Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-12 / 3. szám
A személyi igazolvány anyakönyvi rovatát nem tizennégy gyerekre tervezték Részlet a családi faliújságra kifüggesztett házirendből p J,-H q'iOÍ. tcLnuMvbi diaiul t> Ht44i vtu K.+- A »rsA: * *• t K&kA. \^U. ^Aj£L'*tud dx * 4*. h?Vt&a.^tf.c£o±, (* ~~t. I, d * tíiMPÍfeK ;a KirV^iVd* , $^$v.rV«' fuir-4Ujppi|&aé»' ■ dUAtoe.!— ■*.:■* (‘&fcri R A, /cn‘**i' t*-*y^eyktAi4*-c. . T^WW«urí<k-» / C\pOjÖÜCtftÓ *Mía\+S f 'lyuX**- , ^hv, !&**<•■ ^ ^ \JC/C |cX<Xo^í tutu*. «. D<um fiv4-^i-*.|<4Óa. ( 4(A^mwa> ÁiyyLváö, i «UWo-p*/-* WviiíJéj .r!! Zoltán 19 éves, a múlt év szeptemberétől dolgozik ott, ahol én, az Országos Villamos Távvezeték Vállalat miskolci üzemigazgatóságán. Karbantartó villamos szerelőszakmunkás. A munka mellett hegesztőtanfolyamra jár. Keresetét hazaadja. Igaz, az első fizetését teljesen ráköltöttük: télikabátot, csizmát vettünk neki. Abban is megállapodtunk, hogy minden hónapban beteszünk a takarékba Zoli nevére pár száz forintot. Eszter 1968-ban született, és hároméves egészségügyi szakiskolát végzett. A szomszédos bölcsődében dolgozik, ö is szeretne egészségügyi főiskolán továbbtanulni, de ahhoz, hogy felvegyék, előbb néhány tantárgyból különbözeti vizsgát kell tennie, és le kell érettségiznie. Fizetése nem sok, de azt hazaadja, és az ő takarékoskodását is segítjük. Ferenc 17 éves, a legnehezebb korban van, folyton vitatkozik, lázong. Egy ideig egyedül kellett aludnia — a családi tanács döntött így — az étkezőben. Amúgy nincs vele baj, esztergályos szakmunkástanuló, de a szíve vágya, hogy egyszer majd mozdonyvezető legyen. Saját elhatározásából tanul gitározni, a kevéske ösztöndíjából fizeti a zeneórákat. István két évvel később, 1971- ben született, s ő volt az első gyerek, akive! gondunk volt. Nem értettük, miért kezdett jóval később beszélni, mint testvérei. Az orvosok derítették ki az okát: erősen nagyothalló, ötéves korában még hallókészüléket is felírtak neki. Kisegítő iskolába jár, jó tanuló. Ha befejezte az általános iskolát, szakmunkástanuló lesz, mint Ferenc. Egyébként isteni csoda, hogy István hallása az évek múlásával egyre javul, a zenei hallása pedig egyenesen káprázatos. Teljesen magától tanult meg zongorázni, majd tangóharmonikázni. Krisztina 1972-ben született, még maga is gyerek, de már kivívta magának a ..kismama” szerepet. A nagylányok szobáját is hajlandó volt elhagyni, s a kicsik közé költözött azért, hogy mindig Danika mellett legyen. Minden munkát magára vállalt a legkisebb testvére körül: tisztába teszi, eteti, fürdeti, amikor engedi az ideje. Csak a zenetanuláshoz nem volt türelme, a sport számára fontosabb: az iskolai csapatban kosárlabdázik. Majd ő is egészségügyi szakközépiskolában tanul tovább. Péterünk arról nevezetes, hogy ő született (1974-ben) utolsónak az első lakásunkban, amely mindössze 54 négyzetméteres volt. Péter születése után még csaknem egy évig éltünk ott, akkor már nyolc gyerekkel. Egyébként Péter igen jó képességű gyerek, de tanulmányi eredménye csak közepes. Jobban érdekli őt a foci, a kirándulás, az iskolai szakkör, meg a játék. Ibolya és Hajnalka, „a két virágszál”, egypetéjű ikrek, 11 évesek. Ibolya ügyes, gyors és szorgalmas a munkában, de a tanulással ő is úgy van, hogy szívesebben mosogat helyette. Testvérei közül Hajnalkához kötődik legjobban, őt óvja, istápolja, dédelgeti. Hajnalka rá is szorul erre a megkülönböztetett szeretetre — betegsége miatt. Szüléskor megsérült a központi idegrendszere, s többszörösen fogyatékos. Egyéves korában vettük észre, hogy nem nyúl a játékokért, nem mozog úgy, mint a többiek. Aztán kiderült: szinte semmit sem lát. Az egész család abban reménykedik, vele is csoda történik, ahogy Istvánnal. Hajnalka iskolába nem járhat, kedélyállapota pedig eléggé hullámzó. De amikor a testvérei a közelében vannak, árad belőle a jókedv. Ha véletlenül úgy adódik, hogy a feleségemmel kettesben van itthon, be kell neki kapcsolni a magnetofont, hogy a testvérei hangját hallja. Ettől teljesen megnyugszik. János 9 éves, harmadik osztályos. Rá sem lehet panasz, ha munkáról van szó. Igen rendszerető. Zongorázni akar később, ezért most szorgalmasan tanulja a szolfézst. Saját kérésére angol nyelvtanfolyamra is beírattuk. Zsuzsanna a sorban a tizenkettedik 1979-es születése szintén egy fontos családi eseményhez kötődik: a második lakásunkban, a 78 négyzetméteresben ő volt az utolsó gyerek. Már iskolába jár, elsős, igen mozgékony, örökké ugrál, tornázik. Még szerencse, hogy felvették a sporttagozatos osztályba. Tanulásban viszont elkél neki egy kis segítség, vagy a feleségem, vagy a nagytestvérei foglalkoznak naponta vele. György, az óvodás viszont már a jelenlegi, 120 négyzetméteres lakásunkban született 1980-ban. Dániel 1984-ben született. Majd ha négyéves lesz, beíratjuk óvodába, de addig hadd élvezze — a legkisebb jogán — az egész család szeretetét. * Mire az édesapa bemutatta valamennyi gyermekét, már dél felé járt az óra mutatója. István és Péter beterelte a kicsiket az egyik szobába, és olyan izgalmas bábelőadást rögtönöztek nekik, hogy -— azok pisszenés nélkül, szájtátva \ \ nézték. Közben az édesanya irá- L—/~\/ Zsuzsa- > %sM. Páto> Hajnalka és Ibolya János Dániel 11
