Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
BtBUAMÚZSUM £S ROCK-OPm pesti Társadalomtudományi Intézet munkatársa pedig „Képek az ország jövőjéről” címmel tartott előadást. Végül Mészöly Miklós író (Budapest) felszólalása következett — „Esélyek, kockázatok az ezredév küszöbén” —; majd a magas színvonalú programsorozatot irodalmi est zárta, amelyen a jelenlevő írók olvastak fel műveikből. Az előadások részletes ismertetésére nincsen terünk; a tervek szerint, önálló kötetben jelennek meg. Amikor kilépek a konferenciának otthont adó kolostor kapuján. szinte meglep a holland környezet — olyannyira otthonos hangulat uralkodott a falakon belül . .. A ..Mikes” — a Cambridge-ben élő Gömöri György költői megfogalmazása szerint —: „magyar szellemi űrhajókikötö .. — Minket a holland egyetem, a holland társadalom alakított... — vallja Tóth Miklós teológus („civilben” egy biztosítótársaság igazgatója), a Kör egyik alapítója és vezetője. — Hollandiában gyökeret vert, a világot innen szemlélő emberek vagyunk. Ezzel nem nemzetieskedő jellemvonásokra célzok, hanem e nép toleráns, demokratikus, a dolgokat a maguk gyakorlati egyszerűségében szemlélő és kezelő, s egyben, ha kell, a maga felfogását, szellemi autonómiáját szenvedélyesen védő alkatára. Ugyanakkor a magyar kultúra élő és tevékeny részének tudjuk magunkat. E kettősség megtermékenyíti életünket. — Négy éve vagyok vendégtanár a Groningeni Egyetem Finnugor Tanszékén — mondja Gerstner Káioly — magyar nyelvet, nyelvtörténetet tanítok. Nyolc főszakos hallgatónk van. négy magyar, négy holland. Kollégánk. Henry Kammer kiválóan lefordította az „Egri csillagok”-at és az „Édes Anná”-t, most dolgozik az „Anyám könnyű álmot ígér” hollandra ültetésén. E művek a Hongaars archief című sorozatban jelennek meg. amelyet az egyik legnépszerűbb író, Jan Cremer „menedzsel”. Az édesanyja magyar . . . Jan Cremer? Honnan ismerős ez a név ? Az utcai plakátokról! Országszerte hirdetik az „En, Jan Cremer” című rock-operát; az évad legnagyobb színházi sikere. Már csak egyetlen estém maradt; az újságárus velem együtt böngészi a színházi műsort. Szerencsém van, mert látható az előadás, igaz, Rotterdamban, a Zuidplein Theater-ben. Vonatra, majd metróra szállók — még időben érkezem. Minden jegy elkelt, pedig a színház nyolcszáz személyes. — Budapesten, de Londonban, vagy Párizsban is, ilyenkor a lépcsőre, vagy a földre ültetik a külföldi vendéget — mondom az igazgatónak. — Meglehet, Uram — feleli —, de itt nem engedi a tűzoltó. Mit lehet erre mondani? Németül is, franciául is elmagyarázom, hogy kizárólag az előadás kedvéért jöttem Rotterdamba és különben is magyar vagyok, mint Jan Cremer édesanyja ... Ki tudja, miért — talán ez az utolsó érv segít?! —, végül is bekísérnek a hangosító fülkébe, a keverőpult mellé. Földübörög a rock, a zenekar a színpad hátterében, „élőben” játszik. Láthatóvá válik a játéktér: egy minden irányba mozgatható lépcső- és emelvényrendszer (az előadás 2,2 millió guldenbe — mintegy 670 ezer dollárba — került). A hangszórókból Hitler üvölt. A hatalmas játéktér közepén, vakító fénycsóvában egy anya ringatja újszülött gyermekét: Bizony váratlanul ér, hogy a rock-opera magyar szóval kezdődik. Maga a történet a holland irodalom „fenegyerekének” kalandos életét mutatja be. János— Jan a kábítószer rabja, kapcsolatot tart az alvilággal, megjárja az idegenlégiót, szexuális élete túlfűtött. Egyre tehetségesebb verseket ír, egyre sikeresebb festő. E rock-operában persze nem a történet a döntő, hanem a zene és a koreográfia. Mindkettő magával ragadó. A fiatal színészek tánctudása bámulatos, a koreográfia pedig világszínvonalú. (A rendező: Franz Marijnen, hajdani Grotowski-tanítvány, a koreográfus: Rick Atwell, a Broadway-ről.) „Ilyen show-t még nem látott Hollandia” — olvasom ké-' sőbb az egyik kritikában. Az előadás végén mindenki ugrálva-táncolva tapsol. A rock-operának alapul szolgáló önéletrajzi regény 1964-ben 2 3 1. Határ Győző író (London) „Magyar Irodalmi Figyelő" címmel tartott előadást 2. „ián Cremer Superstar”, a holland irodalom magyar származású „fenegyereke" 3. Az évad legnagyobb színházi sikerének plakátja A SZERZŐ FELVÉTELEI jelent meg Hollandiában, azóta évente kiadják. Tucatnyi nyelvre lefordították, eddig harminc országban jelent meg; csak az Egyesült Államokban — ahol Cremer jelenleg él — 1 millió példányt adtak el belőle. „Most készül a japán és a magyar fordítás” — olvasom a holland pop-magazin legfrissebb számában, amelyet azért vettem meg a rotterdami pályaudvaron, mert a címlapján Cremer látható Kozák nevű kutyájával . . . Itthon, hosszas „nyomozás” után sikerül kiderítenem, hogy a rotterdami pop-magazin valóban jól értesült; az „En, Jan Cremer” az Európai Kiadónál jelenik meg a jövő év végén. A fordítás kézirata már elkészült, itthon sikerült belepillantanom. így kezdődik: „Születésem a II. világháború előestéjére esett. Ködös éjszaka volt, hideg szél fújt a néptelen utcákon és anyám sietve indult a kórházba, sebtében összekapkodott ruhásbatyuját a hóna alatt szorongatva. Enschede koromfekete gyár városában jöttem a világra. Két német nővér volt jelen a szülésnél, ők Adolfnak akartak beírni. Ugyanazon a napon ünnepelték Hitler születésnapját. Anyám először arra gondolt, hogy a magyar János lehetne a nevem, azután mégis Jannak nevezett az apám után, aki abban az esztendőben Törökországban tartózkodott ...” Jan Cremer legújabb regénye A hun Attila. Az előszóból megtudjuk, hogy Gárdonyi Géza „A láthatatlan ember” című könyvének elolvasása óta foglalkoztatja Cremert Attila, akii a világtörténelem legnagyobb alakjának tart. Jó adag polgárpukkasztás is lehet persze e kijelentés mögött, hiszen a hun uralkodót a „művelt” Nyugat barbár hódítónak ismeri. íme, a magyar származására büszke „Jan Cremer Superstar”, kamaszlányok bálványa, fenegyerek és rock-opera-hős: Gárdonyit és Jókait, Sánta Ferencet és Sütő Andrást népszerűsíti, a magyar irodalom hollandiai kiadását anyagilag is támogatja ... Róla se feledkezzünk meg, ha arról szólunk, milyen is a hírünk a világban! BALÁZS ADAM 14
