Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-10 / 7. szám
1. Az első gőzhajó a Dunán a „Carolina” 1817 2. „Johann-Baptist" - 1852 (Óbudai Hajógyár) 3. Az első budapesti sétahajó - a Hattyú 1860 4. Motoros áruszállító „Buda” 1937 darabáru forgalomra 5. Tengeri áruszállító hajó - 1860-as évek 6. Hordszárnyas hajó (60 személyes) (Váci Hajó gyár) FOTO: NOVOTTA FERENC 7-10. Féner Tamás hajógyári riportjából ben itt készültek el a Budapest—Bécs vonalra szánt „Wien”, „Budapest” és „Schönbrunn” termes gőzösök, amelyek koruk legmodernebb hajói voltak. A magyar hajógyárak az első világháborút követő tíz évben csupán hajójavítással foglalkoztak, majd ipari kazánok gyártásába is belefogtak. Ezt követően a hajóépítés súlypontja az angyalföldi Ganz Hajógyárra terelődött, amely Hartmann óta számtalan változáson és érdekeltségen át jutott el új nevéhez: a „Ganz és Társa Villamossági- Gép, Waggon és Hajógyár Rt.” névhez. 1931-ben egy holland hajóskapitány 500 tonnás tengerjárójával felhajózott Budapestig. A Ganz Hajógyár felfigyelt az eseményre és kidolgozta egy új Duna-tengerhajó típusát, melyet 1934 augusztusában „Budapest” névvel bocsájtott vízre. Az 54 méter hosszú és 8,5 méter széles hajó hordképessége 478 tonna volt. A Ganz-Jendrassik rendszerű vízmotorral a „Budapest” 9 csomós sebességet ért el. * Az angyalföldi gyár a háború után azonnal lapos, nem éppen gyorsjáratú dereglyéket „eszkábált” össze, hogy valamiképpen meginduljon az átkelő forgalom a kettészakadt, híd nélküli Buda és Pest között. Ezt követte két, egyenként 100 tonna teherbírású úszódarú, amely a hídroncsok kiemelésénél működött sikerrel, majd az első állandó híd — a Kossuth-híd — építésénél emelte helyére a nagy súlyú alkatrészeket. (A József Attila nevű úszódaru még az új Erzsébet-híd építésénél is jelentős szerepet játszott.) 1957—59 között egy sor új konstrukció született a hajógyárban, így úszódaru és vontatóhajó; raktárak, műhelyek, iparvágányhálózat létesült. 1962. április 1-én a hajóipari igazgatósághoz tartozó hat vállalatot „Magyar Hajó- és Darugyár” néven összevonták. Két, korábban gazdaságtalanul működő vállalatot megszüntettek. Meggyorsult a gyártmányfejlesztés. Üj piacokon jelentek meg: hat darab 1650 tonnás tengeri áruszállító hajót szállítottak Norvégiába, majd Egyiptomba, Indonézia is jelentkezett megrendelőként; 1200-2000 lóerős motorokkal fölszerelt tolóhajók hagyták el a gyárat, amelyek szibériai folyókra kerültek, öttonnás portáldarukkal, majd 1966-tól 16 tonnás úszódarukkal jelentkeztek. A kereslet csökkenése miatt 1975-ben megszüntették a tengeri hajók építését, szellemi és fizikai energiáikat az úszódarukra összpontosították. Évente húsz-huszonkét úszódaruval a gyár e termék világviszonylatban is jelentős kibocsátója. A magyar úszódaruk megtalálhatók Dél-Amerika, Európa, Afrika. Ázsia számos nagy kikötőjében. Az Óbudai Hajógyár az 50-es évek végén tért át a gőzösökről a motoros hajók építésére. Különböző teljesítményű folyami személy-, toló- és tutajvontató hajók adták és adják választékát. A Balatonfüredi Hajógyárban motoros hajók, kompok, önjáró uszályok, és különleges vízi járművek — pl. jégtörők — készülnek. További fontos termékcsoportjuk a sporthajó: vitorlások, csónakok. A Váci Gyáregység korábban alumíniumtestű vízibuszokat gyártott. A kereslet csökkenése következtében konténerek gyártására tért át. 1985. június 1-től a gyár új elnevezést kapott: Ganz Danubius Hajó- és Darugyár néven folytatja munkáját. Hét és félezer ember vallja magát hajógyárinak. Közülük hatszáz a mérnök, akik hat önálló irodában tervezik-fejlesztik a darukat, uszályokat, konténereket. Valamennyiük közös erőfeszítését dicséri az Angliával a közelmúltban megkötött tekintélyes üzlet: harminchat magyar uszály talált itt gazdára. PAP JÁNOS 9
