Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-23 / 24. szám
ß magyar mezőgazdaság két főnövényének, a kukoricának és a búzának termésátlaga a világrangsor második-harmadik helyén áll: már évek óta csupán az USA kukoricatermelői, illetve Franciaország és Anglia búzatermesztői előzik meg. Tavaly, az ország történetében először, több mint 15 millió tonna gabona termett. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy az elmúlt négy-öt évben a magyar mezőgazdaság napraforgótermelésében is a világelsők közé jutott: a hektáronkénti maghozam 2 tonna körül állandósult. Így azután nyugodtan nevezhetjük a napraforgót — a búza és a kukorica után — a magyar nagyüzemi mezőgazdaság harmadik sikernövényének. A napraforgó jó üzlet, a felvásárlási ár és a termelési költségek közti kedvező arány a gabonaféléknél nagyobb haszonhoz juttatja a termelőt. Emiatt az elmúlt években sok gazdaság csatlakozott termeléséhez. Köztük olyanok is, amelyeknek földje gyengébb minőségű az élenjárókénál. S mivel a napraforgó rendkívül talajerő-igényes növény, nálunk viszonylag gyengébb hozamot ad. Másutt azért alacsonyabb a hozam az átlagnál, mert még nem elegendő a termelési tapasztalat. A termelési tapasztalatok még akkor is rendkívül fontosak, ha a termelőnek nem magának kell végigjárnia, kikísérleteznie a nagy termések eléréséhez vezető hosszú utat. Mint korábban a gabonafélékre, a hetvenes évek végén a napraforgó nagyüzemi termelésének hazai kidolgozására is nagy termelési rendszerek alakultak, s vezető szakembergárdájuk jól ismeri és állandóan figyelemmel kíséri a szakterület helyzetét a világ vezető országaiban. A hazai feltételek ismeretében válogatták össze a világ napraforgó-termelésének élvonalából és hazai eszközökből azokat a gépeket, fajtákat, vegyszereket és termelési eljárásokat, amelyek a magyar viszonyoknak a legjobban megfelelnek. Minden termelési rendszer a csatlakozó partnergazdaságok természeti és üzemi sajátosságaihoz alakítja a saját szisztémáját, tehát az általános előírásokon belül minden egyes gazdaság egyéni termelési technológiát kap, hogy saját körülményei között mielőbb a legnagyobb termést érje el. A termelési rendszerek egymással versengve növelték partnergazdaságaikban a napraforgó hozamát. A termelő gazdaságok szabadon válogathatnak a világ legjobb — főként francia, amerikai és jugoszláv — faitái és a magyar kutatók hibridjei között. Ma még a külföldi fajták vannak túlsúlyban, de a velük folyc verseny gyorsabb, jobb munkára ösztönzi a magyar kutatókat. Ugyanez a folyamat zajlott le a pár évvei előbb a gabonaféléknél is. Sokáig a külföldi fajták vezettek, s a magyar fajták csak az utóbbi években váltak túlnyomóvá, akkor, amikor nagyobb és joob termést kezdtek adni külföldi versenytársaiknál. A magyar nagyüzemi gazdálkodás történetében új vonás, hogy az élelmiszeripar nem maradt el a mezőgazdasági termelés növekedése mögött. Mire a napraforgóhozam a világ élvonalába került, a növényolajipar már kibővítette meglevő üzemeit és felépítette új, korszerű gyárát a napraforgótermelés egyik nagy központjában, a közép-magyarországi Martfűn. A beruházás 2-3 milliárd forintos költsége részben az iparág saját pénzéből, részint bankkölcsönből és állami támogatásból állt össze. Csakhogy amikor megvolt a nagy termés és működni kezdett a megnövelt feldolgozó kapacitás, akkor érte utol a világgazdasági válság az étolajat. Az 1980-as 630 dollár helyett 82- ben már csak 530-at fizettek egy tonna nyers étolajért. S bár a növényolaj ipar alacsony költséggel termel, s biztos piaca van a világ 23 országában, a várt haszon az értékesítési mélypont miatt mégis elmaradt. Az illetékesek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mezőgazdaságban az áresés gyakori jelenség, s ennek terheit átvállalták a termelőktől. A napraforgó-termelés a nehéz időkben sem esett vissza. Így történt, hogy amikor az étolaj világpiaci ára 720 dolláros rekordot ért el, a magyar növényolajiparnak volt mivel kereskednie. S ez különösen jókor jön most, amikor az ország külföldi adósságállományát csökkenteni kívánja. Ebben a helyzetben az a 100-120 millió dollár is sokat számít, amellyel az étolajexport járul hozzá a fizetési mérleg aktívumához. BAKOS ISTVÁN ¥ 12
