Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-13 / 18. szám

A tehetség kibontakozásához szükséges a párbeszéd Magyar tudósok a nagyvilágban MERSZEI ZOLTÁN Megőrizni a kutatási szabadságot Barátai tudósok, államfők: kapcsolatai szinte az egész vilá­got behálózzák. Merszei Zoltán, az amerikai Occidental Petrole­um Corporation elnökhelyettese (ügyvezető igazgatója) a legis­mertebb emberek közé tartozik az USA-ban. Negyvenhat évvel ezelőtt, 17 évesen került el Magyarország­ról. Amerikában nőtt fel, ott vé­gezte tanulmányait, s pályája fiatal korától óriási sikerrel ívelt felfelé. Állandóan úton van, most is csak a baráti kérésnek engedve jött két napra Buda­pestre, hogy a tudományos talál­kozón előadást tartson és rögtön továbbrepüljön. Humorral teli, lendületes előadást hallottunk tőle arról, mit tettek és tehetné­nek a magyarok az energiakuta­tás területén. Nagy élvezettel fo­gott hozzá a búvárkodáshoz, je­lentette ki - előzőleg ő maga sem gondolta, milyen érdekes adatokra fog bukkanni. Bemu­tatta azokat a magyar származá­sú tudósokat, akik jelentősen hozzájárultak az energiakutatás­hoz: Jedlik Ányos, Eötvös Lo­­rónd, Zipemovszky Károly, Bánki Donát, Stodola Aurél, Kandó Kálmán, Kármán Tó­dor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede és a legifjabb nemzedékből Kemény János.- Ha Magyarország továbbra is megőrzi kutatási szabadságát, akkor a közel 1100 éves ország jövője biztosítva van - folytatta a gondolatsort Merszei Zoltán.- 1972 óta évente, néha több-RABÓ GYULA A tudomány az ipar szolgálatában A díszdoktorrá avatásnál szo­kás, hogy felolvassák a kitünte­tett személy életrajzát. Amikor a Műszaki Egyetemen dr. Rabó Gyula pályáját ismertették, ér­dekes adat ütötte meg a hallga­tók fülét: A tudóst már 1953- ban Kossuth-dijjal tüntették ki. nagynyomású kísérleti intézet és Varga professzor lett az igaz­gatója. Helyettesének engem hí­vott. Az ásványolaj és a szén hasznosításán dolgoztunk. Ma­gyarországon akkoriban találtak egy nehéz ásványolajat, és en­nek a feldolgozására készítettem egy koncepciót. Varga Józsi bá­csinak két Kossuth-díja volt, va­lahogy nekem is jutott egy.-Hogyan alakult a további­akban a sorsa?- 1956-ban a Német Demok­ratikus Köztársaságban jártam, majd rövid hányattatás után Bécsben éltem fél évig az ottani egyetem meghívására. Kértek, hogy vállaljak állást, de én ak­kor úgy gondoltam, hogy ha már valami módon nem a ha­zámban lakom, akkor messzire megyek, az Egyesült Álla­mokba. Sok állásajánlatot kap­tam, Varga professzor világnév volt az olajiparban. Úgy gondol­kodtam, hogy egy olyan vállalat­nál érdemes dolgoznom, amely maximális tudományos alapok­kal rendelkezik. Végül az Union Carbide hívását fogadtam el. Azóta ott dolgozom.- Milyen munkát kínáltak ?- A vállalat egyik zseniális ve­gyészének akkoriban sikerült szintetikusan előállítania az úgynevezett zeolitokat, ezeket a mikropórusos kristályokat. Azt a feladatot kaptam, hogy vizs­gáljam meg, miként lehet ezt hasznosítani a katalízisben. A katalízis az a kémiai folyamat, ami elősegíti a normális reakció nagyobb hatásfokú, gyorsabb lejátszódását; lényegében tehát ettől függ, hogy egy gyártmány olcsóbb-e vagy drágább. Először Augusztus elején Budapesten találkoztak a világ legkülönbözőbb országaiban élő és dolgozó magyar származású műszaki és természettudományos kutatók. A konferencia eseményeiről előző számunkban közöltünk tudósítást. Ez alkalommal néhány részvevő portréját vázoljuk fel. szőr is, megfordulok Magyaror­szágon. Értelmes politikai és gazdasági vezetőkkel találkoz­tam és igen kellemesen érint az, hogy a nehéz viszonyok között is szépen fejlődik az ország. Mindig hozok magammal né­hány amerikait: ismerjék meg a valóságban az itteni körülmé­nyeket.-A hatalmas méretekhez és más életformához szokott ame­rikai számára milyen élménye­ket jelenthet egy magyarországi utazás?- Budapestről mindenki elra­gadtatással beszél, de a legfon­tosabb mégis az, hogy jól érzik itt magukat, az embereket és a légkört kellemesnek tartják. Jel­lemző példa erre a feleségem, aki amerikai létére szinte na­gyobb propagandistája már Ma­gyarországnak, mint én. Csak Budapesten történhet meg az, hogy évtizedek után bemegyek egy divatszalonba, ahova gye­rekként az édesanyámat néha elkísértem s a két idős hölgy összecsapja a kezét: „Istenem, ez a gyerek ...” és már hozzák is a régi könyvet, amiben az itt varrató hölgyek méreteit nyil­vántartották - ott találom az édesanyámét is. Csoda-e, ha a feleségem azóta csak itt varratja a ruháit?- Budapesten kívül sok he­lyen megfordultunk, két évvel ezelőtt körbe jártuk az országot, a feleségem cikksorozatot is írt. A fogadtatást mi sem bizonyítja jobban, mint a New York-i Dai­ly News főszerkesztőjének és fe­leségének közeli magyarországi látogatása. Ezután következett a másik meglepetés: ahelyett, hogy egy idős „bácsi” közeledett volna az emelvényhez, ruganyos teniszlé­pésekkel szőkés-őszes karcsú férfi sietett a kézfogásra. Dr. Rabó Gyulával a konfe­rencia után a szülői házban, a Mészáros utcai, diszkrét elegan­ciával berendezett lakásban be­szélgettünk.-Hány éves volt 1953-ban, és milyen múlt állt Ön mögött?- 29 esztendős voltam, ami pe­dig az indulást illeti, itt a Kriszti­nában születtem. A Ferencz Jó­zsef gimnáziumban tanultam. Ez kiváló iskola volt. Rögtön utána felvettek a Műszaki Egye­temre.- Voltak-e a műszaki érdeklő­désnek családi hagyományai?- Igen, nagyapám ismert épí­tészmérnök volt, dédnagyapám pedig a fiumei vasutat építette a múlt század közepén. Előttük vi­szont mindenki orvos volt a csa­ládban, több generáción keresz­tül.- Az egyetemi munka elég jól ment, és negyedéves koromban Varga József professzor, akit nem tudok elegendő dicsérő jel­zővel illetni, megkért arra, hogy tanítsak mellette. így hát diplo­ma után az egyetemen marad­tam és két évvel később kine­veztek adjunktusnak. 1950-ben megalakult az úgynevezett 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom