Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-11 / 20. szám
1E ltűntek mint az avarok. Tizenöt szekér arany. Titokzatos ékszerek. Megannyi hangzatos cím, amellyel az Európát bejárt régészeti kiállítást reklámozták. A turné végállomása a Magyar Nemzeti Múzeum. Ilyen összeállításban még soha nem sikerült e fontos és érdekes történeti korszak régészeti emlékeit a szőkébb szakma és a nagyközönség elé tárni. A leletek jelentős része az utóbbi tíz esztendő ásatásaiból származik 24 magyar múzeum adta kölcsön legfontosabb és legszebb avarkori tárgyait, hogy a korszakról a rendezők a leghűbb áttekintő képet nyújthassák. Több mint négyezer tárgy került így a vitrinekbe, s az aranytárgyak súlya meghaladja a négy kilót. Hát igen, az arany! A látogató számára mindig is a különleges értékű aranytárgyak jelentették a fő vonzerőt, most aztán a tárlók barnás, vöröses hátlapján uralkodik a sápadt, sárga arany. Ékszerek, edények, veretek aranyból, az avar uralom különböző korszakaiból. Ezért is adták a kiállításnak Az avarok kincsei címet. Gazdagságukról források is írnak, idézzük fel most a legutolsót, mely pusztulásukról tudósít: „...a legderekabb Károly erős csapatával, fegyverrel pusztítva hatalma alá hajtotta a hunok népét; s miután a fejedelmüket megszalasztotta, annak seregét legyőzte vagy éppenséggel elpusztította; és tizenöt, arannyal, ezüsttel és értékes, tiszta selyem köntösökkel megrakott, négy ökörrel vontatott szekeret hozott el onnan. Ugyanez a király mindezt az úrtól neki engedett diadal okán Krisztus egyházainak és szegényeknek osztatta szét .. Nagy Károly hadjáratáról szól a híradás, melynek során egyik alvezére kifosztotta a kagáni székhelyt, s a zsákmányt tizenöt ökrös szekéren Aachenbe szállíttatta. Kik voltak az avarok? Honnan ez a nagy gazdagság? Joggal felvetődő kérdések, az olvasóban is, a látogatóban is, a sok arany láttán. Az előbb idézett szövegben is előfordul a „hun” szó, a bizánci források is úgy említik néha őket, „hunok, akik avaroknak nevezik magukat”. Nyugat számára akkor minden keletről, Ázsiából jött nép hun volt, emlékezve Attila pusztító hadjárataira, a hunok lovai elől menekülők áradatára, amikor Európa etnikai, politikai térképe átrajzolódott. Az avarok 150 évvel a hunok után jelentek meg Európában, de Közép-Európa szempontjából jelentőségük nagyobb mint a hunoké. Attila halála után a Kárpát-medence feletti uralom két germán törzs, a gepidák és a longobardok kezébe került a VI. században. A testvérháború közel fél évszázadig folyt, míg a bizánci politikának megfelelően a longobárdok segítségül nem hívták az avarokat, akiknek félelmetes serege 567-ben tönkreverte és menekülésre kényszerítette a gepidákat. E sereg olyannyira félelmetes volt, hogy maguk a longobárdok is jobbnak látták a távolabbi biztonságot, 568 húsvétján állatállományuk egy részét hátrahagyva Itáliába költöztek. Így Pannónia, a mai Dunántúl is az avarok kezébe hullott. Bizáncban is hamarosan bebizonyosodott, hogy az új szomszéd nemhogy jobb* hanem félelmetesebb a korábbi germánoknál, mert az avar kagán, ügyesen ürügyet keresve, hamarosan átkelt a Dunán, serege a balkáni városokat fosztogatta. Az évtizedeken át folyó háborúskodás során az avarok — igaz, sikertelenül — magát Bizáncot is megostromolták. A Fülbevalók a VII. századból Domborított övcsat a VII. századból Dombormives állatábrázolás Lovat ábrázoló melldísz FOTO: nOMÖTÖR MIHALV AZ AVAROK KINCSE 7
