Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSOK, MAGYARUL Az idén ismét többen jönnek Magyarországra úgy, hogy a kikapcsolódást, a régről ismert tájak, rokonok felkeresését a szakmai ismeretanyag és az ismeretségek gyarapításával tetézik. Augusztus elején kerül sor a Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című rendezvényre, amelyen a reáltudományok jeles hazai képviselői mellett száznál több külföldi magyar szakember tart előadást, a hónap végén pedig Budavár visszafoglalásának 300. évfordulója alkalmából lesz nemzetközi történésztalálkozó. A találkozó szervezésében részt vevő Magyar Fórum múltjának bemutatásához nem kell messzire visszakanyarodni, e rendezvénysorozatot a jelen, a jövő, az útkeresés élteti. Az első rendezvény, a szórványmagyarság-kutatók tanácskozása óta két esztendő sem telt el - mégis, a konferenciák listája az első lépések után is figyelemre méltó. Sor került (országos visszhang és érdeklődés mellett) a nagyvilágban élő magyar agrárszakemberek konferenciájára, a könyvtárosok második találkozójára, a Weiner Leó évforduló pedig az egykori tanítványoknak (s milyen sokan vannak, és mennyifelé!) szolgáltatott alkalmat a nagy tanító emlékének közös felidézésére. A Magyar Fórum, melynek létrejöttét már olyan jelentős találkozók előzték meg, mint a közgazdászok tanácskozása, a magyar orvosok konferenciája és a magyar könyvtárosok első találkozója, két év alatt életerős fává terebélyesedett - igaz, a gyors növekedést az tette lehetővé, hogy a gyökerek mélyebben húzódnak. Az Anyanyelvi Konferenciák mutatták meg, hogy lehetséges az akadálytalan szótértés, nem a feltétlen egyetértés minden kérdésben, hanem „csupán” egymás megértése a realizmus talaján. A józan párbeszéd egyébként - túl a magyar ügyön - akár korparancsnak is tekinthető. A nukleáris korszakban, amelyben élünk, a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű, józan ember számára elfogadható alternatívája. A „mi ügyünkben” is, mint cseppben a tenger, ott tükröződik az egész. Hiszen a mi tanácskozásaink is nemzetköziek - azzal a nem mindennapi sajátossággal, hogy nyelvük a magyar. Az egyik oldalon Magyarország képviselői. A szocialista Magyarországé, amely a maga belső és külső realitásai között keresi az élet jobbításának lehetőségét és amelynek nyitott, konstruktív politikáját - ez ténykérdés - Kelet és Nyugat felelősen gondolkodó politikusai egyaránt elismerik. A másik oldalon pedig a Nyugaton élő magyarok, vagy azok leszármazottai, 1 akiknek tudomásul kell venniük, hogy nincs két Magyarország, egy itt lenn a földön, s egy másik, egy délibáb, ahol a szárnyaló vágyaknak nem kell számot vetniük határokkal. Távolról sem jelent ez valami olyan igényt, hogy a másik oldal képviselői kritikátlanul szeressenek itt mindent (miért is tennék, amikor mi magunk, itt élők is annyi mindennel vagyunk elégedetlenek). De az esetleges nézetkülönbségek mellett talán jogosan fogalmazható meg kölcsönös óhajként: legyünk büszkék egymás sikereire, legyünk büszkék a közös eredetre, a nyelvre, a kultúrára, a történelemre és ebből kiindulva törekedjünk az identitást szolgáló értékrendszer megőrzésére és korszerűsítésére. S nem utolsósorban progresszióra is, mert a mai, lélegzetállító fejlődést produkáló világunkban ez elvitathatatlan jelentőségű. A magyar kivándorlási hullámok közül az utóbbi kettőben hagyta el sok értelmiségi az országot: olyanok is, akik (s akik gyermekei) az új hazában szereztek diplomát, értek el tudományos sikereket. Régi tapasztalat, hogy az értelmiségi rétegek egyházi, politikai, vagy kulturális alapon szerveződő magyar egyesületek mellett - olykor helyett - inkább a szakmai társaságokkal keresik a kapcsolatot. A nemzetközi enyhülés és ezen túl Magyarország növekvő presztízse kedvező külső feltételeket teremtett ahhoz, hogy e kapcsolatok szélesedjenek és intézményes formát öltsenek. A külföldi magyarok tanácskozásai - és ez is a siker kulcsa - nem önmagukért szerveződnek, hanem egy-egy hazai eseményhez, konferenciához, netán kiállításhoz kapcsolódnak, vagyis szerves részként épülnek be a hazai tudományos folyamatokba. Fölösleges volna most külön és hosszan méltatni a két küszöbönálló tanácskozást. A történésztalálkozónak egy jeles évforduló kölcsönöz időszerűséget, a műszaki találkozó gondolata pedig - ha szabad így mondani - régóta érlelődik. Mi magunk is elcsodálkoztunk a Magyar Híreknél, amikor a találkozó „szellemi előkészítéseként” belefogtunk a műszaki nagyjainkat bemutató tízrészes sorozatba. Aki még nem olvasta e sorozatot, tegye meg és nyilván egyetért majd a megállapítással: nemzeti gőg, elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy amit ez a kis nép a tudomány terén alkotott, az számarányánál jóval jelentősebb. És őszintén reméljük: a tapasztalatcsere, az augusztusi konferencia segíti majd, hogy ez a kijelentés ne csak a múlt idézése, hanem a jövő kézzelfogható ígérete is legyen. E gondolatok jegyében köszöntjük a Magyar Fórum tanácskozásainak valamennyi kedves vendégét. MAGYAR-OSZTRÁK KORMÁNYFŐI TALÁLKOZÓ Lázár György és Franz Vranitzky a burgenlandi találkozón Franz Vranitzky, az új osztrák szövetségi kancellár meghívására Lázár György miniszterelnök egynapos nemhivatalos látogatást tett Burgenlandban. A Kismartoni Esterházy kastélyban megvitatták a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Az osztrák kancellár nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatok politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt igen jól fejlődnek. Elmondta, hogy az osztrák törvényhozás meghozta a szükséges döntést a bős-nagymarosi vízierőmű építésében való közreműködésről és visszautasít minden külső befolyásolási kísérletet ebben a kérdésben.- Érdekeltek vagyunk az eddig elért eredmények megőrzésében és továbbfejlesztésében - állapította meg a magyar miniszterelnök, aki burgenlandi látogatását Ruszt község kápolnájának megtekintésével fejezte be. A kápolnát Mária magyar királynő építtette. KözéJet - diplomácia Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára fogadta Jason McManust, az amerikai Time magazin vezető szerkesztőjét, és interjút adott a lap számára. * Hans Dietrich Genscher nyugatnémet és Várkonyi Péter magyar külügyminiszter bonni tárgyalásán megerősítették, hogy mindkét kormány határozottan törekszik a kapcsolatok bővítésére és a politikai párbeszéd elmélyítésére. * Fiatal magyar politikusok delegációja járt az Egyesült Államokban. A küldöttséget fogadták a kereskedelmi minisztériumban, a Fehér Házban, ellátogattak Észak-Karolinába és New Yorkba. A meghívó fél, a fiatal politikai vezetők amerikai tanácsa tagjai között gazdasági vezetők, újságírók, a demokrata és a republikánus párt apparátusának tisztségviselői egyaránt voltak. Gazdaság Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter Heinrich Übleis szövetségi építészeti és műszaki miniszter meghívására látogatást tett Ausztriában. Megelégedéssel állapították meg, hogy a legutóbbi találkozó óta több együttműködési szerződést kötöttek meg, és közös vállalkozást alakítottak ki a háztömb-rekonstrukciók, a betoncserépgyártás, a falazóelem-gyártás és a tetőtérablak-gyártás területén. * Űj telefonkötvényeket bocsát ki a Magyar Posta. A szeptember 15-ig jegyezhető kötvényekből 410 millió forint értékűt árusítanak a fővárosban, további 390 millió forint értékű kötvényt pedig a pécsi és a szegedi postaigazgatósághoz tartozó területeken, valamint Veszprém megyében. A kötvényekből befolyt pénzzel 12350 telefon felszerelését vállalják. * Az év első hat hónapjában 1472 lakás készült el a fővárosi lakótelepeken, ami csupán 17,5 százaléka az ez évre tervezett átadásoknak. Ilyen gyenge eredményre évek óta nem volt példa, s kétséges, hogy a vállalások egyáltalán teljesíthetők-e. * Bécs és Budapest között rövidül az utazási idő. Jövő nyáron már csak három óra lesz a „Lehár”-expressz menetideje. * Az első magyar-japán ipari vegyes vállalat, a Polifoam Műanyagfeldolgozó Kft. alapítói - a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, az Állami Fejlesztési Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, a japán Furukava Elektric cég és a C. Itoh Kereskedőház - felavatták Budapesten polietilénhab-gyártó üzemüket. 3 %
