Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
ki a pécsi egyetem rektorának, Ormos Mária professzornőnek az előadása, amelyet a trianoni békeszerződés kulisszák mögötti eseményeiül tartott. Ormos Mária ugyanis i gy évet töltött a francia levéltáakban, e témakör dokumentumait kutatva. ének című költői antológia után most már iküszöbön áll a nyugati magyar prózai válogatás hazai kiadása, és az V. Anyanyelvi Konferencia elfogadta javaslatoimat a Magyarországon kívül megjelent magyar irodalomban tallózó hazai folyóirat indítására is. Egy szellemi haza megteremtéséhez igyekszünk mi is hozzájárulni, amelyben a nagyvilág 16 millió magyarja kulturális és egymást segítő közösségben létezhet. Közös kötelességünk, hogy továbbra is mindent megtegyünk a Magyarországon kívül tömbökben és szórványokban élő magyar, vagy magyar származású emberekért, hogy megőrizhessék gazdag örökségüket: a magyarságukat! Ezért is üdvözöltük Veszprémben nagy örömmel a csehszlovákiai, a .szovjetunióbeli és a horvátországi magyarság képviselőit is. — Ügy tudom, az egyesület köré „holdudvarként” más csoportok is tartoznak. — Igen, sok olyan tevékenységre is vállalkozunk, amely nem tartozik szorosan az egyesületünk munkájához, s az ezekben segítők egy része nem tartozik az egyesületünkhöz. Elhatároztuk például, hogy videóra vesszük a Franciaországban híressé lett, magyar származású művészeket, tudósokat, politikusokat és így tovább. Ebben a munkában is szívesen fogadtunk és fogadunk minden segíteni akarót. Létrehoztunk egy történelmi emlékbizottságot, amely a franciaországi magyar és a magyarországi francia vonatkozású történelmi emlékeket térképezi fel. S még egy példa: körünk patronál egy párizsi magyar galériát, amelyben eddig több mint száz magyar származású művész rendezett kiállítást. Mint a konferencián elhangzott felszólalásomban elmondtam, lehetőséget kívánunk nyújtani a Magyarországon élő és alkotó művészeknek is, hogy bemutatkozzanak e galériában, s ezzel is szélesítsük az együttműködésünket az itthon és a nagyvilágban élő magyarok között. NAGY KÁROLY (USA) Nagy Károly szociológus 1956 óta él az Egyesült Államokban, jelenleg a Middlesex County College professzora. 1960-ban egyik alapítója és ma is tanítója a Magyar öregdiák Szövetség Hétvégi Magyar Iskolájának. 1965-től az anyanyelvi mozgalom kezdeményezője, ma is aktív tagja. — Hogyan vonná meg az anyanyelvi mozgalom 15 esztendejének mérlegét? — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt a világ tizenhatmilliónyi magyarsága lényegesen kevesebbet tudott egymásról — és ezért kevesebbet tudott tenni egymásért —, mint ,ma. 1970-ben az I. Anyanyelvi Konferencián csak terveink voltak, ma jó programjaink vannak és eredményekről is beszámolhatok. Jól alkalmazható tankönyveket adtunk ki, a nyugati magyar szülők egyre gyakrabban küldik-viszik gyermekeiket magyarországi nyelvi táborokba. Egyre rendszeresebbek lettek az együttműködésünket segítő anyanyelvi és egyéb konferenciák, a magyarországi és a külföldi nemzetközi magyar találkozók. Egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon külföldön élő magyar költők, írók művei. A Vándor— Az V. Anyanyelvi Konferencián a kettős nemzeti tudat kérdéseit elemezte. Miért ezt a problémát állította középpontba? — Az utóbbi években megint a magyar közgondolkodás tárgya lett a nemzeti tudat állapota, a magyar nemzeti öntudat kérdése. A nemzettudat zavarait vizsgálva sokan kimutatták, hogy