Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-09-21 / 19-20. szám

HALÁSZAT VAGY POLITIKA

A rendszeresen olvasó ember hamar hozzászokik, hogy az ismeretek tengeráramlása ellen úgy védekezzék, hogy kategóriákba sorolja érdeklődését, tudományágakba zsúfolja írók és írások körét. Az efféle kalitkázás során Herman Ottó a halászatról, a magyar pókfaunáról és a rendszeres állattanról írott művek szerzői közé kerül, meglehet: tisztes helyre.

Ettől a sematizáló szemlélettől menti meg az olvasókat az a most megjelent kötet, mely alig-alig ismert oldaláról mutatja be Herman Ottót. Az Akadémiai Kiadó hozta nyilvánosságra Erdődy Gábor könyvét: Herman Ottó és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye címen. Már a címlapon szereplő alcím is érdeklődést kelthet: „Kísérlet a demokratikus ellenzékiség érvényesítésére a dualista Magyarországon.” A szerző, két korábbi Herman-monográfia nézőpontjától eltérően, a tudósi és a politikusi gyakorlat összefonódását, a közéleti és a kutató magatartás szoros kapcsolatát mutatja ki az utolsó magyar polihisztor életében.

Aki ismeri Herman halászati írásait, talán még nem látja be az összefüggéseket a magyar ősfoglalkozás módjai a századvég magyarságkutatási, eredetkeresési vitái között. Aki a bugaci pásztoréletről olvas tőle, még nemigen veheti észre a függetlenségi politikust, a vallásszabadság követelőjét, a nemzetiségi megbékélés szorgalmazóját. A madarak röptéről vagy a pókokról megjelent írásai, könyvei nem sejtetik társadalom- és természetfelfogásának rokonságát, evolúciós meggyőződését. Az antiszemitizmusról, az anarchizmusról, a tudományos közélet intézményes feltételeiről vagy épp az iparszervezés kérdéseiről vallott nézetei sem közismertek .. . Keveset tudunk a nyelvről, Irodalomról, oktatásról vallott álláspontjáról ; nem ismerjük, mint egyesületek szervezőjét vagy mint néprajzost ... A választójogról, Kossuthról, Erdélyről hangoztatott véleménye, publicista indulatai, tudománypolitikai elgondolásai is szélesebb körben válhatnak ismertté most, Erdődy Gábor alapos, részletes elemzése segítségével. Könyvének külön érdeme, hogy a sokirányú tevékenységből származó, olykor önellentmondásos gondolatokat nem törli ki Herman művéből, hanem segít azt is megértenünk, milyen anakronisztikus körülmények között épül föl a tudós demokratikus programja és a politikus kiegyezés-képtelen elvi következetessége, miközben a fölbomló pozitivizmus, az erősödő nacionalizmus, az általános világnézeti válság veszi körül.

Erdődy könyvéből a tudóst, a politikust. a közírót, a szervezőt és a kezdeményezőt, a nem tévedhetetlen, de cselekvő embert ismerhetjük meg. Ügy véljük, nem esünk túlzásba, ha a Herman-emlékév egyik legkitűnőbb kiadványát tiszteljük ebben a kötetben.

A. GERGELY ANDRÁS

SÉTA A MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUMBAN

Réges-régen, gyerekkoromban különféle elképzeléseim voltak a városligeti Vajdahunyad várral kapcsolatban. Félelmetes baglyok, denevérek és más esti „szörnyek” vésztjósló huhogását, sivítását véltem hallani kecses tornyai között, máskor azt hittem, ódon termei egyikében Csipkerózsika alussza százesztendős álmát. Hogy a csoda-fura épületben múzeum van, sok érdekes látnivalóval, csak később tudtam meg.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum leglátogatottabb múzeumaink egyike. Végleges formájában 1908-ban készült el. A liget Széchenyi szigetén emelkedő épületcsoport, amely részben az erdélyi Vajdahunyad várának jellegzetes jegyeit hordozza, Alpár Ignác műépítész alkotása. A kiváló építész úgy illesztette össze az egymástól eltérő stílust — román, gótikus, reneszánszbarokk — épületrészeket, hogy az együttes összefoglalja a magyar építőművészet fejlődését Szent István korától a 19. század fordulójáig.

