Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 1. szám
é ^ ! , 1 Többször megkérdezték már: miért, mikor és hogyan kerültünk ki Amerikába. 1956-ban a két idősebb fiunk előbb Kanadába, később az Egyesült Államokba telepedett. Az ő meghívásukra 1966 végén egyéves látogatásra kaptunk útlevelet. Körülnéztünk a kinti magyar világban, és elszántuk magunkat könyvespályánk amerikai megújítására. Közel három évig hiába kilincseltünk a hazai illetékes fórumoknál kivándorlásunk ügyében, míg végül 1970-ben az első Anyanyelvi Konferencia kedvező szelében kitelepedhettünk. Arról azonban már kevés szó esett, hogyan sikerült ott, a New York-i magyar negyed közepén, a Manhattan szikláiban meggyökereznünk, úgy, hogy onnan már a múlt években bekövetkezett lakbérrobbanás sem tudott kiszakítani. Próbálkoztam én is a tőke nélkül kezdő vállalkozó szokásos formuláival, két- vagy többszemélyes társulással, részvénytársasággal, végül be kellett érnem a nagykapitalizmusban is a legegyszerűbbel: a családi üzemmel. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy ott is, mint a szocializmusban is, hovatovább csak kétféle üzem életképes: az automatizált, gé-Püski Sándor 1911-ben született Békésen, nincstelen földműves családban. A helyi református gimnázium elvégzése után hivatalnokként dolgozott, maid 1935-ben Jogi doktorátust szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1938-ban Budapesten, á Szerb utcában könyvesboltot nyitott, egy évvel később pedig „Magyar Élet” néven könyvkiadót alapított. A kiadó jelentős szerepet vitt a népi írók mozgalmában. Püski Sándor szervezője volt az 1943-as szárszói találkozónak. A háború után — szavait idézve — „gyorsan befejezhető a hazai könyvespálya története”. A megújulás időpontja 1970, a színhely New York. Püski Sándor könyvesboltot nyit, s amerikai tevékenysége hamarosan széles körben ismertté válik. pesített nagyüzem és a családi üzem, a háztáji gazdálkodás. Az utóbbi mérete a benne ügyködő családtagok egyesített és a munkaórákat nem számítgató energiájától függ. Ezért hívtuk ki István fiúnkat családostól 1976-ban, hogy bekapcsoljuk ebbe a munkába nemcsak a következő generáció erejét, hanem a felnövő unokákét is. Szükség van rájuk egy sokágú, államközi hatású nyugati magyar nemzeti és művelődési intézmény felépítésében és működtetésében. Köztudomású tény, hogy a századforduló éveiben másfél millió magyar vándorolt ki a nyugati világba, s ez a létszám a beolvadás ellenére megmaradt, mert állandóan feltöltődött nemcsak a természetes szaporodásból, hanem az újabb kivándorlási és menekülési hullámokból és a lassú szivárgásból. Ez a kisebb-nagyobb tömbökben és szórványokban az egész nyugati világban élő magyarság sok megtartó helyi intézményt hozott létre: egyházat, cserkészetet, művelődési és gazdasági egyesületeket, iskolát, újságot, könyvkiadót, vendéglátót, de ezek közül egy sem tudott általános érvényűvé válni és az anyaországgal való kapcsolatot intézményesíteni. Többen kérdezték öt évtizede hű társamtól, feleségemtől, s tőlem is — különösen az első években —, hogy miért mentünk ki, és ki küldött bennünket. Mindenféle ügynöknek és bérencnek elmondtak szóban és írásban. Évek teltek el, míg működésünk eredményeit megismerve, elfogadták magyarázatomat: saját jószántunkból ugyan, de nem magánügyben mentünk ki. Miért is tettük volna? Megélhettünk volna itthon továbbra is, a hatóságok 63 óta békén hagytak, a nyugati világtól már régen nem vártunk semmit, ami ér-1. A Püski-könyvesbolt a New York-i 82. utcában 2. Püski Sándor 3. Előadóestjén FOTO: NOVOTTA FERENC dekelt még belőle, azt 67-ben egyéves látogatásunk során kint a fiainknál és barátainknál megismerhettük, s később is nyilván lett volna módunk pótolni az elmulasztottakat. Barátaink azonban, akik ismerték a népi mozgalomban való kiadói működésünket, akár itthon éltek az új államrendbe illeszkedve, akár kint, gyorsan megértették a szándékomat: ha már az összezsugorított nemzet jelentékeny része szétszóródva él a világban, legalább azt a bizonyos „templomot” próbáljuk felépíteni, mely megtartja őket magyarnak. Az itthoni nemzet, úgy ahogy lehetett — és nem is rosszul, hanem példamutatóan — megharcolta a maga életét. A népi mozgalom egykori sorskérdései közül a föld és a szegénység rendeződött, s ha a többiben bőven van is kívánni- és tennivaló, sem a hazai, sem a szomszéd államokbeli magyarságot nem kell még elsiratni. Egyedül a szórvány ma-12
