Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-13 / 18. szám

teljesen reménytelennek tűnt a feladat, de szerencsém volt, hat hónap után felfedeztem azt, amit úgy hívnak, hogy zeolit ka­talízis. Ez lényegében megvál­toztatta a világ olajiparát. A fel­fedezés nyomán ugyanabból a nyersanyagból 15 százalékkal több benzint lehetett előállítani. A 70-es évek elején ez az Egye­sült Államok olajfinomító iparát évente 1,5 milliárd dollár több­letbevételhez juttatta. Ezt köve­tően lettem az Union Carbide tudományos igazgatója.- Mekkora a vállalat tudo­mányos kutatói bázisa, és mi az Ön feladata?- A kutatók száma mintegy háromezer. Az adminisztratív munka engem kevésbé érdekel. Ma is rendkívül izgat o tudomá­nyos koncepció elindítása a technika irányába. Kapcsola­tom van talán a világ vala­mennyi lényeges olaj-, vegyipari vállalatával. Manapság borzasz­tóan nehéz egy új eljárást átül­tetni a gyakorlatba, mérhetetle­nül nagy befektetések szüksége­sek. Mi sem vagyunk elég gaz­dagok ahhoz, hogy minden irányba dolgozzunk. Felvázol­juk a koncepciót, s ha ez kész, elmegyünk más vállalatokhoz, és azokkal együtt, joint venture formájában igyekszünk az eljá­rást kidolgozni.-Ezek szerint nyilván sokat utazik...- Igen, sokat. Ma Budapest, holnap Los Angeles, aztán New York, Rio de Janeiro, Moszk­va... A hét vége viszont az ön­védelemé. Roppant örömmel dolgozom a kertemben. Ezt a fajta tudományos munkát csak így lehet végezni, ha az ember óvatosan és megfontoltan él.-Milyen kapcsolatai vannak a hazai kutatókkal?-Jók, hiszen a hazai kutatá­sokhoz mély gyökerekkel kö­tődök. Tartottam már előadást a Magyar Tudományos Akadémi­án, és sok vendég, jó barát for­dult meg nálam. Ä magyarok között sok a tehetség. A tehet­ség kibontakozásához azonban szükséges a párbeszéd, az, hogy mód legyen a határok átlépésé­re. És még valami, ami borzasz­tó nagy jelentőségű. Manapság nagy gond az, hogy a különböző ötleteket milyen sebesen lehet megvalósítani az iparban. A cél az, hogy a tudományos ered­ményből mielőbb ipari ered­mény legyen. Ehhez értő mene­dzselésre van szükség, olyan emberekre, akik szintén épp olyan tehetségesek, mint a felta­lálók. TUBA ISTVÁN A technológia fontossága A konferencia ünnepélyes megnyitójának utolsó esemé­nyeként Rockwell-díjat adtak át egy magyar kutatónak, Pro­­hászka Jánosnak, a Műszaki Egyetem tanárának. A díjat dr. Tuba István, a Technology Transfer International elnöke adta át, aki a díjat alapító Inter­national Technology Institute (Nemzetközi Technológiai Inté­zet) létrehozója és ügyvezető igazgatója. 1968-ban az Ameri­kai Mémökszövetség „az év ki­váló mérnökének” választotta.-Miért kapta a díjat és mi történt azóta?- Akkor a Westinghouse kon­szern központi intézetében dol­goztam. Fiatalon a nagyvállalat műszaki, mechanikai osztályát vezethettem, s ezzel párhuzamo­san kutató munkát is folytathat­tam. A fémek képiékenységével kapcsolatban egy sor cikkem je­lent meg szerte a világon. Gon­dolom ezért kaptam a kiváló mérnök titulust is. A kitüntetés­nek meghatározó jelentzősége volt további életemben. 1970- ben leköszöntem az állásomról és 2000 dollárral megindítottam az első, a technológiák átadásá­val foglalkozó vállalatomat. Ké­sőbb ez egész hálózattá fejlő­dött. Ugyanakkor az üzleti vál­lalkozások mellett a tudomá­nyos kutató munka iránti tiszte­letemet is megtartottam.- Miért alapította meg a Nemzetközi Technológiai Inté­zetet?- A technológiai ismeretek nemzetközi áramlásának előse­gítéséért jött létre ez az intézet 1976-ban. Tagjai kiemelkedően magas képzettségű magánsze­mélyek, valamint intézmények lehetnek. Kétévenként rende­zünk kongresszust. A Rockwell emlékérmet évente hárman kapják meg, ők az intézet híres mérnökökből, tudósokból álló kamarájának tagjai lesznek. In­tézetünk országhatárokat nem ismer, a nemzeti akadémiák je­lentős személyiségeit, egyetemi tanárokat, kutatóintézetek mun­katársait foglalja magában. Vé­leményem szerint a technológi­ának óriási jelentősége van a társadalom fejlődésében. Sokat beszélünk manapság a termé­szetes és emberi erőforrásokról, kevesebbet viszont arról az erő­forrásról, amely összessége an­nak a sok tudósnak, amit az em­beriség az elmúlt évszázadok so­rán halmo*zott föl. Hadd mond­jak egy példát. Ha az éhes em­bernek halat adunk, akkor az­nap jóllakik belőle. Ám ha meg­tanítjuk halászni, akkor többet segítünk rajta. Ma a nagyvilág­ban az a feladat, hogy megtanít­suk az egyes országokat arra, hogy ők is felhasználhassák az emberiség által felhalmozott tu­dást.-Milyen a kapcsolata a ma­gyar intézményekkel?- Egyelőre csak kezdeti. A kapcsolat látogatásokra korlá­tozódik, üzleti kapcsolatai még nincsenek. Pedig véleményem szerint Magyarországon óriási­ak a lehetőségek az alkalmazha­tó technológiák átvételében. BALÁZS NÁNDOR Magyarok sikere a fizikában Balázs Nándor, a New York állambeli Stony Brook egyetem professzora nagy sikerű plenáris előadást tartott, amelyen a ma­gyar fizikusok sikerének titkát boncolgatta.- A siker közismert, de a titok még ma is izgatja az amerikai tudományos életet - mondta ké­sőbbi beszélgetésünk során. - Szilárd Leó egyszer azt válaszol­ta az őt faggatónak, hogy a titok a magyar oktatásban rejlik, amely megengedte, megkövetel­te az önálló gondolkodást. Jó példaként említettem előadá­somban Szilárd Leó és Wigner Jenő cikkeit, azt a zseniális gon­dolatmenetet, ahogy a meglévő konkrét ismeretanyagtól eljutot­tak az absztrakt feltételezésig, a még bizonyítandóig. Persze az is igen alapos elemzést igényelne, hogyan alakult ki a zseniális tu­dósok egygenerációs csoportja, hiszen egy időben, egy helyen több azonos életkorú fiatalból lett nagy felfedező. Ez olyan ér­dekes „titok”, hogy egy időben az amerikai Nemzeti Tudomá­nyos Tanácsban is felvetődött: tanulmányt kellene készíteni ar­ról, mi is történt akkor Magyar­­országon az iskolákban, köztük a híres fasoriban.-Az Ön életrajzában szere­pel az a kitétel, hogy dolgozott Einstein mellett is.- Eredetileg vegyész akartam lenni, de azután másként ala­kult. Az ötvenes évek elején fizi­kából doktoráltam, Amszter­damban. Utána Dublinba kerül­tem, mint ösztöndíjas dolgoztam a Nobel-díjas fizikus, Schrödin­ger munkatársaként. Itt kezdtem el foglalkozni az egyesített térelmélettel, majd a relativitáselmélettel. Schrödin­ger professzor segítségével ke­rültem Einsteinhez munkatárs­nak. Pontosabban, nem a Prin­ceton Egyetem alkalmazott, amely az ottani szokásoknak megfelelően csak egy-két éves szerződést kínált. Az Alabamai Egyetem kinevezett professzora lettem, de időm egy részét Prin­­cetonban, Einstein mellett tölt­hettem. Reggel tíz órakor talál­koztunk az intézetben és dél­után egy óráig dolgoztunk, főleg beszélgettünk. Mert az elméleti fizikus kísérletezése a legol­csóbb a világon, csak tábla és kréta kell hozzá. A beszélgetés mindig angolul kezdődött, majd egy-két óra elteltével Einstein átváltott németre, úgy köny­­nyebb volt számára a gondolko­dás és a beszélgetés.- Nemzetközi tapasztalatai­nak fényében hogyan értékeli a budapesti tanácskozást ?- Nagyon jó ötletnek tartom ezt a tanácskozást, s meggyőző­désem, hogy Magyarországnak dicsőségére válik. Bár én az utóbbi években jól megismer­tem a magyar fizikusok tevé­kenységét - már csak azért is, mert rendszeresen, évente leg­alább egyszer hazajárok -, még­is sok újat hallottam, tanultam a konferencián. Ismét megbizo­nyosodtam, hogy a magyar szakemberek felkészültsége ki­tűnő és érdeklődési körük pedig lenyűgözően széles. Egyébként több magyar fizikussal van munkakapcsolatom, s ennek ke­resetében cserelátogatásokra is sor került. Remélem ez a jövő­ben tovább bővülhet. HORVÁTH CSABA Vándorbot Horváth Csaba professzor a híres amerikai egyetem, a Yale egyik kutatólaboratóriumát ve-13

Next

/
Oldalképek
Tartalom