Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-10-11 / 20. szám
ßicuffiS A MAGYAR FÓRUM TALÁLKOZÓI 1987-BEN VENDÉGÜNK, A NYERTES HUNGAROLÓGIAI KONGRESSZUS BECSBEN 1987. szeptember 7-től 9-ig a Magyarok Világszövetsége — Magyar Fórum, a Magyar Kereskedelmi Kamara, az Országos Piackutató Intézet, a LICENCIA Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat, a Danubia Szabadalmi Iroda 'találkozót rendez * világ különböző pontjain élő magyar és magyar származású marketinges iparjogvédelmi szakembereknek. A konferencia előadások, korreferátumok és szabad vita keretében kívánja tárgyalni témáit. A plenáris ülések mellett két szekcióban vitatják meg a a) marketing, b) iparjogvédelem, licenciakereskedelem kérdéseit. Jelentkezni, illetve jelentkezési lapot kérni a következő címen lehet: Marketing- és Iparjogvédelmi Szakemberek Találkozója Szervező Bizottsága, Magyar Fórum c ó Magyarok Világszövetsége P. O. B. 292 H—1905. 1987. július 30-tól augusztus 3-ig a világ különböző részein élő magyar zenepedagógusok, zeneszerzők, zenetudósak és előadóművészek számára találkozót hirdet a Magyarok Világszövetsége — Magyar Fórum, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Magyar Zeneművészek Szövetsége. a ikecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet és Kecskemét Város Tanácsa. A találkozó első két napját budapesti, utolsó három napját pedig kecskeméti programok töltik ki. A szervező bizottság várja mindazok jelentkezését, akik a találkozón részt vennének, véleményükkel hozzájárulnának ahhoz, hogy kirajzolódjék a magyar zenei művelődés itthoni és nemzetközi helyzetének, megítélésének képe, s betekintést nyújtanának 1 aját munkásságuk területeire. A részletes programot a beérkező jelentkezések ismeretében állítják össze a szervezőik és időben knzlik mindazokkal, akilk jelentkezne* az alábbi címen: ..Magyarok a világ zenei életében” Szervező Bizottság. Magyar Fórum, c/o Magyarok Világszövetsége P. O. B. 292. H—1905. Mint már korábban hírt adtunk róla, az Egyesült Államokban az Amerikai Magyar Nemzeti Művészeti Alapítvány tárgysorsjátékoí rendezett a magyarországi kulturális értékek helyreállítására, a múzeumok és kulturális intézmények segítésére. A sorsjáték főnyereménye egy kéthetes magyarországi utazás volt, a nyertes pedig Borbély Antal, New York-i pszichiáter, akivel Budapesten találkoztunk. — Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam. hogy tombolámmal megnyertem a Swissair, a MALÉV, az IBUSZ, a Hotel Átrium Hyatt és a Magyarok Világszövetségének közös ajándékát, ezt a magyarországi utazást. Korábban csak egyetlen alkalommal jártam Budapesten, 1980- bam, s mindössze három napot töltöttem itt. Ennek az előzménye az volt, hogy 1979-ben a Szovjetunióban egy pszichiátriai konferencián vettem részt, ahol magyar szakemberekkel is találkoztam. Munkásságuk felkeltette érdeklődésemet, s ez hozott hét évvel ezelőtt Magyarországra. — Mióta él az -----Egyesült Államohban? — 1944-ben — Hl két és fél éves I voltam akkor — i I *1 édesapám, a Weiss Acél- és Fémművek Rt. engedélyt kapott arra, hogy családjával együtt külföldre távozzon, öten voltunk testvérek. Svájcban telepedtünk le. Én az egyetemet is ott végeztem, s csak később, 1970-ben mentem Amerikába. Pszichiáter vagyok és egy közkórházban gyógyítok. — Milyen benyomásokat szerzett mostani látogatása során? — Az emberek melegszívűek, kedvesek, vendégszaretőek. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy Magyarország tovább fejlődött, kár, hogy az idő rövidsége miatt nem ismerhettem meg alaposabban. Á. É. Manfréd főorvosa Di. Szigeti Pál ügyvédet, a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet díszelnökét, a franciaországi magyarság kiemelkedő alakját végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Ünnepi megnyitó a Bécsi Egyetem dísztermében Huszonhárom országból csaknem négyszáz magyarságkutató adott egymásnak találkozót a Bécsi Egyetemen, melynek udvarán — a szegedihez hasonló panteonban — számos hajdani Pestről ideszármazott professzor, így Semmelweis Ignác, Petzval József szoboralakját fedeztem fel. Becs a Monarchia idejében központi szerepet játszott a Dunavölgyi népek életében; a II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusnak otthont adó patinás egyetem közel van a magyar- testőrök palotájához; kőhajításnyira a legnagyobb magyar, Széchenyi szülőházától... „A magyar nyelv, irodalom, történelem és néprajz a Duna-völgyi népek kultúrájával kölcsönhatásban, különös tekintettel a XVIII—XIX. és a XIX—XX. század fordulójára’’ ezt a címet adták a tanácskozásnak a szervezők; a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke, az osztrák Kelet- Európa Intézet és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. A legtöbb résztvevő Magyarországról és az Egyesült Államokból érkezett, nagy számban voltak jelen nem magyar származású — japán, lengyel, finn, olasz, német — ihungarológusdk. Románia kivételével a Magyarországgal szeánszédos országok magyarságtudománya is képviseltette magát az ötnapos tanácskozáson, amelyet Franz Wranitzky osztrák kancellár nyitott meg. A konferencián elhangzott 190 előadás kötetbe gyűjtve is megjelenik majd. Mindegyiket meghallgatni lehetetlen volt: a felolvasások hét szekcióban, egymással párhuzamos üléseken hangzottak el. Különösen nagy érdeklődés kísérte a „Történelem, kultúra és nyelv” című szekció munkáját, ahol — többek között — a Nagy-Britanniéban élő Schöpflin Gyula és Gömöri György tartott színvonalas előadást: előbbi a nyugati magyar irodalomról, utóbbi pedig annak egyik kiemelkedő alkotójáról, a Londonban élő Határ Győzőről. Ugyanebben a szekcióban az Egyesült Államokból érkezett Könnyű László a magyar vers angolra fordításának lehetőségeiről mondta el tapasztalatait. Nagy figyelem kísérte a „Nemzeti kérdés és irodalom’' című szekció munkáját is, ahol Pomogáts Béla a magyar—aromán irodalmi érintkezésekről olvasott fel tanulmányt; Király István pedig Lukács György és a nemzeti kérdés kapcsolatáról. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorának tanulmányához a müncheni Űj Látóhatár szerkesztője, Borbándi Gyula fűzött értékes, az előadó által köszönettel nyugtázott kiegészítéseket. A konferenciák egyik legfontosabb erénye, hogy lehetőséget adnak a találkozásra; a közvetlen viták örömét semmi sem pótolhatja. Így volt ez Bécsben is; egy asztalhoz ülhetett a kassai és a debreceni nyelvészprofesszor, az újvidéki és a szegedi néprajztudós, a müncheni és budapesti lapszerkesztő. A „magyarságtudomány” szükségességét, fontosságát először Németh László hangsúlyozta a harmincas esztendőikben. A közelmúltban Budapesten Magyarságkutató Csoport alakult, s most ez a bécsi tanácskozás is hozzájárult ahhoz, hogy a hungarológia elfoglalja őt megillető helyet. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság svéd elnöke, az uppsalai So Wickman professzor a bécsi záróülésen így búcsúzott: — Viszontlátásra öt esztendő múlva, Szegeden, a hungarológusok III. világkongresszusán! g ^ Nagy János Magyarország ausztriai nagykövete és Heinz Fischer osztrák tudomány- és kutatásügyi miniszter A SZERZŐ FELVÉTELEI A 4
