Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
Magyar tudósok, világ hírű találmányok (4.) SOROZATSZERKESZTŐ: PUNGOR ERNŐ AKADÉMIKUS A levegőbe emelkedés, a repülés évezredeken át — reménytelennek tűnő — vágya volt az emberiségnek. Ezt a vágyat jól tükrözik a mitológiai, vallási írások: a Bibliában éppen úgy, mint a Gilgames eposzban az istenek a magasból szálltak alá, s a kiválasztottakat, mint például ülés próféta, magukkal vitték az égbe. A mondák őrzik az emberek „repülési kísérleteit” is, köztük Daidaloszét és Ikaroszét, akik a madarakhoz hasonló szárnnyal próbáltak meg a magasba emelkedni. A repülés számunkra valósággá csak 1783-ban vált, mi'-v Franciaországban a Montgolfiei testvérek meleg levegővel felfújt léggömbje elhagyta a földet. Innen számíthatjuk a repülés történetét, amelynek „megírásában” jó néhány magyar feltaláló is részt vett. Az első kormányozható léghajó Ha a kormányozható léghajó kerül szóba, a német Zeppelin grófra gondol mindenki. Érthetően, hiszen az ő társasága által készített léghajók járták be az egész világot, az eOső világháború előtti négy évben 35 000 utast szállítottak. Kevesen tudják viszont, hogy ezek a léghajók — jelentős részben — egy zseniális magyar feltaláló, Schwartz Dávid elképzelései alapján készültek. Schwartz Dávid (1850—1897) fakereskedőként kezdte pályafutását, de már egész fiatal korában szenvedélyes érdeklődést tanúsított a repülés iránt. S ahogy javuló anyagi helyzete megenSchwartz Dávid gedte, egyre többet foglalkozott egy irányítható léghajó megtervezésével, majd annak elkészítésével. Ez utóbbihoz végül Berlinben találta meg a szükséges technológiai, ipari hátteret. Sajnos, nem érhette meg készülő léghajója magasba emelkedését, nem sokkal annak elkészülte előtt, 1897. január 13-án meghalt. özvegye azonban tovább irányította a munkálatokat, így még ugyanazon év novemberében felszállt a Schwartz Dávid tervezte, könnyűfémből épült, merevvázas, benzinmotor hajtotta légcsavaros, kormányozható léghajó. A világ első, valóban irányítható léghajóján több olyan megoldást találhatunk, amelyet ezelőtt még senki sem alkalmazott. Milyen is volt a Sohwartz-féle léghajó? A fennmaradt adatok Asbóth Oszkár szerint 47,5 méter hosszú, 17,5 méter átmérőjű henger alakú, két végén kúpos lezárásé test, amelyet egy rácsszerkezetű váz alkotott. A vázat gázzal töltött légzsákok tucatjai töltötték ki. A hengertestet kívülről 0,2 milliméter vastag alumíniumlapokkal borították be. A hengert alumíniumrudakból álló elemek kötötték össze az utasgondolával. Ez a szilárd összeköttetés tette lehetővé, hogy a gondola végére egy négyhengeres Daimler-motort helyezzenek, amely két méter átmérőjű légcsavarokat hajtott. A léghajón teljesen új megoldás volt: az alumínium alkalmazása, a gáz légzsákokba töltése, a léghajó hengeres alakja, a hajótest és az utasgondola közti merev, szilárd összeköttetés és a négyhengeres, soros, vízhűtéses Daimler-benzinmotor alkalmazása. „Schwartz elgondolása azt bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját” — írta a korabeli német szaklap. A sikeres bemutató repülésen megjelent Zeppelin gróf is. Hamarosan megegyezett az özvegygyei, a Schwartz-féle találmányért és a kutatási tapasztalatokért a Zeppelin-társaság által eladott első harminc léghajó után, darabonként 10 000 márkát fizet a feltaláló örököseinek. A Magyar Fórum ez év augusztusára hirdette meg tudományos találkozóját „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában” címmel. Ebből az alkalomból indítottuk meg sorozatunkat, melynek eddigi három fejezetében a xvm. században munkálkodott négy tudós feltalálónkat: Mikoviny Sámuelt, Hell József Károlyt, Segner Jánost és Kempelen Farkast, majd a XIX. századi ipari forradalom és századunk nagy magyar gép- és járműkonstruktörelt: Jedlik Ányos Istvánt, Ganz Abrahámot, Mechwart Andrást, Zippemowsky Károlyt, Déri Miksát, Bláthy Ottót, Bánki Donátot, Csonka Jánost, Jendrassik Györgyöt és Galamb Józsefet mutattuk be. Kármán Tódor Zeppelin, mint a lexikonok megírják, 1898-ban kezdte meg a kísérleteit az ún. merev rendszerű léghajóval, s 1900-ban repült először. Helikopter a levegőben A helikopterek fénykorát éljük. Ezt bizonyítja, hogy még a filmipar is remek üzletet lát bennük, sorra születnek a mindentudó szuper-csodahelikopterekről szóló kalandfilmek. Valóban, meglepő teljesítményekre képes ez a megszokottól eltérő formájú repülő szerkezet. De az is meglepő, hogy szárnyas testvéreihez képest viszonylag későn született meg. Míg amazok már évtizedek óta repkedtek a levegőben, addig az egy helyből felszálló, egy helyben lebegni tudó gép problémáival sehol a világon nem tudtak megbirkózni a konstruktőrök. A helikopter első valóban használható, szabadon repülő és manőverező mintapéldánya 1928. szeptember 9-én emelkedett a levegőbe. A helyszín: az akkori Budapest és Kispest között elterülő füves terület. A helikopter tervezője, Asbóth Oszkár erre a pillanatra így emlékszik vissza könyvében: „Első rántásra indult a motor és kihagyás nélkül szépen duruzsolt. A gép körül négyen álltak. Mindenkit a mező szélére küldtem. Én is vagy húsz lépésnyi távolságba mentem... Az »A. H. 1.« egyszer csak embermagasságra felugrott. A megbeszélés szerint négyen felnyújtott karral fogták, hogy ha a gép bámilyen okból oldalra billenne, vagy bármilyen rendellenes mozgást végezne, akkor a x-legénység« ezt kézzel korrigálja. Igen ám, de a labdák A Schwartz-féle léghajó KHELL CSÖRSZ RAJZAI A HADTESTHEZ A GONDOLAT KÍMEBjtvitve rjGö&szri /. THE CM fi ATTACHED TO THE BODY IN A RIGID WAT 2. CROSS SECTION I LATERAL MODELLER 4 ".. .I BUY THE HANS . . .” ALUMINIUM FRAMEWORK (SELF-BRACING MATERIAL) A. INSTEAD OF... 6