a demokratizmussal fejlődő nemzeti öntudat progresszív, közösség-összetartó és a jövőbe vetett hitet erősítő energiaforrás, amelynek gyengesége, vagy hiánya is egyik oka lehet a veszélyes népesedéscsökkenési, növekvő öngyilkossági és egyéb társadalompatológiai problémáinknak. Bennünket, a hazától távol élőket is foglalkoztat ez, hisz’ mi kettős kultúrában, kettős lojalitással, kettős nemzettudattal élünk. A nemzeti identitástudat zavarainak elemzésére írók, történészek, társadalomtudósok különféle programokat ajánlanak: van, aki múltunk árnyaltabb elemzését, történelemkönyveink nemzeti érzést erősítő kiegészítését, mások a Magyarországon kívül élő magyarok hathatósabb támogatását sürgetik. Ez utóbbiak egyik legpéldamutatóbb szószólója Illyés Gyula volt, aki 1979-ben, az Anyanyelvi Konferencia Védnökség! ülésén arra figyelmeztetett: „A magyar nyelv védelme, a magyar anyanyelvűek védelme is!” A határokon kívül élő magyarság számára nemcsak a nemzeti tudat, hanem a kettős nemzeti tudat lehetősége, vállalása, zavarai, vagy veszélyeztetettsége válik személyes kérdéssé, ami jövőnk szempontjából közügy! Jövendőbéli magyar szellemi hazánk, tehát tizenhatmilliónyi magyarságunk szolidaritásának esélye jelen nemzeti tudatunk fejlődésétől is függ! FEKETE PÁL (USA) A Magyar öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör az 1956 végén a7. Egyesült Államokba érkezett egyetemisták által alapított Északamerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (ÉMEFESZ) Rutgers egyetemi csoportjának folytatásaként 1960-ban alakult a New Jersey állambeli New Brunswickon. Megalakulásukkal egy id oben létrehozták Hétvégi Magyar Iskolájukat is. A szövetség egyik vezetője Fekete Pál. — Szövetségünk Hétvégi Magyar Iskolája 1985 májusában sikerrel zárta huszonötödik tanévét. Iskolánkban az Anyanyelvi Konferencia által kiadott tankönyveket használjuk, abból tanítunk. Az osztályok vezetői valamennyien szakképzett pedagógusok. Az eltelt 25 év alatt több mint ezren végeztek iskolánkban! — A konferencián mégis gondokról beszélt! — Igen, mert tanulóink létszáma csökken, öt éve még 5 osztályt indítottunk 45 tanulóval, idén csak hármat, 26 diákkal. Korábban a szülők nagy részének erősebb igénye volt, hogy gyermekeik magyarul beszéljenek, a második generációsok esetében ez az igény csökkent! Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hegy a nyugati magyar egyesületek éi egyházak nem szorgalmazzák eléggé eredményesen és meggyőzően a szülők felelősségét a magyar nyelv és kultúra megőrzése iránt. Pedig elsőrendű feladatuk kellene hogy legyen, hiszen ellenkező esetben saját létjogosultságuk is veszélybe kerül. Közösségünk szolgálatára idén első tanévben angol nyelvet oktattunk azok számára, akiknek nyelvi, beilleszkedési gondjaik voltak. — Az oktatás mellett híresek a szövetség előadássorozatai is . .. — Tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, író-olvasó találkozókat, filmvetítéseket rendezünk. A „Tanúk — korukról, szóbeli történelem” című sorozatunkban pedig a történelmet aktívan formáló, még élő magyar tanúkat igyekszünk megszólaltatni. E sorozatunk forrásértékű előadásai közül eddig ötöt könyv alakban is kiadtunk — a sorozat szerkesztője szövetségünk egyik alapítója. Nagy Károly. Az előadások fórumjellegűek. A hallgatóság részt vesz a kérdések megtárgyalásában, a vitában. Bevált módszere ez a tájékoztatásnak, egymás megismerésének, közös gondjaink felelős