Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
________________________________________________________figgß Taróczy bajnok Wimbledonban A boldog wimbledoni bajnokpár, Heinz Günthardt és Taróczy Balázs Taróczy Balázs, a legnépszerűbb magyar sportemberek egyike határtalan örömében a magasba ugrott a világhírű All England Club díszpályájan, majd partnerét, a svájci Heinz Günthardtot átölelve, mosolyogva indult a bírói pulpitus felé, a szokásos kézfogásra. Érthető boldogságának a becslések szerint legalább félmilliárd szemtanúja volt, hiszen a lelátókon helyet foglaló tizenhatezer néző mellett negyven országban közvetítették a wimbledoni teniszbajnokságot. A magyar—svájci páros diadala mindenképpen bekerül a sporttörténetbe. Nemcsak azért mert — amint erre a vándordíj átadásakor a kenti hercegnő is felhívta figyelmüket — európai páros huszonhét évvel ezelőtt győzött utoljára Wimbledonban, hanem azért is, mert a világ legnagyobb teniszversenyén eddig még sem magyar, sem svájci sportoló nem győzött. Wimbledon 1877 óta íródó nagyszerű történetében eddig három magyar teniszező állt közel a bajnoki címhez. Kehrling Béla, ez a kiváló all-round sportember, válogatott labdarúgó és asztalitenisz-világbajnok 1925-ben, a magyar teniszezők első wimbledoni szereplése alkalmával az elődöntőig jutott a párosban. Érdekes módon ő sem magyar partnerrel játszott, az olasz Morpurgo oldalán nevezett és nagyszerű győzelmek után csak a későbbi bajnok, Borotra—Lacoste kettőstől, a franciák világhírű játékosaitól kaptak ki. Asbóth József a második világháború után próbálkozott. Előbb 1947-ben megnyerte Párizsban a francia nemzetközi bajnokságot, a világ legjelentősebb salakpályás versenyét, majd egy esztendővel később Wimbledonban is nagyszerűen helytállt. Az utolsók egyike volt, aki hosszú fehér nadrágban futott a labdák után, s hogy futott, micsoda tenyereseket ütött, de az elődöntőben kénytelen volt meghajolni az ausztrál Bromwich nagyobb tapasztalata előtt, aki ráadásul a füves pályához is jobban tudott alkalmazkodni. Körmöczy Zsuzsi, minden idők legjobb magyar női teniszezője következett ezek után. Az alacsony termetű bajnoknő 1958-ban ugyancsak győzött Párizsban, Wimbledonban is az elődöntőig jutott, de a nagy lehetőség csaknem teljesen megbénította az idegeit a Mortimer elleni mérkőzésen. Meg kellett elégednie a harmadik helyezéssel. Taróczy Balázs azonban most bajnok lett! Immár negyedik éve játszik a svájci Heinz Günthardt mellett. Előtte csaknem versenyről-versenyre más párral nevezett, a paraguayi Pecci oldalán játszott csak hosszabb ideig. Günthardttal való társulása is alkalminak tűnt, de miután negyedik versenyükön, a Roland Garros stadionban megnyerték a francia nemzetközi bajnokságot, együtt maradtak. Kétezer is elsők lettek már a WCT (World Championship of Tennis) páros világbajnokságán Angliában, számtalan versenyt nyertek és a pályán kívül is barátság alakult ki közöttük. Ma már természetes, ha a nagy versenyek közötti lélegzetvételnyi szünetben Heinz Balatonszepezden szörfözik, hiszen ez kedvenc hobbija, vagy Balázsék pihennek a svájci versenyző floridai villájában. Hol Pasaréten, hol Zürichben tréningeznek együtt. — Balázs nagyon megbízható játékos — mondta egyik legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Heinz Günthardt. — Mindig, minden mérkőzésen teljes erőbedobással harcol, ami bizony nem olyan magától értetődő dolog és éppen ezért ez a tudat nagyszerű érzés a társ számára. Különben nagyon jól kiegészítjük egymást. Balázs nagyon technikásán, ésszel játszik. Közös céljaikról így beszélt: — A jövőben szeretnénk nagyobb versenyeken, a legnagyobbakon is győzni. Csodálatos dolog volna, ha egyszer Wimbledonban, vagy Flushing Meadow-ban, az amerikai bajnokságon sikerülne ... És sikerült!... Három győzelem után már a legjobb nyolc között az Amerikában több versenyt nyert Annacone—van Rensburg kettőssel kerültek szembe. A döntő ötödik játszmában csak a negyvenhatodik gém hozta meg a befejezést, de Taróczyék jutottak tovább, majd az elődöntőben a korábbi kétszeres wimbledoni győztes ausztrál McNamara—Mc- Namee kettőst fektették kétvállra, a döntőben pedig a védő McEnroe—Fleming duót kiverő ausztrál Cash—Fitzgerald páros volt az ellenfelük. Két sima játszma után a harmadikban kicsit megtorpantak, de a negyediket Heinz „ász”-szal, foghatatlan adogatással fejezte be. — Abban a pillanatban és utána is csodálatos volt — válaszolta kérdésünkre még Londonból, közvetlenül újabb amerikai utazása előtt Taróczy Balázs. — De még most is valahogy hihetetlennek tűnik az egész. Nem tudom elhinni, hogy valóban wimbledoni bajnok vagyok, hiszen ez a csodálatos díszpálya a tenisz Mekkája. Minden gyerek, aki csak teniszezik valahol a világon, biztosan arról álmodozik, hogy egyszer győzzön az All England Clubban, wimbledoni bajnok legyen. Elnézést a hasonlatért, de olyan ez, mintha Nobel-díjjal tüntettek volna ki. Ennél nagyobbat, szebbet teniszező elképzelni sem tudhat . . .! A most 31 éves teniszező egyébként a szövetség és a sporthivatal engedélyével a Fürth-i Teniszclub igazolt játékosa. Tavaly írt alá újabb, öt évre szóló megállapodást, de csak a csapatversenyeken szerepel klubja színeiben. Különben a világot járja felesége, az építészmérnök Borika társaságában. Azon kevesek egyike, aki immár több mint egy évtizede állja a feltörő fiatalok ostromát, őrzi helyét a világ élvonalában, az első ötven között, s egyben a Grand Prix sorozatversenyek közszeretetnek örvendő, nagy egyénisége. Jól megérdemelt wimbledoni sikere, személyes diadala mellett a magyar sport utóbbi időszakának legszebb eredményei közé tartozik. VAD DEZSŐ 53
