Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
RATKÓ JÓZSEF RABLÁS FÉNYES NAPPAL két élünk. Pangás van, a legrosszabb, amire emlékszem. Nézze, Mr. McCrum... McCrum, ha jól értettem ...?!-Önnek, Mr. O’Riordan: csak Paddy! Szólítson Paddynak.- Jól tudja, Paddy, ha én ezeket a kétségkívül ritka remek példányokat megveszem, az áru nekem ott rostokol a polcomon, míg egyszer valahára, ki tudja hány év múlva, megleli azt a historikust, aki az angol madárfigyelészet szaktörténésze és meg is engedheti, hogy gyűjtse. Ez a LEVÉLTÁRI ADALÉKOK - és itt savanyú képet vágott - ha nem itt Londonban kínálná, hanem Cirencesterben, ahová való és megveszik, más volna, nem szólva arról, hogy teljes ív hiányzik, szakadtas a fűzése. A RÓMAI MEMORÁBILIÁKAT meg éppenséggel hogyismondjam a legkevésbé - tette le fanyalogva: - Yorkban talán: Eboracum, az ő városuk, Hampsteadben hampsteadi memorábiliákra buknak, még ha hamisítva, akkor is.- Tudom, Mr. O’Riordan. Teljesen megértem. Mégis, ha érdekelné, mire taksálná?- Hát az igazat megvallva, Paddy, nem nagyon érdekel. De ha már idáig elhozta és meg akar szabadulni tőle, hogy annyival is könnyebb legyen a cucca. Huszonöt font. Caklipakli. Paddy McCrum, amennyire tőle telt, elszömyedést színlelt. Meghökkent a nevetséges összeg hallatára és csak zavarodottan hápogott:- Huszonöt font...!- Tudom, mit akar mondani. Rablás fényes nappal. Mi?!- Döglött az üzlet. Holtszezon, kérem.- Legyen har!... Harminc.- Huszonöt.- Mennyit cipekedtem!-Utolsó ajánlatom; de még meggondolhatom - biggyesztette hozzá a Böngészde tulaja, fenyegető halkra fogva a hangját.- De ... de akkor abból le van vonva ennek az ára, Mr. O’Riordan ...?- Mi az?- A DUBLINERS. Utánnyomás.- Le van vonva a DUBLINERS ára.- Jesus Christ! Hát... nem bánom, istenneki. McCrum a felvágatlan Joyce-kötetet hátizsák-zsebre süllyesztette, O’Riordan pedig, a maga öreges, tempós-körülményes módján kihúzta fiókját, felkattantotta a kulcsra járó lapos bádogkazetta fedelét és könyökével ernyőt csinálva, hogy az amerikai a benne acélrugóval leszorított dagadó bankókat ne lássa, megkörmölve előhúzott egy ötöst és két tízest.- A huszonöt fontja. Köpködje meg. Úgy is tett: megköpködte, megköszönte. Azzal a nyakigláb fiatalember rántott egyet az alumínium-vázas háticucc fogóján - mely hálózsákját rejtette, s így hol aludnia mindig volt - és a hampsteadi hegy sokbutikos, előkelő főutcáján kikanyarodva, korgó gyomorral, de egy fokkal vidámabban, eltűnt a forgalomban. Aznapra már megvolt az ebédrevalója. DOBAY ANDRÁS (SVÁJC) ALKOTÁSA Egyetlen évszak Szivárvány, keresztstemes, Mária kötő-szegélye elhagyott arcomat törli, s remegtet máris öröm. Jár a romolhatatlan madár-lift föl-le, föl-le, hoz-visz hajnali füttyöt égről a földre. Fönt még tolul a hó, de nyár van, mert így akarom. Sötétít havat, hajat hatalmam: akaratom. Akarok zöldet a fákra s virágot, patyolatot. Szerelem, egyetlen évszak, szívemben kinyarasodj! Szerelem, forgószél, pörgess, forgass halálig! Jobb, ha örömtől szédül az ember, mintha bútól inogna. FORRAI ESZTER (Franciaország) BUJDOSÓ ALPÁR (AUSZTRIA) ALKOTÁSA Árnyékod öleltem Messze sugárzó Különc lényed Tűnő lépteid mögött Megbüntetett angyalaink Indulataink szökőkútja villog -Lányom rózsaszín szobáján árnyékom Meredekfalaimon Szemek kérdőjelei Homorú páncélodból Lépj elém Válaszolj........ LADIK KATALIN (Jugoszlávia) Ráncos, haja festett éjszaka Az angyal a nyugati ablakban ül. Én a tükörben. A sátán a szemközti falon ragyog. Meleg rohanó éjszakában Az üres ablakban Kihajol a vonat. Ijedt állat sikolt. Tűnő lépteid 24
