Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-12 / 3. szám

KI SSÉK NAGYCSALÁDJA \_/\ nyitásával két lány az ebédet főzi, ) a két nagyfiú az étkezőben terít. Észtéi és Ilona felmentést kaptak a délelőtti teendők alól, velük be­szélgettünk a leányszobában. — Biztosan megzavartuk ezt a hétvégét. Mi lett volna a program, ha nem jövünk? — Nem udvariasságból mondom: ugyanez. Mi szeretünk itthon len­ni. Biztos azért nem kívánkozunk más társaságba, mert mi itthon so­ha nem unatkozunk. Amíg osztály­társaink gyerekkorukat játékba­bákkal, de egyedül töltötték, addig nekünk mindig élő babáink vol­tak ... Megbeszéltük testvéreim­mel, hogy ha majd mi is férjhez megyünk, házasságot kötünk, ne­künk is sóik gyerekünk lesz. Pon­tosan úgy gondolkodunk erről a kérdésről, ahogy a szüléink: a gyermekáldás isten ajándéka, amit el kell fogadni. — Nincsenek barátnőitek, akik szórakozni járnak? — Dehogy nincsenek. Tőlük tud­juk például, milyen egy disco, de mi nem vágyunk oda. Inkább el­megyünk kirándulni vagy egy mú­zeumba. Televíziónk sincs, nem mintha nem tudnánk venni. .. Egész egyszerűen leszavaztuk a te­levízióvásárlást. Ügy gondoltuk, sokat ártana nekünk. így is kevés idő jut egymásra, arra, hogy ki-ki elmondja napi gondjait, hátha még a család egy része a televízió rab­ja lenne ... — mondja Eszter. * Csendélet cipőkkel FOTÓ: STEFKA ÉVA A Kiss család konyhája valósá­gos nagyüzem. — Hát bizony akad itt munka bőven, de igazságosan megosztjuk — mondja a kedves arcú édesanya. — Minden szobának és minden re­szortnak felelőse van, de ezen túl is kapnak tőlem naponta feladatot a gyerekek. Házirendünk szerint mindenkinek napi másfél órát kell dolgoznia a háztartásban. Nem sze­retném, ha bárkire túlságosan nagy teher hárulna, és ezért men­ne el a kedve a nagy családtól. Nem is hagyom, hogy csak a nagy­lányok mosogassanak, még akkor sem, ha ezt önként vállalnák. — Mennyi élelem fogy egy ek­kora családban? — Kenyérből két napra 6 kilót veszünk, tejből 20 litert. Tojásból csak 80—100 darabot érdemes ha­zahozni. A húslevest nagyon sze­retjük, egy 20 literes fazékban szoktuk főzni. Kedveljük az alma­­kompótot és a kelt tésztát is. A kompót nálunk 5 kiló almából, a tészta 3 kiló lisztből készül, pala­csintából 120-at sütünk. Burgonyá­ból ősszel 3 mázsát vettünk, para­dicsomból 2,5 mázsát főztünk be. Készült még 60 kg káposztából sa­vanyúság, 60 kg egresből és 40 kg ribizliből szörp. Baracklekvárt ta­valy egy mázsát főztünk be. — Minderre miből telik? — Az én alapfizetésem 6900 fo­rint ehhez jön még negyedévenként 13 százalék prémium — veszi át a szót a családfő. — A feleségem gyermekgondozási segélyt kap, most már csak egy gyerek után, havi ezer forintot. Tiz gyerek után jár a családi pótlék, ez csaknem 9000 forint. Van már két keresőnk: Eszter, aki 2200 forintot és Zoli, aki 3600 forintot kap. A hét iskolás után 5500 forint rendszeres nevelé­si segélyt adnak, s évente kétszer egy-egy 20 ezer forintos utalványt a gyerekek ruházkodására. Ennyi a jövedelmünk, ezt kell beosztani. Ahogy látogatásunkkor tapasz­taltuk, Kissék nem is akárhogy osztják be havi jövedelmüket. Mint kiderült, ez elsősorban az édesanya érdeme, aki, mielőtt első gyermekét megszülte, pénztáros volt egy nagyvállalatnál. Igaz, a lakás szűkös és berendezése sze­rény, de a családban mindenki jól­öltözött, nagylányok és nagyfiúk is csinosak, divatosak. Persze en­nek van egy titka: egy családi egyezség. E szerint a gyerekek na­gyon vigyáznak a ruhára, s ha megunták, kinőtték, akkor