A főbejárattól balra levő kiállítás a háziállatok kialakulását mutatja be. Első háziállatunk a kutya volt, aztán a juh és a kecske került a háziállományba, majd a sertés. Az őstulokra, szarvasmarhánk ősére csak az időszámítás előtti 7. évezredben került sor, a ló háziasítása pedig jó háromezer év múlva követte a szarvasmarháét. A múzeum egy kis körtermében a honfoglalás előtti és utáni évszázadok állattartásával ismerkedünk meg. Egy másik teremben a magyar sertéstenyésztés és feldolgozás történetét foglalják össze eredeti dokumentumok. Jelentős helyet kap a kiállításban a modern, nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés eredményeinek bemutatása is. Fotók és tárgyak jelzik a kézi fejéstől a gépi fejésre való áttérést. Jelentőségének megfelelően foglalkozik a kiállítás a hazai baromfitenyésztéssel és kereskedelemmel — és persze a lótenyésztéssel. A terem közepén egy életnagyságú bronz lószobor — if j. Vastagh György (1868—1946) — alkotása fogadja a belépőt. A szobor lovasát vesztett vágtató mént ábrázol.

A főbejárattól jobbra találjuk meg a juhtenyésztéstörténet emlékeit. A juhtenyésztés a magyar állattenyésztésnek évszázadokon át talán legjelentősebb ága volt. Árpádkori szerepére több korabeli oklevél utal. A múzeum a mezőgazdasági gőzgépek történetét is ismerteti. Magyarországra 1852-ben Lincolnból érkezett az első gőzlokömobil és a hozzátartozó favázas cséplőgép; behozatalában jelentős szerepet vállalt emigrációja idején Kossuth Lajos. A múzeum reneszánsz és gótikus szárnyát összekötő kis előcsarnokban az újkori ekék fejlődésének fontosabb állomásait vehetjük szemügyre. A vadászatot kedvelő látogató szívét pedig egy hárommázsás medve dobogtatja meg. De semmi izgalom: 1907-ben ejtették el.

H. M.

SÁRA MACSKÁI

Jókai Mór unokája és a körképfestő Feszty Árpád leánya, Feszty Masa kedves virágai és dédelgetett macskái között élte az életét. Ugyanez mondható el a háború óta özvegyen élő Hálmágyi Sáráról, a 19 század végi magyar líra jeles képviselőjének, a Hét című irodalmi folyóirat szerkesztőjének, Kiss Józsefnek unokájáról is. Budai otthonában, nagyapjáról készült festmények és irodalmi emlékek társaságában gondozza macskáit már több mint harminc éve. Sára is festegetett és ő volt az utolsó hangjegymetsző az országban. Később a Rádió kottatárában dolgozott, néhány esztendeje nyugdíját kottamásolással egészíti ki.

A cicuskák ugyanis szeretik a jó ellátást; a nyúl tüdőt, a tengeri haiat, a marhamájat, a darált marhahúst, a kakasból készült húslevest sok zöldséggel, a tejet. Az orvos vizitenként 150 forint. Szükség esetén a cicainjekció külön pénz. A bolhanyakörv macskánként 300 forint, évente kétszer kell cserélni. Több mint húsz zsák fűrészpor fél évre 700 forint. Szó ami szó, Sárának havonta háromezer forintjába kerül a dolog — tehát dolgozni kell és gondozni a drágákat. A napi beosztás: az üvegtepsik rendbehozása fél óra. Bevásárlás a nagycsarnokban, a koszt elkészítése a népes társaságnak, a tálalás a kis műanyagtálcákon legalább négy óra. És persze a simogatást, a becézgetést még nem is számoltam.

Váratlan látogatásom nem mondható sikeresnek. Egyedül a fehér foltos Kati méltatott némi figyelemre. A többiek rám se hederítettek, csak egyikük fújt rám nagyot. Mintha azt mondta volna: „ez meg mit akar itt?” Egyébként unottan, álmosan, egykedvűen feküdtek ki erre, ki arra a puha rekamiékon elhelyezett kosarakban. Sára közben dicsérte őket. Cilla-Millát, a félénket, a 12 éves játékos Bercit, a korelnököt, a 14 éves Picurit, Cilit, a fekete csíkost, Katit az ügyeset, még a kilincset is le tudja nyomni, és így tovább.

Egy kis helyiségbe csak halkan volt szabad belépni. Három vagy négy pirinkó cica táplálkozott éppen, édesanyjuk közben gondosan nyaldosta őket. Mert rend és tisztaság van itt mindenütt, még a szépen gondozott kertben sincs semmi macskanyom. Pedig esténként nagy itt a nyüzsgés. Jönnek a bejáró kosztosok a szomszédos házakból. Jól megvacsoráznak, aztán mennek, amerről jöttek. Sára meg takarít utánuk rendületlenül és figyeli, jóllaktak-e, nem betegek-e, mert akkor felviszi őket is a lakásba, és hívja a dokit.. . így telnek a napok az évek Sára körül, nagy-nagy macskaszeretetben. Még telefonált is utánam egy órával a látogatásom után. Okvetlenül írjam meg, hogy Cila rendkívül muzikális.

FOTO: HAI.MAGYI SARA ---- h ----54