Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
I Er itt egy darab Magyarország - mutat körbe Oláh Lajos baptista tiszteletes. Regina, az egyik nagyváros, Saskatchewan tartomány fővárosa majd 200 kilométerre van, Winnipeg, Manitoba állam székhelye meg dupla annyira. Az egész hosszú úton talán ha három tucat autóval találkoztunk. A látvány szinte kísérteties, a temetőben sírkövek - csupa magyar név. Hány lehet? Száz, kétszáz, több? „Megrendítő volt nekem is először” - mondja a tiszteletes. Frank John Elek máj. 16-17, 1937, áll az egyik kövön, John Elek máj. 16-17, 1939, olvasható a másikon, majd egy harmadikon a felirat: Anna Elek, máj. 16-18, 1940. „Nézze a születési dátumokat. . . Szinte felfoghatatlan.” A templom előtt illatozó, csodálatos orgonabokrok. Ugyan otthon hol van már az orgona? Rég elvirágzott. A bejáratnál kőbe vésve az építés éve: 1911. Emberek hada hordta akkoriban a földet, hogy magaslaton állhasson a debreceni Nagytemplom kicsinyített, fából készült mása. Most mállik a vakolat, a nemesen faragott padokból a szú percegése hallik. Tavaly elvitték a harangot Kiplingbe. árván himbálózik a magasból a kötél. Az egyik tornyon a kereszt megdőlt, akár csak a Szentkoronán. Haldoklik a templom . . . Persze az emberek nem meghalni jöttek Békevárra, egyáltalán nem. Gazdagodni akartak! Szabó János volt az első, aki 1900-ban megérkezett, ő a névadó is, Békevár, a béke vára. Vagy: itt téged a béke vár. Vajon melyik jelentésre gondolt? Talán mindkettőre? Szabó harmadmagával érkezett, Bótrágyból, a Bereg megyei kis faluból. Világlátott, tapasztalt ember volt. megjárta már az Egyesült Államokat is. (Úgy mondják, nem a nincstelenség vitte el, családjával támadt nézeteltérése.) Pennsylvánia szénbányáiban összegyűjtött némi pénzt, hazatért falujába, de nem tudott visszaszokni. Elvette feleségül egy Szakács Gábor nevű bótrágyi ember özvegyét és újra útnak indult - ezúttal Kanadába. (A nevek egyébként lényegesek. Mind a temetőben, mind pedig a kiplingi utcasoron gyakran bukkan fel a Szabó és a Szakács név.) Miért Kanadát választották? Ebben az időben, a múlt század végén, kiterjedt toborzás folyt Európa-szerte, a kanadai kormány százhatvan hektár ingyen földet ígért a letelepedőknek. Egy ingyen birtok járt a telepesnek, egy a vasútnak, a Canadian Pacificnek és így tovább - hajtott az idő, a cél, hogy benépesítsék a prérit, hogy az Atlanti- és Csendes-óceán között mielőbb megépüljön a kontinensnyi országot keresztülszelő vasút. Sürgős volt a dolog - mert erős a félelem, hogy az ameri-1. A békevári templom. (Az előtérben a pionírok emlékét megörökítő tábla) 2. A régi temetőben 3. A templomkert bejáratánál 4. Gabonasiló. Az egyetlen magas épületfajta a prérin 5. Névtábla a kiplingi házfalon 6. Balogh Juliska néni a múzeumnak szánja a dédapjáról készült képet kaiak ráteszik a kezüket a gyéren lakott középnyugatra. „Az angolokat ugyanakkor - teszi hozzá Kovács Márton, a reginai egyetem történészprofesszora, a téma kiváló szakértője - idealizmus is vezérelte. Úgy hitték, hogy mégegvszer megvalósítható az, amiről az oxfordi és a cambridgei egyetemen tanultak: a nagy római birodalom. A colony, a province és a többi szó mind ezt az időszakot idézi fel. Itt a prérin latint és görögöt tanítottak az iskolákban.” A toborzóakciót Londonból irányították, a magyarországi felelős Esterházy Pál volt. Esterházyról sokat lehetne mesélni (Kovács Márton érdekes könyvet írt róla). Felvett névről van szó ugyan, de ezt a felvett nevet Saskatchewan tartományban ma is őrzi egy kis település. (Egyébként a vállalkozó szellemű férfiúnak, pontosabban anyjának, állítólag volt némi köze a grófi családhoz...) Az ügynöknek alügynökei voltak és a lánc végén állt az „igazi" toborzó: a falusi kocsmáros. El kellett csak ejtenie egy-két megjegyzést, hogy például: „Lám, a Szabó-szomszéd úgy írta. 160 hektár jó, zsíros földet kapott.” Az új jelentkezők után 5 dollárt fizettek Kanadából. Ki tudja mennyi érkezett meg ebből a bótrágyi italmérésbe? A tény, amiről tudunk: előbb a férfiak, azután a családok kerekedtek fel. Mentek Beregből, Szabolcsból, azután a Kunságból. Szabó Kanadában sikeres embernek bizonyult, iszonyú kemény munkával jól boldogult. De ez akár újabb kérdés lehet: mit értünk boldogulás alatt? Oláh Lajos Juhász Károly történetét idézi fel. Juhász a Lónyay-gróiok birokán volt cseléd, Kanadában is cselédként kezdte,, s végül 1200 holdas birtoka lett. És mégis mire maradt büszke élete végéig? „Tudja Oláh testvérem - mondogatta, - én már tizenhét évesen egészrészes béres voltam!” A földből volt rossz is és jó is. Néhány telepes örült a sok fának - ők később nehezebben boldogultak. Az sem járt jól. akinek a tó mellett jutott terület. Az egyik helyen a sok gyökér, a másikon a rengeteg kő nehezítette az életet. Többen egyszerűen elvétették a „címet”, hiába jelölte számozott vaskaró a birtokhatárt - ezt gyakran kilopták, hiszen a vas kincsnek számított. A pionír Szabó János is idegen birtokra tévedt. végül szép summájába került a csere. Békevár fénykorában Szakács Vilmos szerint négyszáz magyar család élt itt. Vilmos bácsi - aki feleségével, Emmával egy kiplingi idősek otthonában él - valósággal kivirul. amikor „a régi időkről” mesél. „Magyarországról én annyit tudtam, amennyit édesapámék meséltek, de az nagyon sok volt. 1898-ban jöttek el Magyarországról és én elmondhatom, hogy a tengeren is utaztam.” (Mármint a mama hasában - Vilmos bácsi ugyanis 1899- ben született.) „Az öregek nagyon tisztelték az ősöket, Petőfit is, Rákóczit is, de a legjobban Kossuthot. Március 15-én itt mindig nagy ünnepség volt, színdarabokat is előadtunk. Az első pa- ^ punk. Kovács Kálmán 1901-ben \ \ jött, tíz évig maradt, és ő nagy ku- (-—7~\/ 9
