Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 1. szám
gyarság van végveszélyben, mert csak akadozva teljesíti feladatát: a megmaradást és a hazai nemzet kötelező szolgálatát. Azt, hogy a változó nemzet milyen ma és milyen lesz holnap, a minél többrétű személyes találkozás, a mai szellemi életben való részvétel, legalábbis számontartás mutatja meg. De akármilyen — ez az egy van, elszakadtak és elszakítottak csak a hazai nemzethez való viszonyban élhetnek tartósan magyarul, s minél bensőségesebb ez a viszony, annál inkább élhetnek magyarul. Szándékom alakulásában benne volt az is, hogy megelégeltem a húszéves társadalom alatti életet. Barátaink megértették ezt, de ők meg féltettek, hogy a vállalkozásba beletörik a bicskám. A Kultúra Könyvkülkereskedelmi Vállalat akkori osztályvezetője, mikor jelentkeztem nála 67-ben, azt mondta, hogy van kint elég partnerük, nincs szükségük rám. A mai Kultúra viszont elismerhet', hogy magyar könyvben és újságban az egész nyugati világban a legnagyobb vásárlójuk vagyok. Az alapozás egyszóval sikerült, s merem mondani, hogy nemcsak a könyvkiadásban és terjesztésben. Részünk van abban is, hogy megnövekedett a hazajárók száma, abban, hogy mind több hazai lap közöl a kinti írók műveiből, abban, hogy megjelent itthon a nyugati költők antológiája, s mind több nyugati magyar könyvet jelentetnek meg itthoni kiadásban, abban, hogy hazai írók, művészek és tudósok sorra látogatják — a mi meghívásunkra és rendezésünkben is — a nyugati magyar közösségeket. Jönnek hozzánk magyarok hazulról és a világ minden tájáról ügyes-bajos dolgaikkal, gondjaikkal, igényeikkel, vagy csak látni akarják a világon a legnagyobb választékkal rendelkező magyar könyvesboltot és válogatni akarnak könyvekkel, újságokkal, hanglemezekkel zsúfolt polcainkról. Magyar ügyben mindenkivel szóbaállunk, akivel emberi hangon lehet beszélni. Számunkra nincsenek egyedül üdvözítő tanok és módszerek — a sajátunk sem az —, s valljuk, hogy a magyar társadalom, mint mindenféle más társadalom, százféle forrásból eredt és ötvöződött össze az éppen élő magyar nemzetté, s ez a nemzeti ötvözet olyan értéke és színe az emberiségnek, hogy „kár lenne nélkülünk” — hogy az Állami Biztosító sikeres jelmondatát idézzem. A könyvterjesztés és könyvkiadás területén mi csak magyar szerzőjű vagy tárgyú könyvekkel foglalkozunk, bárhol jelenjenek meg a világban. Forgalmunk mindenféle műiajból és több ezer címből adódik össze; az egy-egy könyveimre eső 1 példánytól 200 példányig mindenféle nagyságrendben. Kiszámíthatatlan, hogy melyik hazai kiadványból hány példányra lesz kereslet. Nekem meg előre kell a rendelést leadnom, sokszor még a kiadói tervek alapján, de legkésőbb a könyv megjelenésekor. S ha már elterjedt a jó hírünk, hogy nálunk minden magyar könyv megtalálható — ha ez erős túlzás is —, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kereslet nagy részét ne tudjuk kielégíteni. Nem engedhetjük meg, nemcsak a jóhírünk fenntartása miatt, hanem a hazai viszonyok közt elképesztően hangzó nagy rezsink miatt sem. A nyugati magyar nyelvű könyvkiadás területén engem elsősorban azok a művek érdekelnek, amelyek műfajilag, szellemileg beillenek egykori kiadói tevékenységembe. így 3 adtam ki összesen tizennégy kötetet és néhány kisebb-nagyobb társadalompolitikai füzetet. Meglepő talán, de a könyvkiadás a legnehezebb része üzleti működésünknek. A könyvkiadás semmiképp nem lehet kifizetődő 2000 példány alatt, ennyit pedig a nyugati magyarság egy-egy kötetből jó esetben 4—6 év alatt vásárol meg. Az itthoni befogadás kérdése még nem rendezett. Véleményem szerint a legegyszerűbb módja ennek a rendezésnek az esetek többségében a közös könyvkiadás lehetne. A közös kiadások nagy lehetősége a hazai irodalmi, történeti, néprajzi, művészeti kiadványoknak angol nyelvű kiadása is. (Ebben megtettük az első lépést. Sikota: Herend porcelánművészete című könyvének angol változata a Corvina Kiadóval közös kiadásunkban még az ősszel elkészül, s ha ezzel sikerül valamennyire behatolnunk az angol nyelvű könyvpiacra, folytathatjuk terveink szerint elsősorban Madách: Az ember tragédiájának és a kis magyar népművészeti sorozat egyes köteteinek — néptánc, népszokások, népviseletek — angol nyelvű kiadásával.) Tevékenységünk másik fontos területe az újságterjesztés. A hazai és kinti magyar lapokból a forgalom jó részben példányonkénti eladásból, kisebb részben előfizetésekből adódik. Itt könnyebben megállapítható a példányszám, legalábbis a helyi, a példányonkénti eladások tekintetében, miután összesen kereken 80 címről van szó, 60 százalékban hazai, 40 százalékban nyugati magyar lapokból. A hazai lapok közül a legnagyobb példányszámban a Füles fogy: heti átlagban 90. Más rejtvénylapokból 60—70 példányt vesznek, a Nők Lapjából ugyancsak hatvanat. A kinti lapokból az Amerikai Magyarság (az ún. Kékújság), az Amerikai Magyar Népszava, az Amerikai—Kanadai Magyar Élet fogy a legjobban: 100—80—50 példányban, ugyanebben a sorrendben. Tevékenységünk sorában említem még a hanglemez- és hangszalag terjesztést, az Országos Takarékpénztár Ikka Osztálya útján rajtunk keresztül bonyolított ajándékforgalmat. Besegítünk az egyik magyar utazási iroda tevékenységébe. Mindezt a munkát feleségemmel és István fiammal együtt hárman végezzük, az olykor igénybe vett alkalmi munkaerőt nem számítva. Foglalkozunk még irodalmi, művészeti és tudományos előadások, filmvetítések rendezésével és a képzőművészeti kiállításokkal is. Ezek pénzforgalma kevés és ráfizetéses. Mindkettő olyan szolgálat, amit mégis szívesen végzünk, és tavaly óta, mióta a keleti 82. utca 251. szám alá költöztünk, saját helyiségben tudjuk végezni, önálló kis kétszintes házat béreltünk: alul van az üzlet a fényszedőgéppel és az elkerített konyhával, felül az udvari részen az egyszoba-fürdőszobás lakásunk, a nagyobb utcai részen pedig az 50— 60 személyt befogadó előadó- és kiállítóterem. Kinti működésünk kezdete óta rendezünk magyar-Amerikában a nagyobb telepbüléseken előadókörutat íróknak, előadóművészeknek, tudósoknak. 1971-ben Ignácz Rózsa, 1972- ben Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és Kecskés András, 1973-ban Csoóri Sándor, Kosa Ferenc és Marosi Júlia volt kint, majd egy erdélyi csoport: köztük Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, 1974-ben Czine Mihály érkezett. Ezután hosszabb szünet volt, majd 1978-tól a következőket üdvözölhettük: Nagy János debreceni magyar professzor, László Gyula régészprofesszor, Jancsó Adrienne, Mészöly Miklós, Fekete Gyula, Varga Domokos, Kunszabó Ferenc, Kosa Ferenc, Balezó András (természetesen a Küldetés c. filmjükkel), Sellei Zoltán, Kürti Papp László s a most Helikon néven működő előadóegyüttes: Létay Klára, Békeffy Sarolta, Mosóczi Miklós, Vági László. Más szervezetek által meghívott előadók is tartottak nálunk előadást: Száraz György, Juhász Gyula, Kodolányi Gyula, Balogh Emese, Petrőczy Éva, a Sinkovits család és Ágay Karola. Ezt is csak szolgálatból, mert örülhetünk, ha annyi bejön a helyi rendezőktől, hogy a körút költségeit fedezhessük. A haszon mégis jelentős: a meghívottak bejárták és valamennyire megismerték Amerikát, elsősorban az ottani magyar világot, ismeretségek, barátságok szövődtek, a kinti magyarok pedig mindig nyílt és őszinte képet kaptak a hazai helyzetről: fejlődésről, gondokról. A közeledés, megismerés, érintkezés lehetőségét kívánjuk ezzel megtalálni, bővíteni a szétszóródott nemzetcsoportok között. Természetesen nemcsak a hazai, hanem a kinti magyar íróknak és tudósoknak is rendezünk író—olvasó találkozókat, konferenciákat — mi is és a többi magyar közösség is, köztük a hozzánk legközelebb álló Magyar Öregdiákszövetség Bessenyei Köre és a Magyar Baráti Közösség is. Befejezésül mit mondhatnék? Hazai státusunk: külföldön élő magyar állampolgár. Ugyanakkor az amerikai állampolgárság felvételével megkönnyítettük a magyarság szolgálatát. Ez a kettősség mindkét érdekelt állam joggyakorlatában rendben van, s a mi időnkben, a hátralevő életünkben a jövőben sem okozhat különösebb gondot. A hazai érdek ebben nyilvánvaló, de Amerikának sem érdektelen a másfélmilliós lélekszámú magyar gyökerű állampolgárának az eredeti kultúrájában való élése, legalábbis ennek lehetősége. A kettős kulturáltság általában több esélyt ad minden állam polgárának az eredményes gazdasági, szellemi és politikai életre. Mi pedig — úgy érzem — ezt segítjük munkánkkal New Yorkban. 13
