Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
Azt hiszem, kevés olyan jól „dokumentált” magyar klub működik a nagyvilágban, mint az amszterdami Hungária: megőrizték még az ötvenhat évvel ezelőtti alapító tagok névsorát és tablóképeit is! Az indulásom előtti napon figyeltem fel az Evangélikus Élet híradására: az amszterdami Bibliamúzeum magyar képzőművészeti kiállításnak ad otthont! A Herengracht-on („Üricsatorna”) városnéző vízibuszok, vízibiciklik — lám, még a vízen is bicikliznek ... — és sportevezősök húznak el a Bijbels Museum karcsú, barokkos épülete előtt, amelyet Tótfalusi Kis Miklós is láthatott, amikor az 1680-as években a városban élt, hogy kitanulja a betűmetsző és nyomdász mesterséget. „Csak lovd el Hollandiának mesterségeit — írta neki egyik levelében Bethlen Miklós kancellár —, és csináljunk Erdélyből egy kis Hollandiát!” Maga Tótfalusi így vall „Mentség” című munkájában: „Néha targoncával tolták a pénzt szállásomra .. „A Biblia a mai magyar művészetben” című kiállítást Tótfalusi „Aranyos Bibliá”-ja amszterdami kiadásának 300. évfordulója alkalmából rendezik. Jóval a kiállítás megnyitása előtt jártam a Bibliamúzeumban: éppen látogatásomkor csomagolták ki a ládákból az azóta már falra került mintegy száz grafikát, festményt; Bálint Endre, Berki Viola, Köss János, Papp Gábor, Szinte Gábor, Szántó Piroska, Udvardy Erzsébet és más mai magyar alkotók műveit. Sehogy sem értettem, hogy miért ragasztottak árcédulát valamennyi képre?! Tüski István református lelkész, a hollandiai magyar élet lelkes és fáradhatatlan szervezője adta meg a magyarázatot: — Az év végéig nyitva tartó kiállítás aukció is: a bevétel egyik felét egy afrikai leprakórház, a másikat a magyarországi Református Egyház Ráday Gyűjteménye részére utalják át. Az Amszterdami Egyetemen Tótfalusi-szimpóziumra is sor került; a városi tanács pedig — Magyarország hollandiai nagykövete jelenlétében — emléktáblát avatott a Spuistraat-on, abban az utcában, ahol Tótfalusi kilenc évig élt. * vei Sárospatakon, Cs. Szabó László temetésén ismerkedtem meg, ahová ő az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem nevében hozott koszorút. — Egész éjszaka úton voltam — mondja, hogy Nyugat-Berlinből itt lehessek a Mikesen! A konferencia-telep bejáratánál újabb ismerősök: Illyés Elemér történész Olaszországból — tavaly interjút adott lapunknak —, Losonczy Anna antropológus Brüsszelből — egykori francia szakos kollégám a bölcsészkaron —, Csécsy Magda egyetemi tanár Nizzából — vele nemrégiben Veszprémben találkoztam. Tíz országból mintegy nyolcvanan jöttek el a Mikes Kelemen Kör „A magyarság holnapja — a holnap magyarsága” című tanulmányi napjaira. A jó hangulatú közös étkezések, az éjszakába nyúló beszélgetések, a népdaléneklés egykori diákköri konferenciák hangulatára emlékeztetnek. — Aki volt valaha Balatonszárszón — emlékezik egy idősebb résztvevő —, a Soli Deo Glória nyaralótelepén, az talán mind a mai napig érez valamit a Mikesen azoknak az összejöveteleknek az atmoszférájából. Kibédi Varga Katalin (Hollandia) elnöki megnyitója után Borbándi Gyula, a müncheni Oj Látóhatár szerkesztője „Magyarország és a magyarság: helyzetkép kitekintés”; majd Gecsényiés kitekintés , ilia jva ------„ Lajos, a győri Levéltár igazgatója „A vidéki értelmiség helyzete” címmel tartott előadást. A résztvevők ezután megtekintették Papp Tibor, a párizsi Magyar Műhely szerkesztője ríyomdaművészeti kiállítását, azaz „kifektetését” — ahogyan a nyelvi játékokra mindig fogékony Papp Tibor megjegyezte, hiszen a könyvek nem álltak, hanem feküdtek az asztalokon. Két előadás is foglalkozott a magyarországi gazdasági reformokkal: Bállá Bálinté és az Amszterdamban élő Sándor Annáé. Losonczy Anna „Közép- Európa, múlt és jövő”; Czigány Lóránt irodalomtörténész (London) „Magyar századvég” címmel tartott előadást. Határ Győző iró (London) „Irodalmi Figyelő”-je az egyetemes magyar irodalom legújabb alkotásait elemezte. A konferencia harmadik nap- .— ^ ján Illyés Elemér „Erdély és a \ \ nemzet”, Gombár Csaba, a buda- Ls~\/ 1. De Ruyter admirálisnak - a magyar gályarabok megmentjének mellszobra. Amszterdam, Prins Hendrikkade 131. mr. * Amszterdamból Zuthpen felé utazom, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör idei tanulmányi napjainak színhelyére. A fülkét a Rijksmuseum Vasarely-reprodukciói díszítik. Csatornák, szélmalmok, legelésző tehenek mellett suhan el a vonat. Az utazás — bár Deventer-ben át kell szállni — nem tart sokáig, hiszen Hollandia dunántúlnyi területű ország. „Álljon meg az ember az közepin Hollandiának — írta volt Szepsi Csombor Márton —, minden szegleti felől ez világnak gyalogember egy nap kimehet belőle ...” Az első résztvevővel a városi autóbusz lépcsőjén találkozom: Bállá Bálint szociológussal, akira. Mmjnciusi..,, . — 2. A holland admirálisra emlékező már ványtábla. Budapest, Abonyi utca 21. 3. Ebben a házban székel az Amszterdami Hungária Klub 4. A Magyarok Világszövetsége ajándéka 5. Tíz országból mintegy nyolcvanan vettek részt a Mikes Kelemen Kör tanulmányi napjain. 6. Az amszterdami Bibliamúzeum, amely magyar képzőművészeti- és bibliakiállitásnak ad otthont. 7. Dusicza Ferenc református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája munkatársa, a bibliakiállítás rendezője 8. A Mikes Kör tanulmányi napjainak otthont adó konferenciaterem 9. A hallgatóság egy csoportja a „Mikes"-en A SZERZŐ FELVETEM-:! Hágai szemmel E F. Stoové úrral, a Holland Királyság Szociális, Egészségügyi és Kulturális Minisztériuma Külügyi Főosztályának vezetőjével az amszterdami Viktória Szálló éttermében beszélgetünk. Stoové úr — aki Indonéziában született és többször járt Magyarországon is — megnyugtat, hogy nemcsak az én kedvemért utazott Hágából Amszterdamba: beszélgeté- 1 sünk után a Nieuwe Kerk-ben (Űj Templom) képzőművészeti kiállítást nyit meg, amelyen Surinameból, az Antillákról és a Molukki szigetekről származó művészek vesznek részt. — Ebből a három országból mintegy félmillióan vándoroltak be Hollandiába — mondja Stoové úr. — További 320 000 bevándorlót tartunk számon a Zöldfoki Szigetekről és nyolc további országból (a nemzetiségek létszámának csökkenő sorrendjében): Törökország, Marokkó, Spanyolország, Olaszország, Jugoszlávia Portugália, Görögország és Tunézia. Nemzetiségnek tekintjük a cigányokat is. A politikai menekültek száma 10 000 és a következő országokból érkeztek : Uganda, Etiópia, Chile, Vietnam illetve kurd népcsoportok. A magyarokat a jelenlegi hivatalos statisztika azért nem tartja számon, mert java részűk 1956-ban érkezett az országba és azóta tökéletesen integrálódtak a holland társadalomba. — Kormányunk fő célja éppen az — folytatja E. F. Stoové —, hogy a nemzetiségekhez tartozó állampolgár mint egyén minél jobban „emancipálódjon” és részt vegyen a holland társadalom életében, ugyanakkor őrizze meg származástudatát és annak a kulturális — nyelvi közösségnek is maradjon tagja, amelyből származik. — Mindent elkövetünk, hogy a beilleszkedést megkönnyítsük részükre : az állam anyagilag is támogatja a bevándorlók és nemzetiségi csoportok holland nyelvtanulását. Arra törekszünk, hogy a Hollandiában élő nemzetiségi közösségek ugyanolyan szerepet töltsenek be a társadalomban, mint annak bármely más csoportja és ugyanolyan esélyük legyen az élet minden területén.
