Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 1. szám

tteSarJflg OSCAR-DÍJAS SZAKÁCSOK ÉS RECEPTJEIK Kovák Ferenc A budapesti Gellért Szálló ét­termének konyhafőnöke három ízben vett részt a frankfurti sza­kácsolimpián, ahol — az Oscar­­díjon kívül — számos aranyérmet, elismerő oklevelet nyert. A régi Bristolban tanulta a szakmát, majd 1962-ben megpályázta a Gellért konyhafőnöki állását. Minden követelménynek tökélete­sen megfelelt, ám túlságosan fia­tal volt, ezért próbaképpen egy nyárra rábízták a nagy forgalmú tihanyi Motel konyháját, ott va­jon hogyan boldogul. Azóta nem­csak munkahelyén, a Gellért Szállóban bizonyított, hanem a világ különböző tájain is. Főzött már Cipruson, Távol-Keleten, Szingapúrban és Bangkokban, né­hány hónapig a New York-i ma­gyar étteremben, Baltimore-ban, Washingtonban, Los Angelesben és Nyugat-Európa nagyvárosai­ban. — Talán mondanom sem kell, mennyit számít a mi szakmánk­ban, hogy versenyekre járhatunk. Rengeteget tanul az ember egy­­egy nemzetközi szakácsvetélke­dőn. Mert bármilyen hihetetlen is, rövid idő alatt óriási változá­sok történhetnek a „nagy kony­hákban”, vagyis az étkezési szo­kásokban. Amikor 1976-ban elő­ször vettem részt a frankfurti olimpián, még mindenki húst hús­sal főzött. Legutóbb pedig már igencsak háttérbe szorult a hús, helyette a zöldségfélék, a gyümöl­csök voltak a sztárok, akár fris­sen, akár konzerválva vagy mély­­hűtve. — Hogyan hasznosította itthon ezt a tapasztalatot? — Éttermünkben — és ez Ma­gyarországon ma még ritkaság — állandóan legalább nyolcféle zöld­köret van. A karfiolból, patiszon­­ból, cukkiniből, parajból, gombá­ból és sok egyéb zöldségből ké­szült köreteket folyamatosan kí­náljuk, ki-ki ízlése szerint válo­gathat, vehet belőle, s a fogyasz­tásáért sem kell külön fizetnie. — Köretekből tehát a korszerű táplálkozásnak megfelelő a kíná­lat. Egyébként hogyan jellemezné a Gellért Szálló konyháját? — Étlapunkon természetesen magyaros ételek is bőségesen sze­repelnek, ám a nemzetközi ízlés­nek is igyekszünk megfelelni. Meggyőződtem róla az évek so­rán, hogy a miénktől eltérő, álta­lában könnyebb koszthoz szokott külföldiek kezdetben nehezen bír­ják a magyar konyha specialitá­sait. Ezért, ha egyik nap töltött káposztát evett a külföldi vendég, másnap kevésbé kalóriadús ételt ajánlunk neki. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hazánkba látoga­tó külföldiek ne a rossz oldaláról — esetleg egy kellemetlen gyo­morfájás kíséretében — ismerjék meg a magyar konyhát. Persze, sok múlik azon is, hogyan van az étel elkészítve. Csak egyetlen példát említenék. Másodízben volt szállodánk vendége egy svájci üz­letember, amikor arra kért en­gem, főzzek neki pörköltet, de hagyma nélkül. Az előző látoga­tása során ugyanis valahol meg­kóstolta ezt az ételt, az ízét azóta sem felejti, de a benne levő hagy­mától ugyancsak emlékezetes gyo­morfájást kapott. Köztudott, hogy pörkölt hagyma nélkül nem léte­zik, de ennek ellenére megtalál­tam a megoldást. El is készült az étel annak rendje-módja szerint, jóízűen elfogyasztotta a vendég és semmi baja nem lett. Nem mintha hagyma nélkül főztük vol­na, de olyan apróra vágtuk és olyan alaposan megdinszteltük, hogy a hagymának csak az íze maradt benne. — Konyhafőnöki teendői és külföldi szereplései mellett az után­pótlás nevelésével is foglalko­zik ... — Az elmúlt huszonhárom év­ben legalább 300 fiatal szakem­ber került ki tőlünk. Jelenleg az I—III. évfolyamon huszonnégy fiatal tanulja a Gellértben a szak­mát, közülük három leány. — A neves konyhafőnökök kö­zött alig-alig akad nő. Vajon ez abból