Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-25 / 21. szám
Megnyílt, ünnepélyesen megnyitották a Lisztemlékmúzeumot, de amikor azt kérdem Eckhardt Máriától, a — most már pontos nevén nevezve — Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont vezetőjétől, milyen volt e megnyitó, válasz helyett kérdéssel felel: — Melyik? A magyar főváros legújabb múzeumának — a Népköztársaság útja és a Vörösmarty utca sarkán felújított ház első emeletén — ugyanis összesen négy ünnepélyes megnyitója volt. Az első — nem hivatalos — avató ünnepségre a tervezőle, építők, restaurátorok voltak hivatalosak, akiknek az egész úgynevezett Régi Zeneakadémia épületének felújítása köszönhető. A szeptember 19-i ünnepségen vették át a helyrehozatalban közreműködők kitüntetéseiket, emléklapjaikat is, s kaptak „ráadásként” a kamarateremben (ez a múzeumból, Liszt Ferenc egykori lakásából nyílik) egy helyhez és alkalomhoz illő műsort is. A második, ha úgy tetszik, „hivatalos” megnyitóra másnap, 20-án került sor, s ezen mondta el megnyitó beszédét Űjfalussy József, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora is a meghívott vezetők és vendégek előtt. De mivel ezen a megnyitón még a főiskola oktatói sem vehettek valamennyien részt, csupán az egyetemi tanács tagjai, szeptember 27-én újabb megnyitó-bemutatót rendeztek, most már az oktatók számára. 1. Stróbl Alajos Liszt-szobra 2. A dolgozó-hálószobában áll az ágy, amely „ugyanolyan", a lámpa és a falikárpit eredeti 3. A harmadik és a negyedik „megnyitó” között próba a kamarateremben A SZERZŐ FELVÉTELEI Liszt-múzeum Budapesten — És a hallgatók? Ök mostohagyerekek? Nekik nem lesz részük ünnepi megnyitóban? — kérdem, inkább tréfásan, mint komolyan az intézmény vezetőjét. — Már volt is — feleli Eckhardt Mária — október 9-én, természetesen koncerttel egybekötve, éppen úgy, mint az előzőeknél. S elmondja, hogy tulajdonképpen ez a „kis koncert” az okozója a sok megnyitónak, hiszen Liszt Ferenc múzeumát Lisztmuzsika nélkül megnyitni egyszerűen lehetetlen. így a lényeg maradna el, ezzel szemben a csodálatosan újjávarázsolt kamarateremben mindössze 140 ember fér el. És a megnyitók sorába illik, hogy október 19-én itt volt a Liszt-szimpózium — a mester születésének 175. évfordulójára összehívott tudományos tanácskozás — nyitó hangversenye, ekkor ismerhették meg a külföldről idesereglett művészek, szakemberek, kutatók is azt, hogy hol és hogyan élt, lakott 1881-től 1886-ig Liszt Ferenc. De eddig még egy szót sem írtam arról, hogy valóban sikerült-e a rekonstrukció, hogy valóban olyan lett-e itt minden, amilyennek 1986. január 29-i számunkban leírtam. Ahogyan látom: olyan. Ahogyan Eckhardt Máriától hallom: „még olyanabb”. — Sikerült például a Bizományi Áruház főigazgatójának és szakembereinek segítségével egy pontosan ugyanolyan ágyat vásárolnunk, mint amilyent a Magyar Salon 1886-ban — Liszt Ferenc háló-dolgozó szobáját ismertető illusztrációjában — bemutatott. Szerencse. Mint ahogyan az is az, hogy Eckhardt Mária rábukkant egy karosszékre, amely — támlája faragványából ítélve — az ággyal egyazon garnitúrába tartozik. (Hogy a fotelt hogyan szedte össze az utcán egy lomtalanítás alkalmával gazdája, hogyan hozta rendbe, s hogyan bukkant végül rá a Liszt-múzeum vezetőnője — ez külön riportot érdemelne!) „Jó fogás” volt az a csipkefüggöny is, amely 1870 táján készült, szinte alig akadt rajta javítani való, s most az egykori szalon ablakát díszíti. És tökéletesen illik a szalongarnitúrához az a pávakék selyemtapéta, amit iparművész tervezett külön ide, és a falra is különleges eljárással rakták föl. — Igaz, ntm volt olcsó! — teszi hozzá Eckhardt Mária. — Ezer forintba kerüli négyzetmétere! Végül, az „elszámolásnál” kiderül: a tervezettnél jóval szebb, gazdagabb lett az emlékmúzeum, s a „tartozik” oldalon mindössze vasárnap zárva tart, a személyzetnek e napon van a pihenőnapja, s így a múzeum sem tarthat nyitva. Várja viszont a látogatókat hétfőn — azaz a többi múzeum szünnapján — és a hét többi napján déltől öt óráig, szombaton pedig kilenctől egyig. A Liszt-lakás egykori ebédlőjében, amelynek bútora nem maradt meg, időszakonként más és más anyagot mutatnak be.- Az egyetlen állandó darab az a Chickering-zongora, amelyet Auguszt Antalné ajándékozott a zeneakadémiának. Ez nem a padlón, hanem pódiumon áll, kifejezve, hogy nem volt a lakás része, de azért ide tartozik, hiszen a mesegyetlen tétel szelepei: egy szobor, amely a mester lakásában állt annak idején. Erről is tudják hol található, csak még azt nem, h°gy j°g szerint kié. Ha a tulajdonjogi vita eldől, akkor már ez a szobor is megvásárolható lesz. A látogatók pedig már fölfedezték maguknak az új múzeumot. A gond csupán annyi, hogy mivel az épület többi intézménye tér tulajdona volt, és gyakori szekszárdi vendégeskedései alkalmával ezen játszott. Ami a zongorát körülvevő tárlókban van. az csak mintegy esztendőn át lesz szemlélhető. Az anyag „Liszt Ferenc és a zeneakadémia” címet viselhetné, és stílszerű, hogy az időszakos kiállítások sora ezzel a témával kezdődött. A tervek szerint a következőt a Lisztről készült karikatúrákból állítják öszsze, aztán bemutathatják itt a múzeum gazdag plakettanyagát. — ötletünk van bőven! — mondja Eckhardt Mária, és sorolja egyiket a másik után, nem felejtve ki a kamarateremmel kapcsolatos terveket sem. Itt elsősorban növendékhangversenyek lesznek, ami érthető is, hiszen a zeneakadémia épületében lévő termeket legtöbbször az Országos Filharmónia veszi igénybe, nyilvános hangversenyek céljára. Az is érthető, hogy az ugyancsak ide költözött Liszt Ferenc Társaság is a kamarateremben rendezi ezután renuszeres havi — muzsikával illusztrált — előadásait. Nos, mindezeken túl, az emlékmúzeum is szeretne legalább havonta egyszer íu koncertet rendezni, mert ami igaz volt a megnyitók sorára vonatkozóan, az tudniillik, hogy élő Liszt-muzsika nélkül nem lettek volna igaziak, az áll az intézmény folyamatos működésére, munkájára is. —i —ó 18
