Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-02-16 / 4. szám

íM ztiM) RÁTONYI DEDIKÁL... VAN MÁR PROGRAMJA? BOSSÁNYI-HAGYATÉK BAJÁNAK Megkapó jelenetek tanú­ja voltam az egyik budapesti könyvesboltban, mialatt Rá­­tonyi Róbert színművész de­dikálta kétkötetes, frissen megjelent Operett című könyvét. A vásárlók könnyes szemmel köszönték meg a dedikációt és régi emlékeiket idézték fel felejthetetlen színházi estékről: „Én még láttam a Király Színházban Lábass Jucit...” „Mennyit tapsoltam Kosáry Emmynek meg Latabár Kálmánnak!” „Fedák Sári volt a kedven­cem .,De nemcsak idősek álltak sorba, hanem fiatalok is. A 845 oldalból álló, gazdag képanyagot is tartalmazó munkában Rátonyi megvédi a műfajt és valótlannak tart­ja azt az állítást, miszerint az operettnek nincs jövője, hogy a musical legyőzte az operettet. A musical az ope­rett édes gyermeke. Egy gyermeket pedig nem lehet úgy felnevelni, hogy közben a papát agyonütjük. Rátonyi 1792-től, az ope­rett megszületésétől tárgyal­ja a témát, és ír a francia és osztrák operettről is. Elemzi a primadonnák pályafutását Blaha Lujzától Honthy Han­náig, Küry Klárától a Fővá­rosi Operettszínház mai nép­szerű sztárjaiig. Sok mindent megtudunk a szerzőkről, Le­hár Ferencről, Kálmán Im­réről, Huszka Jenőről, Zer­­kovitz Béláról, Ábrahám Pál­ról, Lajtairól, Brodszkyról, Fényes Szabolcsról. Feleleve­nedik Kacsóh Pongrác alakja s a János vitéz története. Az Operett-kötetek szer­zőjének gazdag háttere volt munkája megírásánál. Ren­delkezésére állt igen tekin­télyes saját gyűjteménye, va­lamint a Magyar Színházi Intézet hatalmas anyaga. Bizonyára sokan kíván­csiak arra, hogy mióta ír a ma is népszerű, főleg jellem­szerepeket játszó operett­­színész-táncoskomikus. Azt vallja, hogy tizennégy éves korától kezdve, naponta reg­gel hat és tíz óra között dol­gozik. De rajongása a szín­ház iránt régibb keletű. Négy­éves volt, amikor először vit­ték el a Király Színházba. Tizenhárom évesen már lá­togatta az egykori Teleki-té­ri ócskapiac standjait, ahol kiolvasott, gyűrött Színházi Élet és Délibáb című lapokat vásárolt magának a zsebpén­zéből. És elkezdett jegyzete-RÁTONYI RÓBERT OPERETT II 7FNF.MI KIADÓ b' 1 két készíteni az operettről. Felnőtt korában szívósan nyomozott színészek, szer­zők, rendezők, színigazgatók örököseinél, családtagjainál. Meglett az eredménye. Az Operett köteteiben feltárul előttünk az egykori Népszín­ház világa éppen úgy, ahogy a Budai Színkör, a Népopera vagy Beöthy László világa. Bilicsi Tivadar, Delly Fe­renc és sok más bonviván elevenedik meg Galetta Fe­renccel együtt... — Igyekeztem mindenkit megemlíteni, és nem bántani senkit — vallotta Rátonyi a könyv megjelenése után. — 1942-től sorsom és jó szeren­csém úgy hozta, hogy hosszú időre eljegyeztem magam az operettel, és huszonöt évig tevékeny részese lehettem a magyar operettszínjátszás­nak. így elkerülhetetlenül én is szerepelek a második kötetben — védekezik. — Talán sikerült fellebbente­­nem a fátylat, mely ma már kissé túlzottan ráborult mindarra, amit úgy hívunk: operett. Rátonyi újabban színpadi szerzőként is jeleskedik, mint a Thália Színház mű­soranyagának egyik bővítő­je. A népszerű színész-írónak az Operett című műve előtt már három könyve aratott sikert: Az operett csillagai, a Ne vegyék komolyan és a Fejvadászok. És most dolgo­zik legújabb könyvén, amely­nek címe: Szeretném, ha sze­retnének. KRISTÓF KÁROLY Van már programja sza­bad szombatra? — kérde­zi a kéthavonta megjelenő hatvannégy oldalas Sza­badidő Magazin — és ez nem költői kérdés, mert mindjárt válaszol is rá. A Szabadidő Magazin hét­végi programszolgálata minden korosztálynak, minden szombaton 8-13 óráig válogatott, változa­tos és vidám időtöltést kínál a 830-122 telefonon. Nincs tehát gond, ha a kedves olvasó az év bár­mely szakában a házunk táján történetesen nem tudja, hogy szombaton­ként mivel üsse agyon az idejét. Még nyerhet is a szerencsésebb je: minden ötödik telefonáló kétsze­mélyes belépőt kap egy­­egy színházi előadásra vagy más színvonalas szórakoztató műsorra. S most lapozgassuk a magazint! Gazdag tartal­ma miatt csupán néhány címszóra utalhatunk. Díj­talan „Kapcsolatkereső” szolgálata egyre népsze­rűbb. (Jóllehet azokat a leveleket, amelyek tartal­ma a házassági hirdetés rovatába kívánkozik, a magazin nem közli.) A fel­nőtteknek gyerekekről cí­mű rovata sok jó tanácsot ad a kicsinyek és nagyob­bak foglalkoztatására, de nem feledkezik meg a harmincon felüliekről sem: a magányosok ismer­kedésének lehetőségeit vizsgálja. És igazán nem célzatos a Sportrovatból idézett cikkcím, ami ide­kívánkozik: „Az életkor nem akadály” — különö­sen akkor nem, ha a be­szélgetőpartner a 91 éves dr. Szabó József nyugal­mazott jogász, az 1912-es stockholmi olimpia egyik ezüstérmese. A továbbiak­ban : rengeteg kép- és ke­resztrejtvény, képes kvíz, tesztek, rejtvényes baran­golás szerte a hazában: so­rozat a fotózás hőskorából és egyéb érdekességek, hobbik. A sakkrovat ve­zetője Szabó László nem­zetközi nagymester régi híres játszmákat elemez, a bridzsrovatot Zánkay Péter jegyzi. Már csak egy kérdés: hogy hol lehet a lapot megrendelni? Vá­laszunk : jóformáin az egész világon. — h — Évekkel ezelőtt lapunk már bemutatta Bossá­­nyi Ervin festőművészt, színes reprodukciókon csodálhattuk néhány híres alkotását. Szó esett arról is, hogy hagyatékából több festmény — fia, Jo Bossányi ajándékaként — a bajai mú­zeumba került. A közelmúltban a művész textil­gyűjteményének egy része tért haza Bajára. Bossányi Ervin 1891-ben Rigyicén született, de bajainak vallotta magát, hisz gyermek- és ifjú­korának minden szabad idejét itt töltötte nagy­szüleinél, rokonainál. Bár 1919-től Németország­ban, 1934-től pedig Angliában élt, a kapcsolat sohasem szakadt meg az itthoniakkal. Időskori festményein is visszatérnek magyarországi emlé­kei. Legnagyobb sikereit színes — saját kivite­lezésű — üvegablakaival érte el. Ilyenek látha­tók például a Tate Galleryben, a Canterbury szé­kesegyházban, a washingtoni katedrálisban, több dél-afrikai templomban. Mint fiatal festő sokat dolgozott Baja környé­kén, s itt bűvölték el a népi szőttesek, kézimun­kák. Ha tehette, megszerezte a legszebb darabo­kat, és 1975-ben bekövetkezett haláláig őrizte azokat. Jo Bossányi úgy döntött, hogy a Baja környé­kéről származókat a Türr István Múzeumnak, a többit pedig a British Múzeum néprajzi osztá­lyának, a Mankind Múzeumnak ajándékozza. Az átadásra Windsorban került sor. A mintegy 40 darabból álló hagyatékot Baján is bemutatták. A gyűjtemény kisebb része a Sárközből, ponto­sabban annak Bács-Kiskun megyébe átnyúló ré­széből, Szeremle és Érsekcsanád falvakból szár­mazik. A többség azonban Hercegszántóról, s ezek sokac ingek és gyapjú szőttesek. A sokacok köté­nyeiket, ágy- és asztalterítőiket „torontói” tech­nikával gyapjúból szőtték, csak az első világ­háború után jelent meg náluk egy új stílus. Te­kintve, hogy Bossányi több mint 70 évvel ezelőtt szerezte meg ezeket, a régi stílus legszebb darab­jaihoz jutottunk hozzá. A Mankind Múzeum kon­­zervátorai az átadás előtt a textileket kitisztítot­ták, a kisebb hibákat kijavították, s most a szí­nek és a régi motívumok eredeti szépségükben ragyognak. DR. gOLyMOS EDE múzeumigazgató 1. Festett fadoboz Szeremléről, fejdíszek tartására 2. Hercegszántói sokac gyapjúkötény emberábrázolással 3. Sokac gyapjúteritö-részlet Hercegszántóról A SZERZŐ FELVÉTELEI 2 JVi- * »• o m« o** y\ / X P *ö fut' + » iP , iöo oojl MIBikvl' -18

Next

/
Oldalképek
Tartalom