adódik, hogy a nők kevésbé értenek a főzéshez? — Ellenkezőleg. Tapasztalataim szerint a nők ügyesebbek, fino­mabban bánnak az ízekkel, sok­kal jobban koncentrálnak a főzés apró részleteire. Csakhogy a konyhafőnöknek nemcsak főznie kell, hanem embereket irányítani, szervezni és olykor kemény fizi­kai munkát végezni. Talán ezért kevés a konyhafőnöknő. — Végül arra kérem, mondja el olvasóinknak néhány kedvenc re­ceptjét ... — Legutóbb Los Angelesben nagy sikert arattam a kalocsai töltött kacsával. Ajánlanék továb­bá egy könnyebb ételt is: rákkal töltött fogast, vincellér módra. — A kalocsai töltött kacsához négy személyre egy közepes mé­retű pecsenyekacsát vásároljunk. Szükség lesz még 30 dkg darált sertéshúsra, négy zsemlére, négy tojásra, egy pár, azaz 28—30 dkg debrecenire (helyette bármilyen, gyengén füstölt kolbászt hasz­nálhatunk), 20 dkg vöröshagymá­ra, 40 dkg friss zöldpaprikára, 20 dkg paradicsomra, 25 dkg füs­tölt szalonnára, 20 dkg kacsamáj­ra, 1 dl olajra, 2 dl tejre, a fű­szerezéshez pedig sóra, őrölt bors­ra, piros paprikára, szerecsendió­ra. A megtisztított kacsát a hátán éles késsel szétnyitjuk és kicson­tozzuk, sóval, borssal fűszerer zuk. A zsemléket tejbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk és a darált hús­hoz keverjük. A kolbász és a máj felét apró kockára vágjuk és na­gyon kevés olajon megpirítva a töltelékhez adjuk. Beletesszük a tojásokat is és sóval, borssal, sze­recsendióval ízesítve alaposan összedolgozzuk. Ezt a tölteléket helyezzük bele a kicsontozott ka­csába, és varrjuk össze fehér cér­nával. Tűzálló edényben 180 fo­kos sütőben körülbelül 70 percig pároljuk. Kevés vizet is öntünk alá, és időnként a kisült pecse­­nyelével locsolgatjuk. Közben a szalonnát kockákra vágjuk, zsírját kisütjük, és a fi­nomra aprított hagymát megpirít­juk benne, majd a tűzről levéve 2 dkg piros paprikával megszór­juk. Ezután hozzáadjuk a kari­kára vágott zöldpaprikát, a lehé­­jazott és felszeletelt paradicso­mot, ízlés szerint sózzuk, végül a megmaradt kolbászt és májat — ugyancsak apróra vágva — belekeverjük. Fedő nélkül tíz per­cig pároljuk. Ha kész, forrón egy előmelegített tálra öntjük, és a piros-ropogósra sült töltött ka­csát vékony szeletekre vágva a tetejére helyezzük. Vajas burgo­nyával tálaljuk. A rákkal töltött fogashoz négy személyre 60 dkg halfilé, 20 dkg rák (crevet), 12 dkg vaj, 3 tojás, 3 dl száraz fehér bor, 3 dl tejszín, 10 dkg liszt, két szál kapor, 20 dkg vegyes zöldség (sárga- és fe­hérrépa, valamint zeller), 5 dkg­­vöröshagyma, só, őrölt fehér bors, egész bors és három babérlevél szükséges. A fogas- (esetleg tengeri hal) fi­iéket kiterítjük, vékonyra kiver­jük, sóval, fehér borssal ízesít­jük. A vaj felét fölolvasztjuk, megpirítjuk benne a rákot, a to­jásokat felverjük és hozzákever­jük. Sóval és az apróra vágott ka­porral ízesítjük, majd kissé átsüt­jük. A halszeleteket ezzel a töl­telékkel vastagon megkenjük és összetekerve alufóliába csomagol­juk. A hagymát és vegyes zöldséget karikákra vágjuk, fél liter vizet, 3 dl bort öntünk hozzá, sóval, egész borssal, babérlevéllel fűsze­rezzük, majd felfőzzük. A forró páclébe tesszük az alufóliába csa­vart haltekercseket és az újra­­forrástól számított 10 percig főz­zük. Ha kész, kiszedjük a halat, gondosan kicsomagoljuk, a páclét pedig leszűrjük és a maradék vaj­ból és a lisztből készült világos rántással berántjuk. Az így nyert mártást ismét fölforraljuk, bele­keverjük a tejszínt és leöntjük vele a töltött halfiléket. Burgo­nyaropogós illik hozzá. A. É. FOTO: STEFKA ÉVA 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom