakhelye. A vár építése 1923-ban kezdődött. A nyarakat, a főiskolai szünidőt töltötte itt a család. A mai látogatók gyakran sóhajtoznak: micsoda vagyonuk lehetett, ha ilyen várat tudtak építeni. Csodálkozva hallgatják a .,várúr” gyermekeinek szavait takarékosan gazdálkodó édesanyjukról, aki zokszó nélkül vette tudomásul édesapjuk szenvedélyét. Kettőjük művészi honoráriuma jelentette a tőkét, de sokszor szoborért, képért cseréltek építőanyagot. Édesapjuk saját maga építette a várat egy-két szőlőhegyi munkás és a gyerekek segítségével. Több mint ötszáz alkotásból álló műgyűjteményét — mely a neves magyar művészek mellett magába foglalja a saját, a felesége és leánya munkáit is —, a vár termeiben, kertjében helyezte el. „Lassan megy a munka és mert nemcsak pénzből épül, hanem lélekből, buzgóságból. ö a tervező, építész, a pallér, sokszor a kőműves is, mint a középkorban” — írta akkoriban Lyka Károly, a neves művészettörténész. A második világháború alatt nemcsak a vár, a műtárgyak is megrongálódtak. A háborús károk helyreállításával együtt közel négy évtizedig, az alkotó haláláig tartott az építkezés. A modern épületekkel körülvett vár kapuján belépve különös világgal találkozunk. Virágokkal, bokrokkal, fákkal, szobrokkal, művészi díszvázákkal és beton fürdőmedencével díszített, gondozott kert tárul a sz«gf^ műnk elé, s a nyolc méter magas dombon álló főépület. Az első teraszon neves magyar művészek szoborportréi sorakoznak, a másodikon, az úgynevezett elefántudvaron Lehel vezér és Szolimán szultán monumentális betonszobrai magasodnak. A folyosón történelmi korszakokat megörökítő freskóvázlatokat láthatunk. A főépületben találjuk a műgyűjteményt, és a száz négyzetméter alapterületű szobrászműtermet (lovagtermet). A vár hátsó traktusát a „százoszlopos várudvar” zárja le történelmi szoborgalériájával. Az épülethez kilátótornyok csatlakoznak, közöttük a várkapu, felette vastag láncon a középkori várurak pallosjogát jelképező betonpallos lóg. Az udvar körbefutó árkádos folyosóján 103 oszlop és 24 kupola emelkedik. A művész az árkádok alatt helyezte el szoborműveinek eredeti gipszmodelljeit, amelyeket bronzba öntve, vagy márványba faragva az országban többfelé láthatunk. A szobrok között Bory Jenő szebbnél szebb vallomásait, feleségéhez írt szerelmes verseit olvashatjuk, a hölgy látogatók, különösen a feleségek örömére Az árkádokon körös-körül történelmi nevezetességű személyek szobrai állnak, a magyar történelem egy része szobrokban . . . Az ősvezér Álmos kezdi a sort és Tinódi Lantos Sebestyén, a magyar múlt költője és kobzos énekese fejezi be. A vár építésében a művész fantáziája, játékos alkotókedve párosult a felkészült, kísérletező építészmérnök gondosságával. A legváltozatosabb építészeti megoldásokat valósította meg. A költséges zsaluzás helyett az egyszerű eljárással előállítható körkeresztmetszetű betonoszlopokat alkalmazta. A beton és vasbeton építészeti-szobrászati alkalmazása területén eredményes kezdeményező kísérleteket és értékes kutatási munkát végzett. Nyugdíjas éveiben már nemcsak a nyarakat töltötte itt. Javította, építette tovább a várat, gondozta a kertet és a szobrászathoz sem lett hűtlen. Halála után felesége folytatta a munkát, később a gyermekei, akik a szüleik iránti szeretetből, tiszteletből mindent érintetlenül meg akartak őrizni. A kert. az épület és a műtárgyak karbantartásáról, restaurálásáról, a látogatók kalauzolásáról a családtagok gondoskodnak. Fenntartási költségeikhez a hatforintos belépődíjak jelentenek némi segítséget. A művészi tehetséget a gyermekek, unokák is örökölték: Bory Klára nyugalmazott rajztanár a restaurátor. Dr. Bory György is örökölte édesapja ezermesterségét: falaz, szobrot javít, kertet rendez. A három testvér most már nyugdíjas, állandóan itt laknak, s amíg erejükből telik, ápolják szüleik emlékét, s azután átadják a stafétabotot gyermekeiknek. Szeretnék, ha minden változatlanul maradhatna, hogy még sokáig andaloghassanak a vár falai- között rohanó korunk romantikát kedvelő emberei. ZIKA KLÁRA FOTÓ: MEZEY BÉLA 25 I I
