Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
v5^: X ^ V ^ A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Egy eléggé mellőzött magyarról szeretnék írni, aki ott volt a megszülető Amerika bölcsőjénél. Amikor az amerikai külügyminiszter hazahozta a magyar koronát, a parlamentben elhangzott beszédében csak Kováts Mihályt említette meg, mint egyetlen magyart, aki részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. Akkor már elég régen az íróasztalom fölött függött Polereczky János László sírjának felnagyított és bekeretezett képe, a fölötte lengő amerikai lobogóval és a zászló rúdján a S.A.R.-jelvénnyel (Soldier of the American Revolution). A sírt én találtam meg hosszú éves (amatőr) kutatás után Maine állam Dresden nevű városában. Akkoriban írtam róla egy cikket és beküldt'em egy újságnak. Kaptam is érte egy vállveregetős levelet, hogy milyen szép az, hogy kutatók időnkint kiemelik ezeket a hősöket a feledés homályából. „Ennyit legalábbis megérdemelnek tőlünk” - írták de a cikk csak nem jelent meg. Pár hét múlva telefonon megérdeklődtem, hogy mi lesz a cikk sorsa? Egy zordon női hang azt felelte: „Kérem, a cikk nem fog megjelenni. Utóbbi időkben úgyis túl sok szó esett Rákócziról, Bercsényiről, Esze Tamásról stb....” Ez a satöbbi egy kissé mellbe vágott, de azért nem adtam fel. Különben is, ez akkor volt. Azóta Zachar József hadtörténész töbször is publikált a Polereczkyekről, legutóbb a tavalyi könyvnapra jelent meg a könyve „Idegen hadakban” címmel. Három fejezet is foglalkozik a Polereczkyekkel, Mátyással, aki Rákóczi egyik őrnagya volt, Andrással és ifjabb Mátyással, akik Rákóczival kerültek ki Franciaországba, először mint apródok, azután, amikor Rákóczi Törökországba távozott, egész fiatalon katonák lettek és felvitték a brigadéros generálisságig. András egyik fia, János László átkerült Amerikába, amikor a francia király egy expedíciós hadsereget bocsátott Washington segítségére. Ennek keretén belül a Lauzun Légió huszárjainak a parancsnoka volt Polereczky. Végigharcolta a háborút és utána Amerikában telepedett le. Ő volt az első magyar, aki amerikai állampolgárságot kapott, 1788-ban. Naturalizációs papírját John Hancock, a Függetlenségi Nyilatkozat első aláírója írta alá. Sok követ megmozgatva Amerikában is megpróbáltam népszerűsíteni Polereczkyt. Az eredmény: hat emléktábla, hat ünnepélyes proklamáció hat állam kormányzójától, három kongresszusi beszéd és elszórtan néhány újságcikk. De ez nem elég. így nem megy át a köztudatba... Itthon pedig még ennyi sem történt. Be kellene hozni a lemaradást. A Magyar Hírek sok külföldi magyarra hívja fel a figyelmet, akik valamiben kiválóak voltak. Igaz, hogy főleg a tudományban, technikában, művészetben. De Polereczky János László szerepét se kell szégyellni. Rá is büszkék lehetünk. Egyébként is sok behoznivalónk van Amerikában. Amikor ott jártam, meghívtak egy iskolába, előadást tartani a gyerekeknek. Tizenhárom-tizennégy éves gyerekek voltak az osztályban. Az egyik srác megkérdezte: Hungary? Does it mean that you are there always hungry? Alig tudtam megmagyarázni, hogy dehogy vagyunk éhesek, annyi gabonánk, gyümölcsünk, húsunk van, hogy mi exportálunk másfelé. Folyton élesztgetem Polereczky János László emlékét. Én ezzel próbálok hozzájárulni a magyarok jó hírnevének a növeléséhez a világon. DR. GUNDEL ENDRÉNÉ BUDAPEST Egy tehetséges fotóművész újabb hírnevet szerzett hazánknak. Göteborgban, a Hasselblad Galériában, Gink Károly tartott fotókiállítást, amely megnyerte a fényképészszakértők tetszését. A kiállítás témája a bartóki zene hangulatának képekben illusztrált visszaadása volt. A kiállítás nem tévesztette el célját. Érdekes volt a vélemények meghallgatása. Sokan rájöttek, hogy miért nem szeretik, miért nem értik Bartók zenéjét, sokan pedig úgy vélték, hogy most értették meg. Csak köszönetünket tudjuk kifejezni a művésznek, a Hasselblad dolgozói nevében is. Számunkra, magyar születésű dolgozóknak, külön büszkeséget jelent, hogy Gink az első kelet-európai kiállító magyar művész volt e galériában. Szívesen látnánk fotókiállításokat a magyar egyesületek rendezésében is, és szívesen vennénk Bartók-hangversennyel egybekötött Gink kiállítást is. Ifjúságunk számára ez komoly zeneszemléleti tanulmány volna. KRŐNSTADNÉ MIKUS AMANDA GÖTEBORG, SVÉDORSZÁG Egy olvasói levélben látott címzés kapcsán szeretném leszögezni: Edinburgh Skóciában van és nem Angliában. Edinburgh híres város és az egész világon mint Skócia fővárosát tartják számon. Egyébként nagy élvezettel szoktam lapozgatni az angol nyelvű mellékletet. Szeretnék többet olvasni benne a mindennapi életről és több magyar receptet is szeretnék. ISHBEL VARGA EDINBURGH, SKÓCIA A Református Egyház vasárnapi iskolájának műsoráról küldök két fényképet. Az egyiken Szép Józsi, mint Lúdas Matyi, az ő kezében van a lúd. A másikon, középen, elől áll Csorna Mária, a vasárnapi iskola igazgatója, s a szereplő gyerekek. KAHÁN PIROSKA MONTREAL, KANADA Címlapunkon: Szörfözők a Balatonon (Cikkünk a 15-17. oldalon) FOTÓ: MTI Tartalom: Krónika 3-4 Nemzetközi tanácskozások - Közélet - diplomácia magyarul Gazdaság - kultúra - tudomány Magyar rapszódia Az egyházak életéből A William Penn centenáriuma (Bodnár János) 5 Mit csinálnak a népi ellenőrök? (Kovács József) 6-7 Békevárról elvitték ? harangot (Halász György) 8-9-10 Egy kis hazai 11 (Gábor Viktor képriportja) Portrévázlat Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművészről 12-13 (Cservenka Judit) Ünnepségek Sárospatakon 14 Nyár '86 (Elek Lenke) 15-17 Sajtótükör 18 Vérkutatók (Palugyai István) 19 Edison Magyarországon 20-21 Irodalom és/vagy tudomány? • (Bogáti Péter) 22 Tájjellegű receptek 22 ATrattner-ház 23 Rejtvény 23 Körösfői Riszeg alatt... 24-25 Sport 26-27 A Szülőföldünk műsora 31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI HALÁSZ GYÖRGY főszerkesztő BALÁZS ISTVÁN olvasószerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatórs: NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALÁZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER ZIKA KLÁRA 2
