Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
HATFOGASOS TURNE Az emlékezetes hangulatú estét Komjáthy lelkész úr együttlétünkihlette, szép imádsága és közös éneklés vezette be, s kedves üdvözlő szavak. Az est háziasszonya, dr. Komjáthy Aladárné a Nőegyesület nevében mutatta be a művészeket, a Magyar Konyha, a Magyar Hírek képviselőit. S mert már hallhattuk, milyen szépen szól a gyülekezet kórusa, Dévai Nagy Kamilla — nagy tapssal fogadott műsora után — bátran buzdíthatott újabb együtt dalolásra. Amikor F. Nagy Angéla lépett a közönség elé, tollak, jegyzetfüzetek kerültek elő a retikülökből: ki-ki hazavitte a közönségsikert aratott kóstoló receptjét. Mindeközben Jim Neumuller Montreali Magyar Televíziója forgatott, azóta tán láthatták is riportfilmjét a montrealiak a „CF-cable 12” avagy a „Videotron cable 24” csatornákon .., Immár jóllakva — és főztünk sikerétől is eltelten — telepedtünk le az egyik asztal mellé Csire Gáborral, aki ez év májusától elnöke az akroni Hungarian-American Clubnak. Civilben vízvezetékszerelő, s mint negyvenes éveiben járó ember, a klub hatvankét éves fennállása óta ő a legfiatalabb az elnöki székben. — Ebben a kétszintes épületben 1964 óta működik egyesületünk. Hetenként öt napon — szerdától vasárnapig — tartunk nyitva, mérleg ételt péntekenként szolgálunk fel. Esküvőkre, bankettekre is van elegendő helyünk, megfelelő konyhánk. A konyhán, a bárban, a kiszolgálásban feleségem és nagylányom is segítenek és Terézia Miller, aki már a „hőskorban” is főzött az akroni magyaroknak. Havonta táncestet rendezünk, helyi, magyar zenekarral. Csire úr nem könnyű feladatot vállalt az elnöki tiszttel. A közelmúlt periódust a klub iránti csökkenő érdeklődés jellemezte, hét hónapig zárva tartott a ház, mármár az eladásán gondolkoztak. Tavaly, a mélyponton a klubtagok száma 85 volt, ma több mint 400-an vannak. Ha Csire Gábor és a huszonhét tagú vezetőség titkára vagyunk kíváncsiak, csak bele kell lapozni a klubhíradóba, mely a „The Voice of the Hungarian- American Club” címet viseli. Nyelve angol, tartalma magyar — eképp is alkalmazkodni kell a változó időkhöz, ha az egyesület vonzáskörében akarják tartani a második-harmadik generációt, no meg a nem magyar házastársakat is. A lap apák napi bankettet hirdet, beszámol a sikeres anyák napi összejövetelről, jelzi a magyar piknik, a magyar vásár helyét, idejét, meghívja az olvasókat a nyugdíjas tagok vacsorájára és bejelenti — a 15—25 éveseknek — az ifjúsági klub újjáalakulását. Program programot követ — enynyiből áll tehát a „titok”. És ami ugyancsak összetartó kapocs egy közösség életében: tudjunk egymás örömeiről, osztozzunk egymás bánatában. A lap nyilván ilyen meggondolásból köszönti a születésnapjukat, házassági évfordulójukat ünneplőket és a házasulandókat, kíván jó utat a vakációra indulóknak, gyors felépülést a kórházban fekvőknek, s nyilvánítja ki a közösség részvétét az elhunytak hozzátartozóinak. És egyegy szép, közös cél is összehozza az embereket: a Nemzeti Színház javára 1200 dollárt adományozott az akroni Hungarian-American Club. A Buckeye Road-on A magyar Cleveland szíve ez az utca. Bár ma is látni magyar cégtáblákat a környéken, kísérőnk Rácponty — harcsából Másnap az egyházközség presbiterei, Balázsi Antal és felesége vendégszerető otthonában elköltött vacsora volt a búcsú Montreáltól, egyben Kanadától is. Irány Cleveland, ahol — igaz-e, nem-e amit Antal Imre barátom állít — több magyar, magyar származású él, mint Miskolc városában. Kissé perel a feltételezéssel, amit a régóta itt élő honfitársak tanúsítanak: a magyar negyed magyar volta csökkenőben, ki a kertvárosokba, ki az ország más tájaira költözött. A Magyar Népszava és a Szabadság című lapok szerkesztőségének azonban úgy tűnik, még hoszszú ideig Cleveland lesz az otthona. Gombos Zoltán, a közelmúltban elhunyt főszerkesztő utóda egy harmincas fiatalember, Borodi László. Ezúttal, mint utunk USA- beli szakaszának szervezőjét, olykor különös feladatok szólították el a szedőgép mellől. Mert könnyű volt nekünk megállapodni abban, hogy első fellépésünk menüje rácponty legyen — ám éppen akkor széles Clevelandban nem volt halárus, aki pontyot kínált volna. A főszerkesztő telefonált és telefonált, végül élőkéi ült a nagyszótár ... Mivel ponty nem volt elérhető, a jó kereskedők vég nélkül sorolták a különböző, édesvízi halfajokat. Ki ismeri ezeknek a fránya halárusoknak a szakkifejezéseit? „Catfish (azaz harcsa) ez kell nekünk! — örvendezett kolléganőm — ezt el lehet készíteni rácosan!” — Ütünk egyengető je azonnal kocsiba pattant, majd a jókora halmennyiséggel azon frissiben robogtunk a szomszéd iparváros, Akron felé. A Hungarian-American Club konyhájában aztán kibontottuk a csomagokat. Hát... nem az a harcsa volt, amit mi itthon annak ismerünk. Mit volt mit tenni, gyanakodva bár, de nekiláttunk a spékelésnek. Ezúttal a főzőcskében részt vevőknek volt a legnagyobb lámpaláza. Premier volt ez a javából: „Rácponty”, amerikai harcsából. Főztünk sikerének már csak azért is örültünk, mert az akroni klub éttermének egyik specialitása éppen a hal, a halételek. 1. A Magyar Református Egyház temploma és parókiája Montrealban 2. A montreali magyar református templom 3. Népes vendégsereggel találkoztunk a Montreali Magyar Református Egyház kul túrtermében
