Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-23 / 24. szám
SAJTOTÜKÖR A Lutheránus Világszövetség magyar elnökének tárgyalásairól Magyarország és a Világbank kapcsolata — Latin-amerikai magyarokról „Budapesttől a Vatikánig” — a Hazafias Népfront napilapja dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök interjúját közli a Lutheránus Világszövetségről. A szövetség elnöke, akit a nagygyűlés egy esztendeje, budapesti tanácskozásán választott meg e tisztségre, féloldalnyi terjedelemben Vértessy Péter kérdéseire válaszol. A következőkben — igencsak tömören — a beszélgetés három témakörét ismertetjük. Az elsőben dr. Káldy Zoltán a szövetség elnökévé való megválasztását kommentálja. Véleménye szerint a nagygyűlés három nyugati és egy keleti jelölt közül azért választott szocialista országbéli elnököt, hogy deklarálja: a Lutheránus Világszövetség tevékenysége a Nyugat és a Kelet közötti hídépítést kívánja segíteni. Ezt azért tartja fontosnak hangsúlyozni, mert a nemzetközi egyházi szervezet tagsága — nyolcvankét országban ötvennégymillió evangélikus él — kilencven százalékban nyugatiakból áll. A következő témakörben dr. Káldy Zoltán azokról a tanácskozásairól beszél, amelyeket a szövetség elnökeként külföldön folytatott. Elsőként a Német Szövetségi Köztársaságban a vesztfáliai protestáns egyházat kereste fel, mivel ott több olyan egyház tevékenykedik, amely a református és az evangélikus egyház egyesüléséből jött létre, de egy részük nem tagja a Lutheránus Világszövetségnek. Ezt a látogatását a külföldi egyházi lapok úgy értékelték, hogy szélesíteni akarja a szövetség bázisát. Később, a kanadai evangélikus egyház kezdeményezésére, a tengerentúlon tett hosszabb látogatást. Kanadában, az eredetileg anglikán és római katolikus országban, ahol a svéd, dán, norvég és más bevándoroltak több evangélikus egyházban tömörülnek, két közösség egyesülésének alkotmányozó gyűlésén vett részt. Ezen a megjelölt témából — Egységre hívattunk címmel — ő maga tartotta a főreferátumot. Szavaiban vezető gondolatként fogalmazta meg: ha az egyházak egymáshoz közelednek, az emberiség egységét építik. Dr. Káldy Zoltán ezután az Egyesült Államokban járt, ahol Minneapolisban az Amerikai Lutheránus Tanács ülésezett látogatásakor. Ennek — olvasható az interjúban — tagja majdnem mindegyik ottani lutheránus egyház, azok is, amelyek a Lutheránus Világszövetségnek nem tagjai, mint például a Missouri Zsinat egyháza, amelyhez hárommillió hívő tartozik. A tanács tagjainak a Lutheránus Világszövetség főbb céljairól tartott előadást. A nemzetközi egyházi szervezet elnöke New Yorkban az ENSZ — éppen távollévő — főtitkárának amerikai helyettesével és azzal a tisztségviselőjével is találkozott, akihez, mint nem kormányzati szervezet, a Lutheránus Világszövetség is tartozik. Ezt követően került sor dr. Káldy Zoltán vatikáni látogatására. Erről a beszélgetésben a többi között a következők olvashatók ... A találkozást II. János Pál pápával a Lutheránus Világszövetség kezdeményezte, aki erre rendkívül udvariasan, tíz napon belül feleletet is adott... A Vatikán és a Lutheránus Világszövetség között dialógus folyik, .... hitbeli, tanításbéli kérdésekről. A XVI. századtól kezdve mi sok mindent mondtunk egymás ellen, s ... most ezeknek a tisztázása folyik ... A pápa dr. Carl Mau főtitkárral együtt rendkívül melegen, közvetlenül és nyitottan fogadott... Kértem a pápát, hogy segítse elő rendszeres találkozásunkat, ha ezt ő is jónak látja .. . Egyetértettünk abban, hogy sok millió keresztyén ember együttes fellépése nagy eredményeket hozhat, kormányokat inspirálhat, mint ahogy ezt a pápa is sokszor kifejezte. Ügy éreztem, hogy ez a látogatás jó volt, s nemcsak nemzetközi értelemben, de a szűkebb szülőhaza dolgaira gondolva is hasznos volt. Végül az interjúban dr. Káldy Zoltán úgynevezett kényesnek vélt kérdésekről nyilatkozik, amelyekre utazásai során többször is válaszolnia kellett. Ezekről a többi között a következőket mondja: Magyarországon senki nem igényli tőlük, hogy a keresztyén tanítást és a marxista ideológiát összekeverjék egymással, a két fél között ideológiai kompromisszum nincs, mivel azonban az evangélikus állampolgárok ugyanannak az államnak a polgárai, mint a marxisták, vannak olyan területek, amelyeken az egész nép javára együtt tudnak működni. Parlamenti tagsága is szóba került, azzal a burkolt feltételezéssel, hogy egy szocialista ország parlamentjében képviselőséget vállaló egyházi ember elveszti függetlenségét. Erre azt válaszolta, ő ragaszkodik ehhez a társadalomhoz, amelyet igazságosabbnak tart az előzőnél. A parlamentben saját jó lelkiismerete, az evangéliumhoz kötött lelkiismerete szellemében beszélhet, s ebből semmi hátránya nincs. figyelő A közgazdasági hetilap Magyarország és a Világbank kapcsolatairól közöl cikket, amelyben dr. Vértes Gábor sokoldalúan elemzi a témát; egyrészt történeti, elvi és gyakorlati megvilágításban, másrészt abból a nézőpontból, hogy teljesültek-e a Világbankhoz tartozó tagsággal kapcsolatos hazai gazdaságpolitikai várakozások. A szerző a bevezetőben megemlíti, hogy Magyarország előbb a Nemzetközi Valuta Alaphoz csatlakozott, majd a Világbank alapokmányát írta alá 1982. júliusában. Ezzel nemcsak az ENSZ- intézményrendszer újabb láncszemének lett a tagja, hanem gazdaságának a világgazdasághoz fűződő szálai is fontos, a korábbinál tágabb külgazdasági perspektívát nyújtó lehetőséggel erősödtek. Magyarország a csatlakozás óta a Világbank révén mintegy 1,2 milliárd dollár értékű beruházási kölcsönt vett fel, olyan időszakban, amikor a nemzetközi hitelpiacot igencsak változatos feszültségek terhelték. (A cikk megjelenése óta újabb kölcsönszerződések megkötésére került sor, erről olvasóinkat a gazdasági hírek között tájékoztattuk — a szerk.) A Világbank közreműködésével megvalósítandó beruházások kiválasztásánál a magyar gazdaságpolitika három alapvető célja érvényesül: a beruházás szervesen illeszkedjék bele a kormány gazdaságfejlesztési prioritásába; jó minőségű exportárukat állítson elő: járuljon hozzá a termelési szerkezet korszerű követelményeknek megfelelő átalakításához. Ezek a célok találkoznak a Világbank finanszírozási alapelveivel. Dr. Vértes Gábor a következőkben Magyarország és a Világbank munkakapcsolatát értékeli, a nemzetközi intézmény soknemzetiségű munkatársi gárdája és a magyar partnerek közötti együttműködést konstruktívnak minősíti. Véleménye szerint a Világbank és a magyar kormányszervek, illetve vállalatok kapcsolatát az egyenrangúság jellemzi, s a méretei tekintetében lényegesen nagyobb partner nyíltan vallja, hogy nemcsak hitelt és műszaki segítséget nyújt számunkra, hanem bizonyos területeken tapasztalaink, eredményeink átvételét is fontosnak tartja. Erre a szerző példaként az állami vállalatok működési-irányítási mechanizmusát és a hazai mezőgazdasági termelési rendszereket említi meg. Végül a cikkben a következők olvashatók: „Magyarország tagsága lehetőséget ad arra, hogy a Világbank gazdag tapasztalatait, eredményeit megismerjük. De ezeknek sikeres alkalmazása a magyar viszonyok között, a legfontosabb területek kiválasztása számunkra — már rajtunk múlik.” A Világbankkal való kapcsolatrendszer újabb bővülését jelzi Magyarország csatlakozása a Világbank két leányintézményéhez, a Nemzetközi Pénzügyi Társasághoz (IFC) és a Nemzetközi Fejlesztési Társuláshoz (IDA). üj tükör Az Űj Tükör Caracasi mozaikok címmel Simor András riportját közli. Az írás jobbára magyarokról szól, akiket a történelem szele sodort a latin-amerikai országba. Főszereplője Elmer Szabó, akit Budapesten 1940-ben Elemér névvel jegyeztek be az anyakönyvbe. Honfitársunk 1947 óta él Venezuelában, foglalkozása magándetektív, s második hazájában jelentős költőnek, írónak számít. Irodalmi pályafutásáról a riporter a következőket mondja: első önálló, spanyol nyelvű kötete Fellobbanás címmel huszonhárom éves korában jelent meg; nem sokkal ezután két irodalmi versenyen előbb helyezést ért el, majd első díjat nyert; 1983-ban Ellenpárt című verseskötetéért megkapta a Venezuelai Írószövetség költészeti díját. Jelenleg öt verseskönyve és két elbeszéléskötete vár kiadásra, mivel a publikálási lehetőségek az anyagiak hiányában meglehetősen korlátozottak. Az Űj Tükör Elmer Szabó két versét és fotóportréját is közli. A verseket Simor András fordításában, a fotóportrét azzal kommentálva, hogy azt a harmincas években kivándorolt András Szinetár fia, Vasco Szinetár költő és Nemzeti Díjas fotóművész készítette. Az ő három testvére egyébként ugyancsak irodalmár és művész: Miguel és Martin költők, Márta festő- és szobrászművész. Végül a riport a századforduló egyik kiemelkedő költője, Kiss József leszármazottainak sorsáról, életéről tájékoztatja a hazai olvasókat. Kiss Éva, a költő unokája — idézzük a riportból — szívesebben beszél magyarul, mint spanyolul; öt gyermeke közül kettő már Venezuelában született, de vele mindegyik magyarul beszél. 11 I
