Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 6. szám
IMíffis BUDAPEST CIGÁNYZENEKAR A világ eddigi legnagyobb létszámú cigányzenekara alakult meg Budapesten. A több mint száz fős együttesnek 30 első-, 20 másodhegedűse, 10 brácsása, 4 cimbalmosa, 8—8 klarinétosa, csellistája és nagybőgőse van. Élükön 14 világhíres budapesti cigányprímás áll. Az alakuló ülésen dr. Gyenes József, a választmány és az intéző bizottság elnöke és Boros Lajos elnökhelyettes elmondta: feladatuknak tekintik, hogy a klasszikus hangvételű mű- és népzenei feldolgozások, dalok előadását minél magasabb művészi szintre emeljék. Ehhez a legkiválóbb zenészekre van szükség, akik tudnak — és hajlandók — áldozni erre a szabadidejükből, miközben helytállnak munkahelyükön. Az idei tavaszi fesztiválon Liszt-, Erkel-, Brahmsművekkel, Széki-muzsikával, Dankó-nótákkal és Bihari verbunkosaival lépnek a közönség elé. Máris komoly érdeklődés tapasztalható a Budapest cigányzenekar tevékenysége és műsorterve iránt itthon és külföldön egyaránt. A védnökséget Cziffra György vállalta. KIADATLAN KOSSUTH-LEVELEK SZEGEDEN A szegedi Somogyi-könyvtár Péter László szerkesztésében kilenc Kossuth-levelet adott ki, amelyek közül három eddig még nem jelent meg. Kossuth Lajos kétszer járt Szegeden. Először 1848 októberében, amikor híres beszédét mondta a piactéren. Másodízben 1849 júliusában érkezett a városba mint megválasztott kormányzóelnök. Itt mondta itthoni utolsó beszédét a Kárász-ház erkélyéről. Az emigrációba kényszerült Kossuth és a város több polgára között megindult a levelezés. Így például Kossuth és Herman Ottó, illetve Bakay Nándor kendergyáros között, akik iparospártot szerettek volna alapítani, hogy a kétkezi gyári munkának társadalmi becsületet szerezzenek. Érdekes kiegészítő dokumentuma a kötetnek egy megegyezés. 1849: július 14-én írta alá Kossuth, Nicolae Balcescu és Cesar Bolliac a magyar—román békülési tervezetet, amelynek értelmében Avram láncú arra vállalkozott, hogy néhány héten belül negyvenezer főnyi román légióval siet a magyar szabadságharc támogatására. Már késő volt; Haynau serege Szegedhez érkezett. Sajnos, a magyar—román közeledés feltételei a magyar oldalon is túl későn érlelődtek meg. Kossuthék késve revidiálták a társadalmi és nemzetiségi kérdésben elfoglalt korábbi álláspontjukat, s bár Szegeden megszületett Európa első és hosszú évtizedekig a legliberálisabbnak számító nemzetiségi alkotmánya, a szabadságharc már menthetetlen volt. Merre tart a magyar tudomány? Érdekes nemzetközi statisztikát lapozgatok. Az 1980-as adatokat közlő táblázat a kutatás és fejlesztés személyi és anyagi ráfordításait vizsgálja, ia tudományos eredmények számát és nagyságát tekintve is közepes országokban. Kiderül ebből, hogy hazánk igazán nincs rossz helyzetben, ha például a kutatók és fejlesztő mérnökök számát nézzük, hiszen a vizsgált, a tudományos eredmények tekintetében közepesnek mondott 26 ország közül csak öt ország előz meg minket a sorban. A tudományra fordított anyagiak vonatkozásában pedig csupán az NDK-ban szánnak a hazainál arányaiban több pénzt, a nemzetközi jövedelem mintegy 4,4 százalékát. Nálunk az elmúlt ötéves tervidőszakban éppúgy, ahogy az elkövetkezendő öt esztendőben a belföldön felhasználható nemzeti jövedelem 3 százaléka, mintegy 152—164 milliárd forint jut a tudományos kutatás és a fejlesztés céljaira. Hogy ez sok, vagy kevés, az érintettek számára jócskán viták forrása. Az azonban bizonyos, hogy az e területen dolgozók számára az idei év mindenképpen fordulópontot jelent. A társadalom ugyanis az eddigieknél is nagyobb figyelemmel fordul a tudományok eredményei felé, fokozott mértékben igényli a kutatás hozzájárulását fejlődésének meggyorsításához, igyekszik növelni a tudomány támogatását. A pénz azonban továbbra is véges, cél pedig számtalan lehet. Az ígéretesnek — így támogatásra érdemesnek — tartott programok az Országos Középtávú Kutatási Fejlesztési Tervben fogalmazódnak meg. Ezek nagyjából három csoportba rendeződnek. A legnagyobb figyelem — nem véletlenül — az elektronizációra irányul. A számítástechnikai, hírközlési és automatizálási kutatásifejlesztési feladatokat átfogó programon kívül külön célprogram foglalkozik az elektronikai alkatrészekkel, továbbá, a