Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
egyszer csak kicsúsztak a kezükből, s mind a négyen felemelt karokkal, felszegett fejjel topogtak egy helyben: most mit csináljanak, hisz létra nélkül nem tudnak a gép után menni...” 1928. szeptember 9-e, vasárnap, délután három óra . . . Csak évek hosszú sora után lehetett a nemzetközi szakirodalomból vitathatatlanul megállapítani, jegyzi meg Asbóth Oszkár a könyvében, hogy ekkor szállt fel pilótával az egész világon először ez a helikoptertípus, amely ezt követően a további mintegy kétszáz felszállása alkalmával hosszabb ideig lebegett egy helyben, illetve végzett különböző repülési manővereket. S nem is akármilyen nézőközönség előtt: 1930. szeptember 27-én az angol Air Ministry bizottsága, majd néhány hónap múlva december 8-án, a francia Ministére de l’Air küldöttsége nézte végig a helikopter felszállását. A helikopter készítőjének, Asbóth Oszkárnak az élete is, ahogy mondják, „kész regény”, tele fantasztikus eseményekkel ugyanúgy, mint megpróbáltatásokkal, csalódásokkal. Csak egyetlen példa. Az aradi születésű Asbóth egészen fiatal emberként ismerkedett meg az aviatikával, s maga is kísérletezett egy repülőgép építésével. Kezdő repülőgépkonstruktőrként koncessziót szerzett — 1913-ban — a török hadsereg légierejének megszervezésére, megelőzve a repülésben élenjáró francia hadügyminisztériumot. Asbóth az első világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia fischamendi katonai légcsavargyárának lett az egyik vezetője. Az általa tervezett légcsavarokkal szerelték fel a monarchia légierejének legtöbb gépét. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján állított elő a húszas években olyan helikopter-légcsavart, amely az eddiginél sokkal nagyobb húzóereje révén lehetővé tette az általa tervezett helikopter repülését. Asbóth 1929-es sikere új lendületet adott világszerte a korábban sikertelenül folyó helikopterkísérleteknek. A hangsebességen felüli repülés atyja A fenti címmel Kármán Tódort (1881—1963) tüntette ki a nemzetközi tudományos világ. Az aerodinamika világhírű tudósa 1902-ben, a budapesti Műegyetemen kapta meg az oklevelét, majd a Ganz-gyárban dolgozott kutatómérnökként. 1906- ban a göttingeni egyetemen, Ludwig Prandtl oldalán végzett kutatómunkát. Itteni tevékenységéből ma is számon tartják a „Kármán-féle örvénysort”, amelyben a világon először mutatott rá arra, hogy az áramlásba helyezett testről váltakozva leszakadó örvények rezgések forrásai lehetnek. Ez az elmélet a légcsavarok és a repülőgépszámyak tervezésénél fontos szempont. Az első világháború idején ő is a fischamendi katonai kutatóintézetben dolgozott, majd Aachenben, az ottani Műszaki Főiskolán hozott létre egy európai hírű aerodinamikai kutatóintézetet. 1930-ban végleg elhagyta Németországot és áttelepült az Egyesült Államokba. A Guggenheim Aeronautical Laboratory vezetője lett. Az általa kialakított színvonalra jellemző, hogy míg az akkori (1935) leggyorsabb repülőgépek is csak félhangsebességet értek el, intézetében már a hangsebességen felüli repülés elméleti és gyakorlati problémáit vizsgálták. Ekkortájt alkotta meg a határfelület elméletét, s ezzel kapcsolatban a hangsebességen felüli repülőgépek szárnyfelületének alakítását és méretezését. 1963-ban megkapta az USA legnagyobb tudományos kitüntetését, a First National Medal of Science-t. (pokorny) Az Asbóth Oszkár tervezte helikopter a levegőben Kispest határában 1929-ben SAJTOTÜKÖR Új gazdasági magazin A Magyar Filológiai Társaságról 2 V Komoly feltűnést keltett az első magyar menedzserújságnak, a 2V-nek a megjelenése, amelynek első számát — noha ára meglehetősen magas, 55 forint — egy nap alatt elkapkodták az érdeklődők. Ez a folyóirat több tekintetben is újat nyújt. A legfontosabb ezek közül, hogy a magyar vállalkozóknak, „menedzsereknek” kíván érdekvédelmi