is meg­őrzik. Évente kétszer aztán össze­jönnek az unokatestvéreikkel — anyai ágon van belőlük vagy két tucat —, és ilyenkor „szabad a vá­sár”, azaz ruha-cserebere. — Itt vagyunk már órák óta, de panaszt még nem hallottunk. Még­is. milyennek találja saját helyze­tüket? — kérdettem a tizennégy gyermek édesanyját. — Szerencsére az állam egyre több olyan intézkedést hoz, amely sokat segít rajtunk. A férjem fej­ből tudja: mikor, milyen rendelet született a nagycsaládosok érdeké­ben. Csak az a baj, hogy a juttatá­sok egy részét utánjárás nélkül nem kapnánk meg. Lakásügyben is váltottunk jó néhány levelet ... — Az alapvető probléma abból adódott — magyarázza férj —, hogy többnyire kis- vagy közepes méretű lakások épülnek Magyar­országon. Ezért mi legutóbb kény­telenek voltunk két lakást igény-;]­­ni. A tanácsnál azonban azt mon d­­ták, még soha nem fordult elő Mis­kolc történetében, hogy egy család­nak két lakást utaltak volna ki. Aztán azzal is érveltek, hogy ha egy panelházban ajtót vágnánk két lakás közé, összedőlne az épület. Erre fogtam magam, megcsináltam a lakásegyesítés műszaki tervét. A két lakás közös folyosóját lezár­tam egy fallal, a két lakás ajtaját leszedtük, az egyiket visszaadtam a tanácsnak, a másikat fölszerel­tük az új bejáratra. így nyertünk egy előteret, falat sem kellett vés­ni, bontani, s a ház sem dőlt össze. Mégis minisztertanácsi támogatás kellett a két lakás kiutalásához. Most pedig ez a két lakás, a 120 négyzetméter is szűknek bizonyul, ezért arra gondoltunk, ezúttal sa­ját erőből oldjuk meg gondunkat. Egy 160 négyzetméteres családi ház építését tervezzük. Abban ké­nyelmesebben elférnénk. Az udva­ron játszhatnának a kisebbek, a kertben pedig megteremne egy kis zöldségféle. Minden gyerek vállal­ta az elmúlt nyáron, hogy munká­val tölti a szünidőt. Mégsem tud­tuk megkezdeni az építkezést, mert a formaságok intézése elhúzódott. Ennek ellenére szép nyarunk volt. Az egész családdal három hétig üdültünk a Balatonnál. A munka­helyemen kaptam a szakszervezeti beutalót. Három gyerekért kellett fizetnünk, összesen háromezer fo­rintot, a többiek után a szakszer­vezet fizetett, öt szobánk volt az üdülőben, és teljes ellátást kap­tunk. — Hogyan, miből építik fel majd az új házat? — Abból a pénzből, amit a tör­vény nekünk, nagycsaládosoknak biztosít. Megtakarítani semmit sem tudunk, a nagyszülők pedig nyug­díjasok, nekik is megvan a ma­guk baja. Ezért azokra a juttatá­sokra és támogatásokra számítunk, amelyeket a kormányrendeletek szerint kaphatunk. Először is az építkezéshez adnak szociálpolitikai támogatást, a tizenegy kiskorú gyerek után ez 480 ezer forintra rúg. Ha a mostani két lakást visz­­szaadjuk a tanácsnak, azokért 620 ezer forintot fizetnek. Számítunk továbbá a munkahelyem, az Orszá­gos Villamos Távvezeték Vállalat miskolci üzemigazgatósága támo­gatására, azaz 300 ezer forint ka­matmentes kölcsönre, amit 35 éves törlesztésre adnak. Az Országos Takarék Pénztár 380 ezer forint kölcsönt nyújt 3 százalékos, továb­bi 50 ezret pedig magasabb kamat­tal. Ezen kívül a tanács a nagy­­családosoknak adhat további 200 ezer forint vissza nem térítendő kölcsönt és 30 ezer forintos ked­vezményt a telekvásárláshoz. Az­tán összefogunk valamennyien, ki­csik és nagyok egyaránt, és dolgo­zunk az építkezésen. Kétkezi mun­kánk becslésem szerint 200 ezer forintot ér majd. Azzal bíztatjuk egymást, hogy tavasszal, ha be­köszönt a jó idő, végre elkezdhet­jük az építkezést. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom