Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
Nébald A vívók 1985. évi világbajnokságát Barcelonában rendezték. A háromszínű magyar zászló csak egyszer kúszott a magasba, a himnusz akkordjai csak egyszer csendültek fel a Blau Grana csarnokban, ahol a versenyzők úgy izzadtak a kánikulai hőségben, mint a gőzfürdőben. Ezt az egy győzelmet Nébald György aratta kardvívásban, a hosszú évtizedeken át magyarnak tekintett fegyvernemben. S győzelme éppen ezért a világbajnokság magyar csalódásait is gyorsan feledtette. A sportkedvelők nem bosszankodtak különösen, hogy a csinos és ráadásul kiváló képességű lányokból álló tőrcsapat az első helyért vívott mérkőzésen több csőriét is vesztett 4:4 állás után; hogy a nagy világversenyek örök másodikja. Kolczonay Ernő 9:5-ös vezetésről, a szemtanuk számára érthetetlen módon adta meg magát a francia Boisse ellenében; s hogy a nem alaptalanul esélyesnek elkönyvelt kardcsapatot a bolgárok elütötték a döntőbejutástól. Hogy a kard magyar fegyvernem, azt az olimpiai játékok statisztikája is mindennél jobban bizonyítja, hiszen az 1908-ban, Londonban megkezdett nagy sorozat 1964-ig nem szakadt meg, s az 1937-ben első alkalommal megrendezett világbajnokság történetében is olyan kiváló pengeforgatók adták egymásnak szinte stafétabotként az elsőséget, mint Kovács Pál, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Horváth Zoltán, Pézsa Tibor és Gerevich Pál. — Gyuri klasszikusan vívott — mondta Kovács Pál, hatszoros olimpiai aranyérmes, a Nemzetközi Vívó Szövetség elnökhelyettese, akinek véleményét fenntartás nélkül elfogadhatjuk. Ez a klasszikus vívás elsősorban a higgadt védések utáni bátor támadásokat, a mai rohanó stílusban már-már elfelejtett ragyogó riposztokat hozta vissza a pástra. Nem is véletlenül, hiszen a két Nébald, a most 29 esztendős György és a Nébald György, a kardvívás magyar világbajnoka FOTO: KOVÁCS PÁL diadala A California Surf Budapesten nála két évvel idősebb Rudolf, akkor kezdett ismerkedni a kardforgatás művészetével, amikor még Papp Bertalan, az olimpiai bajnokcsapat egykori versenyzője vezette a Honvéd szakosztályát, s tanítgatta a két szorgalmas fiút. A bajnok örökét azután Pézsa Tibor vette át és már ő volt a Nébald fiúk mestere, amikor Gyuri pályafutása első, nagy sikereként 1976-ban megnyerte az ifjúsági világbajnokságot. A felnőttek között a csapat megbízható, hasznos embere volt, az egyéni versenyeken azonban csak ritkán lépett a dobogó legmagasabb fokára. Barcelonában azonban valóban élete legjobb formájában vívott. Az sem okozott törést pályafutásában, hogy Pézsa a szövetség engedélyével a múlt évben Tauberbischofsheimbe szerződött, s a Honvéd kardvívók edzéseinek vezetését Fröhlich Péterre, a szakosztály korábbi versenyzőjére bízták. Az újdonsült magyar világbajnoknak tulajdonképpen a döntőben is csak egyetlen csörtében akadt némi nehézsége, de a szovjet Pogoszov ellen ekkor is úgyszólván pillanatok alatt fordított 2:5-ről, majd 4:6-ról. Igaz, egyben bizonyítani is akart, s ez olyannyira sikerült, hogy a tavalyi magyarok nélküli Los Angeles-i olimpia nyolcas döntőjének egyetlen résztvevője sem tudott bekerülni az idei teljes mezőnyű fináléba. Más kérdés, hogy a világbajnokságon szerepelt kardforgatók közül valóban kiemelkedő Nébald György kiváló vívása sem volt elegendő, a csapat remélt sikeréhez. Gedővári Imre, az újpestiek immár jogász doktor kardozója sajnos ezúttal sem tudta megismételni a nemzetközi versenyeken nyújtott kiváló teljesítményét, de az idősebb Nébald, a korábbi ifjúsági világbajnok Bujdosó és a megbízhatónak tartott Varga sem jeleskedett. A vívás jövőjéért való aggódás a világbajnokság után csak növekedett. Több tragikus baleset után most Philippe Conaissance, a franciák versenyzője szenvedett életveszélyes sérülést. Mindez csak sürgette a régóta szorgalmazott biztonsági intézkedések bevezetését. A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) ennek megfelelően már Barcelonában döntött, s a korábbi évek során már kipróbált maragini pengék, valamint Kevlar alapanyagú ruhák bevezetését határozták el. Ez azonban a valóban szükséges biztonság megteremtése mellett rendkívüli mértékben megemeli a felszerelések költségeit. A vívóruhák például jelenleg ezer NSZK márkába kerülnek. Ki, melyik szakosztály tudja ezt megfizetni? Honnan teremt elő ezek megvásárlására elegendő pénzt a szövetség, a sportvezetés? A kérdésre ma, Nébald György győzelmének örömteli hangulatában sincs megnyugtató válasz ... VAD DEZSŐ A csapat — mint neve is tanúsítja — Kaliforniából érkezett. Többen tökéletesen értették, beszélték magyar szüleik, nagyszüleik anyanyelvét, mindannyian jól rúgták a labdát. A tizenéves játékosokból álló futballcsapat a Vasas, az MTK, s a Központi Sportiskola együtteseivel mérte össze tudását. Hadd tegyük hozzá, nem vallottak szégyent. Voltak, akik a két hét után visszaindultak, mások a rokonoknál maradva meghosszabbították a kirándulás időtartamát. — Még a télen érlelődött meg bennünk a budapesti látogatás terve — válaszolta kérdésünkre Killy József a csapat egyik* vezetője. — Az iskolai bajnokságban szereplő játékosokból toboroztuk a csapatot, önkéntes jelentkezés alapján, hiszen az útiköltséget a szülők fizették. Az ellenfeleinket a Magyar Labdarúgó Szövetség választotta ki. Mindent előre pontosan megszerveztünk. — Hogy érezték magukat? — Zuglóban, az egyik építőipari iskola kollégiumában laktunk, ami csak ötven forintba került személyenként, és még reggelit is kaptunk. Az ellátásról magunk gondoskodtunk. Azok a klubok is segítségünkre voltak, akiknek a csapataival játszottunk. Az MTK például kölcsönadta autóbuszát, s így még a Balatont is láthatták a gyerekek. Valamennyien csodálatos élményeket szereztek — no, és a két hét alatt csak magyarul beszéltek. Ha visszaérkezünk Kaliforniába, máris elkezdjük a szervezést, hogy a jövő évben ismét visszajöhessünk. 53
