Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-29 / 2. szám
A Liszt-év küszöbén Kották, könyvek, zongorák — Aztán tüntessék el, legyenek szívesek, azt a siittbegyet is, amit tegnap még ott láttam — mondta a Zeneakadémia építészmérnöknője a telefonba. — Újságíró- és fotóslátogatójük leszl... De ha a törmelékhalmot másnapra el is hordták a kecskeméti építőipari vállalat kőművesei, azt a vak is láthatja: nagy átalakítás folyik itt, a Népköztársaság útja és a Vörösmarty utca sarki épületen és épületben. Deszkapalánk, állványerdő kívül; látszólagos összevisszaságban lógó drótok a lépcsőházban; csövek, téglák embeimagasságnyin. polcolva a jövendő műemlék könyvtár nemes boltívei alatt; mennyezetig érő vascsőállványzat a kamara koncertterem pódiuma helyén; kiemelt ablakok, ajtók (szaknyelven: „nyílászáró szerkezetek”) festőinek éppen nem nevezhető összevisszaságban a mester szalonjában... Bizony, nagy szükségem van itt Eckhardt Mária zenetörténész — a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont kijelölt vezetője — kalauzolására. Nélküle, az ő látó és láttató lelkesedése híján, nehezen tudnám képzeletben berendezni és benépesíteni ezeket a szobáikat, terméket. Pedig nem is egy, hanem kétféleképpen is látnom kell őket: amilyenek a múlt század nyolcvanas éveiben voltak, s amilyenek a Liszt-évben, szeptember 13-áftól, a Liszt-ház* megnyitásától lesznek. Igaz, e két kép sok tekintetben hasonló egymáshoz, hiszen a cél éppen az, hogy — amennyire csak leltet — olyanná varázsolják az épületet, amilyen Liszt Ferenc ittléte idején volt. AMI VOLT — Azt talán nem mindenki tudja — kezdi a históriát Eckhardt Mária —, hogy a házat eredetileg a Képzőművészeti Társaság építtette, s a Zeneakadémia kivette egy részét bérbe, amikor kinőtte Hal téri első otthonát... Ez 1880-ban történt, ekkor kezdődött meg a zeneoktatás az új helyen, Liszt Ferenc azonban csak egy esztendővel később, 1881. január 20-án költözött ide, s töltötte itt a téli hónapokat, egészen 1886-ban bekövetkezett haláláig. Löszt Ferenc az első emeleten lakott. Nem írhatom, hogy az első emeletet foglalta el, mert volt ott egy zeneterem is, ahol az akkori zeneakadémiai növendékek koncerteztek (s ahol olykor-olykor maga a mester is zongorához ült). De azért egy kissé a Lisztrezidenciához tartozott ez a „szála” is: a hangversenyek idején gyakran kinyitották az ajtót, amely a lakás és a koncertterem között volt, s az előkelőbb vendégek a szalonban ülve hallgathatták a muzsikát. Most mi is úgy lépdelünk, mint azok, akik «made idején bebo-10
