Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-08-22 / 17-18. szám

megfogott a Mohawk Chapel ne­mes egyszerűsége, meghitt hangu­lata, némán élveztük a szép, lé­lekig hatoló csöndet. S egyszercsak gyönyörű énekszó borult hallga­­t tásunk fölé: Kamilla énekelt... Magyarországról hozott zsoltáro­kat, melyek nyilván még sohasem hagzottak el az indián templom kétszázéves falai között... S eljött az este, kanadai premie­rünké. Vendéglátóink, a Petőfi Kultúregyesület, a helyi lengyel ház egyik termét bérelte ki, az asz­­* tatokon frissen sült tepertős po­gácsa halmok magasodtak, a hoz­závaló itókát a bárpultnál mérték a férfiak, önálló egyesületi otthon híján vendégeskedtünk e helyen, s bár így meleg vacsora ezúttal nem reprezentálhatta a magyar kony­hát, melegített bennünket a jó ízű együttlét, Dévai Nagy Kamilla szívhez szóló népdalai, s a hamisí­tatlan magyar humor, melyet An­tal Imre „szervírozott”. És a Ma­­^ gyár Konyha főszerkesztőjének, F*, Nagy Angélának jelenlétében mi sem természetesebb, hogy a főzés főzés nélkül is főszerephez jutott az éjszakába nyúló beszélgetés so­rán. „Mielőtt kérsz valamit, főzz valami jót a férjednek...!” — említette föl a menyasszonyként kapott atyai tanácsot kolléganőm, mely „fogás” Brantfordban is is­meretes lehet, legalábbis erre utalt, hogy a nem magyar feleségek is élénk érdeklődést tanúsítottak a magyar konyha csínja-bínja iránt. Zakar Terézia, a három esztende­je alakult egyesület elnöke a Petőfi Híradót mutatja, rajta az egyesü­leti pecsét: Kossuth-címer juharle­véllel. A Híradó az egyesület cél­kitűzéseit ismerteti, és támogatást kér az önálló egyesületi otthon felépítésére. „A Petőfi Kultúregye­sület ... céljául tűzte ki, hogy ápolja és fejlessze édes anyanyel­vűnket és népünk kultúráját, ter­jessze ifjúságunk körében népmű­vészeti kincseinket, hogy büszkék legyünk magyar származásunkra, s ezáltal erős és hasznos polgárai legyünk a nagy kanadai népközös­ségnek. Célunk, hogy vallásfele­kezeti és pártpolitikai megkülön­böztetés nélkül segítsük egymást megmaradni magyarnak, abban a megrendíthetetlen hitben, hogy ősi örökségünket megtartani, fej­leszteni és továbbadni igenis ér­demes”. Az eddigi adományokból, a ren­dezvények hasznából vásároltak meg egy 2 hektár nagyságú telket, 1 erre épül majd a 13 ezer négyzet­láb alapterületű kultúrotthon. Itt talál majd helyet a magyar nyelv­­oktatás, a néptánctanulás, az ol­vasókör, lesz helye a zenehallga­tásnak, az időszaki kiállításoknak — s nyilván a hagymás-paprikás magyar illatok is jelen lesznek egy-egy estéli összejövetelen .., Űj Szó és íz-emlékek Amint idehaza, úgy a külföldi magyarság körében is minden bi­zonnyal Petőfi az első számú név­adó. Amint idehaza, úgy a Niagara Falls-i Petőfi Otthon hallgatóságá­nak szemébe is könny szökött, amikor Dévai Nagy Kamilla a Füstbement tervet énekelte. Job­bára az idősebb generáció ülte kö­rül az asztalokat, ötven éve avagy még régebben Kanadába kivándo­rolt „öregamerikások”, az a kor­osztály, amely életre hívta az Üj Szó című újságot, melynek Baráti Körét és csoportunkat Illés Bálint, a lap szerkesztőbizottságának tagja üdvözölte. Jó volt látni az idős, ám­de fiatalosan derűs arcokat, s meg­ható érezni a szeretetet, amelyet át­adni a mi tisztünk volt a szülőföld­nek, az otthoniaknak. És jó volt lát­ni, hogy a gyerekek és unokáik is ott ülnek egyik-másik asztalnál. — Első „írja meg” pályázatunk győz­tesének, Kovács Lőrinc bácsinak unokája már meglett tanárember — s hogy ők is értik a magyar dalt, a magyar humort — és azt tán mon­danom sem kell, hogy az F. Nagy Angéla receptje szerint készült Esterházy rostélyos, no meg a töl­tött káposztát is teljes egyetértés­ben értékelték a generációk. A töltött káposzta receptjére ter­mészetesen nem volt szükség. Mert van-e magyar asszony bár­hol a nagyvilágban, aki ne ismer­né, s aki ne a legjobban készíte­né ezt a csodálatos étket? En azonban, tán nem orrolnak meg rám a más vidékről származók, a szabolcs-szatmáriak töltött ká­posztája iránt elfogult vagyok. Az ottani lányok, asszonyok értik legjobban a módját, hogyan fűsze­rezzék, mennyi legyen benne a füs­tölt hús. Bevallom, hízelgett ízér­zékemnek, hogy amint az első fa­lat elomlott a számban, rákérdez­tem, és nyertem: valóban sürgö­lődtek szabolcs-szatmáriak is a Niagara Falls-i konyhán ... Bethlen Kata vendégeként Tán megbocsátja a neves erdé­lyi emlékiratíró, a református hit buzgó védelmezője e kissé profán címadást. De nem pusztán az moz­gatta toliamat, hogy montreáli meghívónk, házigazdánk a Ma­gyar Református Egyház Bethlen Kata Nőegyesülete volt, hanem a hely szelleme, a közösségé, mely féltő szeretettel ápolja a reformá­tus hitet, a magyar kultúrát. A ma dr. Komjáthy Aladár nagytiszteletű úr vezette gyüleke­zet 1926-ban alakult. Dr. Fehér Mihály volt az első, mindmáig ki­sugárzó hatású lelkipásztora. Két évre rá már a Nőegyesületet is életre hívták, sokadik vendégek voltunk hát a sorban, akik igye­keztek erősbíteni összetartozásuk -összetartozásunk tudatát — ez­úttal a magyar dal, humor és konyhaművészet eszközeivel. Ol­dalnyi a sora, hányán ügyködtek nagy szeretettel, értő buzgalom­mal a Nőegylet tagjai közül kol­léganőm receptjének, a lecsós gombás marhaszelet megvalósítá­sán. 1. A Mohawk Chapel Brantfordban 2. Brantfordi közönségünk. Jobbról Zakar Teréz, a Petőfi Kultúregyesület elnöke 3. Az Új Szó Baráti Köre jóvoltából a Niagarára is vethettünk egy pillantást 4. Niagara Falls-i asztaltársaság. A Petőfi Otthonban úgy kétszázan hallgatták mű­sorunkat 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom