Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
„hol sírjaink domborulnak”... KIRÁLYAINK EMLÉKHELYE mikor az ájtatosságokat méltóképpen elvégezték a főmonostorban, ott, ahol a Szentséges István királyunk és fiának, Imre hercegnek testei nyugosznak, ott a nagyoltár mellett temették el, királyi ruhákban az érsekek, püspökök, prelátusok és apátok közreműködésével. ” Károly Róbert temetéséről s királyaink hajdani híres temetkezési helyéről olvashatjuk ezeket a sorokat a Budai Krónikában a székesfehérvári István király múzeum állandó kiállításán. Itt, a múzeum falai között őrzik a bazilikában eltemetett nemzeti uralkodóink földi maradványait, amíg a kutatók elvégzik az azonosítás és feldolgozás bonyolult munkálatait. Két esztendővel ezelőtt nagy vihart kavart az úgynevezett királysír felnyitása, s most egy újabb szenzáció foglalkoztatja a közvéleményt: befejeződött III. Béla és felesége Antiochiai Anna maradványainak antropológiai vizsgálata és a királyi pár fejének teljes rekonstrukciója, utóbbi dr. Skultéty Gyula svájci biológus és művész munkája nyomán. A feltárás azzal a céllal indult meg 1984-ben, hogy megmentsék a pusztulástól Árpád-házi és vegyes házbeli királyaink csontvázait és eltemessék végső, méltó nyughelyükre. Királysír Bizottság alakult régészekből, történészekből, antropológusokból, fizikusokból, kémikusokból, orvosokból. Megegyeztek abban, hogy elsőként III. Béla és felesége, Antiochiai Anna 1848-ban megtalált maradványait vizsgálják meg. Az ő csontvázaikról kapott adatokat pedig egybevetik majd a ma még ismeretlen személyazonosságú királyi testereklyék adataival. A Királysír Bizottság titkára, a Romkert egyik régi kutatója, dr. Kralovánszky Alán, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, a hetvenes években a bazilika feltárási munkáit végezte. Értékelése szerint a középkori királyi bazilika maradványainak nemcsak a székesfehérvári, de a magyar műemlékek sorában is kiemelkedő jelentősége van. A budai vár kivételével egyetlen épületet sem ismer a magyar történelem, amely eseményekben, jelentőségében a bazilikához hasonlítható lenne. Öt évszázadon át - István királytól a török hódoltságig - a középkori magyar állam legfontosabb, legszentebb helye, ahol királyainkat koronázták és eltemették, ahol az államalapító, a különleges tisztelettel övezett István király hamvai nyugodtak, ahol a koronát és felségjelvényeket őrizték a királyi kincstárral és az ország levéltárával együtt. A bazilika Székesfehérvár 1601. évi ostromának esett áldozatul. A 17. század végén még álltak hatalmas falai. 1848 őszén már a régészet eszközeivel kellett megmaradt nyomait felkutatni: ekkor bukkantak rá III. Béla és felesége sírjára. Az első, félbeszakadt ásatás után, melyet Érdy János vezetett, a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére Henszlmann Imre három alkalommal végzett kutatást a bazilika területén: 1862-ben, 1874-ben és 1882-ben. A három ásatás az épületnek mintegy háromnegyed részét tárta fel és napvilágra hozta a vele összefüggésbe hozható épületrendszereket is, többek között Mátyás király sírkápolnáját. Henszlmann munkája nemcsak a feltárásban jelentős. Az írásos anyagot is ő gyűjtötte össze először és adta ki a nemzet adakozásából. Henszlmann kifosztott állapotban találta a sírokat, csontok és tárgyi emlékek nélkül. Azt a csontanyagot, amit Henszlmann az alaprajzon belül fel tudott tárni, a székesfehérvári és pesti orvosoknak adta át nem- és életkor meghatározására. Az antropológiai vizsgálatok kezdetlegessége miatt azonban az orvosi vélemények olyan tág lehetőségek között mozogtak, hogy a személyazonosításra vonatkozóan nem lehetett állást foglalni. így született meg az a döntés, hogy Szent István halálának 900. évfordulóján, 1938-ban közös sírba helyezik el azon királyainkat és családtagjaik maradványait, akikről a történeti források alapján tudják, itt voltak eltemetve. Egy beton sírkamrát építettek, ebbe helyezték el a csontokat tartalmazó 83 faládát. A három részből álló fedlapot összetartó betonfugák azonban az idő folyamán tönkrementek, s a csapadék beszivároghatott a sírkamrába. Amikor két évvel ezelőtt felnyitották a sírt, vízzel körülvett, beszakadt faládákat találtak. Mindezek ellenére a csontok jó állapotban voltak és előkerült a leltár is, amelyet a temetéskor dr. Nemeskéri János professzor készített.- A legmodernebb kémiai, fizikai, antropológiai módszerekkel talán sikerül majd az uralkodóház tagjait azonosítani, - mondotta Kovács Péter, az István Király Múzeum igazgatója - de én nem ezt érzem a leglényegesebbnek. Anélkül, hogy ezeknek a vizsgálati eredményeknek a jelentőségét csökkenteni akarnám, úgy vélem, a nemzeti tudat szempontjából nem az a legfontosabb, hogy például egy koponyára rámondhassuk: ez Mátyás királyé, hanem annak tudatosítása, hogy Mátyás királyt valóban itt, Székesfehérvárott, a királyi bazilika területén temették el. Erre pedig megvan a lehetőségünk, majdnem száz százalékosan tudhatjuk, kik voltak azok az uralkodók, akiket itt temettek el, akiknek tehát itt kell keresnünk a földi maradványait.- A temetkezés mellett legalább olyan hangsúlyt kell hogy kapjon ezen az emlékhelyen a koronázás - folytatja dr. Kralovánszky Alán, - hiszen az itt nyugvóknál a megkoronázottaknak még nagyobb is a száma. A királynők, akik itt kaptak koronát, 17 mai európai ország területéről származtak el. Ezért szeretnénk olyan emlékhelyet létrehozni, ahol külföldi delegációk is elhelyezhetik koszorújukat az országukból érkezett, itt megkoronázott királynő emlékére. Első feladatunk azonban a magyar történelmi emlékhely megvalósítása, amely visszaadhat majd valamit a középkori Székesfehérvárból. Folytatjuk a tudományos részeredmények közreadását is. A Királysír Bizottság 1990-re tervezi a munkák befejezését. Ekkor lesz Mátyás király halálának és eltemetésének 500. évfordulója. Igazán szerencsés egybeesés lenne, ha a középkori magyar államiság vezetőinek földi maradványai ekkor kerülhetnének a királyi bazilika területén kialakítandó végső nyughelyükre. ZIKA KLÁRA SZÉKESFEHÉRVÁROTT ELTEMETETT KIRÁLYAINK ÉS HOZZÁTARTOZÓIK: Géza fejedelem 997 Imre herceg 1031 I. István 1038 Kálmán 1116 Álmos herceg 1137 II. Béla 1141 II. Géza 1162 II. László 1162 IV. István 1165 Anna királynő 1184 Eufrozina királynő 1193 III. Béla 1196 III. László 1205 Mária 1318 I. Károly 1342 Katalin hercegnő 1374 I. Lajos 1382 Albert 1439 Erzsébet anyakirálynő 1483 I. Mátyás 1490 Anna királynő 1506 II. Ulászló 1516 II. Lajos 1526 Zápolya János 1540 Királyaink sírhelye 1982-ig Ilyen lehetett III. Béla és hitvese FOTÓ: DABASI ANDRÁS Szent István szarkofágja FOTÓ: MEZEY BÉLA 7