gyártásautomatizálással, és a finommechanikához kapcsolódó elektronikai eszközök előállításával. A gazdaságos anyagfelhasználás és hulladékhasznosítás, valamint a velük kapcsolatos korszerű technológiák az OKKFT külön „fejezetét” alkotják, mint ahogy önálló programot jelentenek az energiagazdálkodással összefüggő fontosabb kutatási-fejlesztési feladatok is. A másik kiemelten ösztönzött terület a biotechnológia. Az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban alkalmazható eljárások kidolgozása az elkövetkezendő években igen sok kutatónak ad majd munkát. A gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás, a vérterápiás és diagnosztikai készítmények kutatása-fejlesztése az élelmiszertermelés nemzetközi versenyképességének megőrzése, a talaj termelékenység fokozása mind igényel biotechnológiai módszereket. A terv egyetlen alapkutatási programja a biológiára vonatkozik, s a molekuláris biológia, a neurobiológia és az ökológia fejlesztését tűzi ki célul. A társadalomtudományokat képviselő programokat később hagyták jóvá, s ezek egy része gazdaságpolitikánk elméleti megalapozásával, az államszervezet, a politikai intézményrendszer működésével foglalkozik. .Más kutatási irányok a társadalompolitika tudományos megalapozását, a társadalom szerkezeti — és tudati folyamatainak megismerését —, a nevelés és az oktatás intézményrendszerének fejlesztését szolgálják. Üj vonás, hogy a kutatás-fejlesztés területén, általánossá válik a pályázati rendszer. Így kívánnak egészséges versenyhelyzetet teremteni az anyagi erőforrásokat igénylő kutatócsoportok között, hogy mindig az a csapat kapja a pénzt, a megbízást, amely várhatóan a legnagyobb eredményt érheti el. Nagy segítséget jelent ebben az a 3—4 milliárd forintos összeg is, amelyet — költségvetési forrásokból — Országos Tudományos Kutatási Alap néven létesítettek. Ez az utóbbi években jelentős hátrányba került alapkutatásokhoz, az ehhez nélkülözhetetlen műszerek és berendezések beszerzéséhez nyújt az eddigieknél jóval nagyobb fedezetet. Ugyan a pályázat útján elnyerhető összegek felett a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára rendelkezik, ám e pénzek az ország minden — nemcsak akadémiai keretek között dolgozó — kutatója számára elérhetőek — persze megfelelő feltételek teljesítése esetén. Az előfeltételek pedig igen szigorúak, amiként a páratlannak ígérkező elbírálás rendszere is az. A jelentkezés első szakasza február végén zárult le, a pályázatok iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. A támogatást elnyert „team”-ek kutatói leghamarabb az ősszel juthatnak e pénzekhez. A tudományos tervek összeállításakor aligha hagyható figyelmen kívül az ország kutatási-fejlesztési infrastruktúrájának rózsásnak éppen nem mondható helyzete. Szembetűnő az elmaradottság a tudomány korszerű műveléséhez ma már elengedhetetlen információs hálózatok területén. E célra a kutatás-fejlesztésre fordítható összegeknek Magyarországon mindössze 2—3 százalékát költik, s a jelenlegi eszközök korszerűsége a nemzetközi mezőnyhöz képest 7—10 évvel elmarad. Kevés mérési központunk van, s míg a legtöbb országban a műszerek avulási ideje 5—8 év, hazánkban a nagyműszerek közel fele nyolc évnél, harmada pedig 10—12 évnél is idősebb. Mindezek ellenére az elmúlt időben is számos olyan magyar tudományos eredmény született, amely méltán keltett nemzetközi feltűnést. Szellemi tőkénk, tudományos hírnevünk szerencsére még nem csökkent. Ahhoz azonban, hogy a magyar tudomány teljesítőképessége növekedjék, a nemzetközi szinten is megfelelően alkotni képes szakemberek megfelelő ösztönzése, tevékenységüknek a mainál jobb anyagi elismerése is elengedhetetlen — amint ez ia hetedik ötéves terv dokumentumába is belekerült. A hazai lehetőségek jobb kihasználása mellett várakozással tekintünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 2000-ig szóló műszakitudományos komplex programja elé és a magyar szakemberek fokozottan számítanak a fejlett tőkés országok tudósaival való kapcsolatok szélesítésére is. A tudomány nem ismer határokat — jelszót a magyar kutatók továbbra is vall iák. PALUGYAI ISTVÁN Nitrogénkötő baktériumokkal kísérleteznek a Szegedi Biológiai Központ genetikai intézetében FOTO: E, VÄRKONYI PÉTER — MTI