lapja lenni. Ami pedig a külsőt illeti, színes, szürrealisztikus grafikákkal fogja meg a tekintetet. Az első számban Havasi Ferenccel az MSZMP Politikai Bizottsága tagjával, a Központi Bizottság titkárával készített interjút Matkó István főszerkesztő. Egyebek között azt kérdezte, van-e bizalmi válság a vállalatok és a kormányzat között, illetve miként lehetne nagyobb megbecsülést, anyagi elismerést szerezni a menedzserrétegnek? Havasi Ferenc kifejtette: nincs bizalmi válság a kormány és a gazdasági egységek között, de érdekütközés, vita — természetesen — létezik. Ez az eltérő érdekekből fakad, de — mint hangsúlyozta —, „meggyőződésem, hogy a vállalatoknak nincs baja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsával, és politikai értelemben válságról különösen nem szólhatunk. A viták, érdekütközések felerősödésében az objektív események, illetve az egyensúly megszilárdításának alkalmazott módszere is jelentős mértékben közrejátszott, Változatlanul azt tartják, hogy meg kell teremteni a szabályozórendszer kiszámíthatóságát, hogy a vállalatok és azok vezetői nagyobb biztonsággal dolgozzanak”. A lap közli a vállalati igazgatók véleményét is, akik a maguk módján és a maguk posztjáról ugyanerről a kérdésről fejtik ki véleményüket. A 2V első számában cikket közölt a meg nem választott igazgatókról és a magyar mikroelektronikai programról is. Érdekes azoknak az agrárszakembereknek a beszámolója, akik az USA-ban — államközi egyezmény alapján — farmerként dolgoztak. A cikk címe: „Nem élnek délelőtt a sör mellett”. A 2V, a magyar menedzserlap kéthavonta jelenik meg, s külföldön is előfizethető. (A szerkesztőség szívesen várja a külföldön élő vállalati vezetők, tulajdonosok levelét és érdeklődését is. Címe: Budapest, 1067 Csengeri u. 53.). Magyar Nemzet 1977-ben alakult meg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, amely idén ősszel, Bécsben tartja második kongresszusát. Klaniczay Tibor akadémikus, a társaság főtitkára az eddigi munkáról és tapasztalatokról, s a legközelebbi tervekről nyilatkozott. „Igyekszünk a hungarológia egészét felölelni a nevünkben szereplő filológia ennek mintegy leglátványosabb része. A fejlődés azonban egyértelműen a nemzeti kultúra legkülönbözőbb ágainak kutatása, vizsgálata felé mutat — mondotta. A világ távoli sarkaiban szakmai elszigeteltségben dolgoznak a hungarológusok, nekik elemi érdekük, hogy e közösségbe tartozzanak, kicseréljék tapasztalataikat, megismerjék kollégáik eredményeit. Olyanok is jelentkeztek egyébként, akiknek a létezéséről sem tudtunk. Tagjaink közül számosán magyar származásúak, de ma már nem ők a többség. Növekszik az igény a kisnyelvekben, irodalmakban és kultúrákban is járatos szakemberek iránt, következésképpen a magyar filológiát is mind több helyen oktatják. A műfordításhoz is szükség van lektorra, szerkesztőre és persze fordítóra, s bármennyire is nehéz megélni a magyarból, tízszer annyian élnek meg belőle világszerte, mint ötven esztendeje. Ami a tagságot illeti, elmondhatjuk, hogy a hungarológiával foglalkozók legjava megkereste társaságunkat. A külföldi tagok közül a kifejezetten magyar filológiát oktatókon kívül sokan olyanok is beléptek sorainkba, akiknek munkájához a magyar nyelv ismerete szükséges. Az idén szeptemberben Bécsben tartandó II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus részvevői különböző témaköröket tárgyalnak majd meg: például a művelődési pluralitás kérdését a Dunavölgyi népek kultúrájában, előtérbe állítva az osztrák és a magyar főváros szerepét, a nemzeti kérdést és az irodalom, az irodalomtudomány összefüggéseit, a népi kultúra föllendülését és hanyatlását, a két századforduló irodalmi-művészeti irányzatait. A kongresszusnak a bécsi egyetem bölcsészkara ad otthont, rendezője az egyetem finnugor intézete és az Osztrák Kelet- és Délkelet- Európa Intézet.” 7
