Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-18 / 16. szám
KERESZTJE Az olvasói leveleket a 2. oldalon, a Posta-rovatban szoktuk közölni. Most mégis kivételt teszünk. Gróf László Oxfordból érkezett levelével, témája miatt. „Mindig örömmel és érdeklődéssel olvasom a Magyar Híreket, mely valójában hírvivő és kapocs a világ minden tájára szóródott magyarok részére. Az érdekes cikkek és írások mellett szórakozást nyújt a keresztrejtvény. Még a hirdetések is sokszor érdekes információt nyújtanak. A Györkő-Györkös Sándor orvosprofesszorról írt riportba azonban hiba csúszott. A szerző a portugál kerámikust marasztalja el, mivel a Szent István fején lévő Szentkoronát egyenes kereszttel ábrázolta. Sajnos ezek szerint a helyi mester többet tud a magyar történelemből, mint aki a megjegyzést tette, hisz Szent István idejében egyenes volt valójában a kereszt. Csak évszázadokkal később, - mikor Kossuth parancsára elásták - ferdült el rajta. Talán sokak részére kis semmittevő tévedés, azonban érdemes erre is vigyázni a lap nívója érdekében." Mi az igazság a korona keresztjének ügyében? Az olvasó levelét elküldtük Ruffy Péternek, a kérdés egyik legkiválóbb hazai szakértőjének. írását az alábbiakban közöljük. Miért ferde koronánk keresztje? Már az összeállítás idején dőlt meg, vagy későbbi [sérülés során görbült el? Ott állt az eredeti korona közepén, vagy később illesztették a felső koronarészre? Nemzeti létünk legfőbb ereklyéjét az 1978. január 5-i hazatérése óta a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében több millió ember látta. Fülep Ferenc dr., a múzeum azóta elhunyt főigazgatója, a Koronabizottság elnöke 1981 augusztusában nemzetközi tudományos ülésszakot hívott egybe a korona megtekintésére és vizsgálatára. Beható vizsgálatot folytatott egy hazai mérnökmatematikus, majd egy négytagú aranyműves-művészettörténész csoport. A lörténeti irodalom elemzések sorát jelentette meg: Benda Kálmán-Fügedi Erik munkáját, A magyar korona regényé-t, Bertényi Ivánnak már második kiadásban közzétett összegzését. A magyar korona történeté-t, A korona kilenc évszázada című forrásgyűjteményt, Kovács Éva-Lovag Zsuzsa művészettörténeti esszéjét A magyar koronázási jelvények címen. Kovács Éva volt az, aki Svetnik Joachim főrestaurátor társaságában az ország hivatalos kiküldötteként még a hazatérés előtt, 1977. november 17-én az egyesült államokbeli Fort Knox-ban elsőként pillanthatta meg a több mint 30 éve idegenben őrzött ereklyénket. A Magyar Tudomány, a História című történeti folyóirat, a heti- és a napisajtó számos cikket, tanulmányt. esszét közölt, a tévé tudományos vitát rendezett. Ezek alapján igyekszem válaszolni az olvasó kételyeire: milyen hazai vélemény alakult ki koronánk származásáról, koráról, s a kereszt megdőléséről? Minden vita alapja a kételkedés, e sorok írója is tévedhet, a mai felfogást egy holnapi megcáfolhatja. Csak a közszellem nem módosul. A Szent Korona jelkép, egy nemzet életének, önálló államának, történelme folytonosságának sugárzó kincse. Évszázadokon át élt, éltetett a konok. gyönyörű hit, hogy koronánk eredeti, vatikáni, szentistváni, azonos azzal a klenódiummal. amelyet első királyunk II. Szilveszter pápától kapott. E felfogás a századok során csak részben módosult. A felső koronarész szentistváni. eredeti ugyan, de az alsó görög, s ezt a görög koronát Dukász Mihály bizánci császár ajándékozta Géza királyunknak. Korai történelmünk legnagyobb mai tudósa, Györffy György még a korona hazatérése előtt megjelent alapvető tanulmányában (István király és műve) megfogalmazta a véleményt: a Szent Korona nem azonos a szentistváni koronával. Györffy könyvét az egyetlen hiteles, koronás szentistváni arc ábrázolása díszíti, az a megmaradt miseruha, amely később koronázópalásttá vált, s amelyen első királyunk drágakövekkel gazdagon díszített, de nyitott abroncskoronával látható. Kereszt nincs rajta. Györffy szerint az eredeti szentistváni koronát III. Henrik német-római császár, miután beavatkozott a magyar trónviszályokba, visszaküldte Rómába, miután azt is, meg a királyi lándzsát is zsákmányul ejtette. Az első koronarész azonban mégis szentistváni eredetű, ha eredetileg nem volt is korona. Valószínűleg Szent István koponyaereklyetartója lehetett, amelyet 1083, tehát a földi maradványok kiemelése után első királyunk koponyacsontjainak őrzésére használtak, majd