megtárgyalásának. Az elmúlt öt évben 58 előadást tartottunk, az előadók döntő többsége (67%) Magyarországon él, a többi a Magyarországgal szomszédos, illetve nyugati országokból érkezett. Ez is jól bizonyítja céljainkat. hogy fontosnak tartjuk a tájékoztatást a tizenhatmilliónyi magyarság életéről, gondjairól. — Milyen tapasztalatokat szerzett Veszprémben, az V. Anyanyelvi Konferencián? — Örömmel vettük tudomásul, hogy a Magyarországgal határos országok magyarjai közül is jelen lehettek a konferencián. Lőrincze Lajossal és sokakkal együtt valljuk mi is, hogy a szomszédos országokban élő magyarokat nem hagyja és nem hagyta figyelmen kívül az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. A sok hasznos javaslat közül kiemelném egy. a külföldi magyar irodalomban tallózó hazai folyóirat indítását, amelynek válogatásából mindannyian teljesebb képet alkothatnánk a Magyarországon kívül élő magyarságot foglalkoztató kérdésekről, az ott termő értékekről. SZABÓ KORNÉL (Ausztrália) — Feleségemmel a Melbourne-i Református Magyar Közösséget képviseljük. Alapítója és évtizedek óta lelkipásztora dr. Antal Ferenc nagytiszteletű úr. Az ő nagyszerű egyénisége, az általa vezetett közösség szélsőségektől mentes volta miatt érezzük otthon magunkat soraikban. Templomunkban az igehirdetés nyelve magyar, és nagytiszteletű urunk Erdélyben gyökerező, csodás szókincsű prédikációi mindannyiszor élményszámba mennek, nagy vonzerőt jelentenek. — Ugyancsak vonzerő az ifjabb korosztályoknak is — magam harminchárom éves vagyok — az egyházközség körül kibontakozott változatos kulturális élet. Az Anyanyelvi Konferencia minden eszmecseréjéről vihetek haza valami számunkra érdekeset. Tekintélyes könyvtárunk van, a sok ezer kötet mellett lemezekkel, hangszalagokkal. Korcsoportonként úgy 20—20 gyereknek tartunk nyelvoktatás4 magyarországi tankönyvekből. Régebben az oktatásnak is, meg a gyerekműsorok öszszeállításának is aktívabb részesei voltunk, ám most, hogy önállósítottam magam — fuvarozással foglalkozom —, és a feleségem is új állásban van, kevesebb az időnk. Azért, ha tehetjük, el-el járunk például az ifjúsági klub rendezvényeire, a filmvetítésekre. A szombati vacsoraestekre inkább az idősebb korosztály jár. Nőszövetségünk rendezi egyebek között a süteményeket, hímzéseket kínáló vásárokat. Együtt is megünnepeljük a karácsonyt, a húsvétot, a Mikulást, az anyák napját, a lányok megható izgalommal készülnek az első bálozók „Fehér rózsa” báljára. Esztendőnként kulturális kiállítást rendezünk. Arra is gondoltunk, hogy állandó kiállítást alakítunk ki a magyar kultúra, irodalom bemutatására. — Szorgosan jegyzeteltem, rengeteg videofelvételt készítettem. Beszámolok majd az őszinte légkörről, a köntörfalazás nélküli, olykor összeszikrázó véleményekről. Ügy éreztem: az egész konferenciát áthatotta az a törekvés, hogy bátorítsa, elősegítse : aki magyar, vagy magyar származású, akárhol is éljen a nagyvilágban, őrizze meg magyarságának tudatát, nyelvét, kultúráját. CSÉCSY MAGDOLNA (Franciaország) A nizzai egyetem tanárának előadása — a modern nyelvoktatási módszerekről —, valamint a tankönyvvitában elhangzott számos, megszívlelendő észrevétele egyöntetű elismerést aratott. Többen is javasolták: vonják be a kitűnő elméleti és gyakorlati szakembert a készülő tankönyvek végleges változatainak kidolgozásába. — Előadásomban a lelkismeretes nyelvtantudás és a beszédkészség közti szakadék természetét kívántam 8