egyesítettek a görög koronával. Ettől csak részben tért el az amerikai Patrick J. Kelleher művészettörténész, második világháborús tartalékos tiszt véleménye. Ő az amerikai „fogság” idején ereklyénk sajátos koronaőrévé vált és doktori disszertációját 1951-ben Rómában jelentette meg The Holy Crown of Hungary címen. Ebben állítja, hogy a felső koronarész egy szentistváni kódex kötéstáblájának aranypántjaiból összeállított boltozat. És most a kereszt kérdése. A miseruha, a koronázópalást szentistváni ábrázolásán, az abroncskoronán, mint írtam, kereszt nem látható. A hazatérés után egy mérnök-matematikus csoport (Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Fehér András, Ferenczné Árkos Ilona) is vizsgálatot végzett, arra a véleményre jutva, hogy koronánk „egyszeri és egységes alkotás”, ennek valószínű időpontja az 1000. év körül lehet. Szerintük a kereszt már eredetileg feridére készült. A hazai aranyművesek elfogadták ezt a véleményt, azzal a .megszorítással, hogy a kereszt erőszakos beavatkozás nyomán utólag sérült meg. Kinek higyjünk? Ennek a kis öszszegzésnek célja nem más, mint a vélemények föltárása. Az egyik legszebb, élvezetes mű, amely a Benda-Fügedi szerzőpárostól A magyar korona regénye címen megjelent, Györffy álláspontja felé hajlik, s azt írja, hogy a III. Henrik császár által zsákmányolt eredeti koronát és lándzsát egy 1693-ban megjelent munka szerint még látták a Vatikánban, majd ’’nincs több hír róla”. Bertényitől idézek: „Györffy György manapság is történeti tényként kezeli, hogy István II. Szilveszter pápától koronát kapott. Miután ez visszakerült Rómába, elképzelhető, hogy ott kegytárgy lett belőle; de Györffy azt is lehetségesnek tartja, hogy a pápa továbbadta”. Talán a horvátoknak. Mikor kerülhetett a kis gömbökben végződő, nem tömör, belül üres aranykereszt szent ereklyénk tetejére? Mai koronánk első hiteles ábrázolása a 17. század elejéről való. Lukács Kilian augsburgi mester 1610- ben készült rézmetszetén a megkoronázott (Habsburg) II. Mátyás magyar király mai koronánk másával látható; a kereszt egyenesen áll. II. Mátyás 1611-ben veretett érmén is. A föltevések: a kereszt vagy még egyenes volt, vagy már ferde, de a rézmetsző „helyesbítette” az ábrázoláson a görbeséget. A koronáról szóló első tudományos leírás, Révay Péter koronaőr 1613-ban megjelent munkája a kereszt ferdeségét nem említi. Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának a vezetője (1916) szerint a korona egyszer törést kaphatott. Az ütés miatt repedtek el a lemezek, ez görbíthette el a keresztet. Ezeket a lemezeket, pántokat Györffy szerint (1977) „durva munkával erősítették a korona belső oldalához, míg a keresztet, mely azóta elgörbült, Krisztus rekeszzománc képmását átfúrva másodlagosan helyezték a korona tetejére”. A Benda-Fügedi szerzőpáros állítása: „az átalakításnak van néhány furcsa vonása ... feltűnő, hogy a legfontosabb és fontossága miatt a középpontban lévő Krisztus-képet a kereszt feltétele kedvéért átfúrták, majdnem azt mondhatnánk, tönkretették”. Hogy mikor állították össze a korona két részét, s mikor került fel rá a kereszt, e kérdésekről a szerzőpáros a tudományos rabulisztikában nem mindig szokásos páratlan nyíltsággal válaszol: „az a legbecsületesebb, ha bevalljuk: nem tudjuk”. A legfigyelemreméltóbb Váczy Péternek, a történettudományok doktorának 80 esztendős korában, 1984-ben kifejtett véleménye. A páratlan tudású történész egy vita során megjegyezte: „A kérdést az dönti el, hogy hiába keresünk, sem Bizáncban, sem Nyugaton nem találunk dőlt keresztet a koronákon. A kereszt mindig áll, s így - a szokásnak megfelelően - állt a magyar koronán is. Nem készült tömör aranyból, belül üres, s ezért az elszenvedett esések, ütések mint horpadások meglátszanak rajta. A lyuk, amelybe helyezték, az idők folyamán kitágult. Ez az oka ferdeségének és semmi más”. Valamikor, Koronánk könyve című, az ifjúságnak szánt munkám írása idején két papírlapra följegyeztem a Szent Korona menekítéseinek, rejtegetéseinek a helyszíneit, dátumait. E két papírlapról idézem: Trau-Trogir (1241), Prága (1304), Fischamend (1305), azután Érdély, Visegrád, Esztergom, Buda, Visegrád-Komárom, Pozsony, a füzért vár (1527), s mi minden még? Zólyom ... az ecsedi vár ... Sokszor megsérülhetett. Csak aranysugarának üzenete ép mind a mai napig. Ép és egyenes. RUFFY PÉTER KORONÁNK 5
