Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-25 / 11. szám
Közéletünk fórumai JELÖLŐGYÜLÉSEK I Sasadon, ahol lakom, sok iaz új telepes. A hajdani hét végi telkeken egyre-másra épülnek a társasházak, s mint a két egybenyitott terem teli széksoraiból kitetszik, a „jöttmant” sasadiak is szeretnének itt gyökeret verni, otthonuknak tudni nem csupán lakásukat, kertjüket, de e kies, még közel sem összkomfortos környéket is. A választások megszervezéséért felelős szervezet, a Hazafias Népfront körzeti helyiségeiben várjuk, hogy bemutassák a népfront azon jelöltjeit (idén már kötelező a többes jelölés), akik, ha elnyerik rokonszenvünket, felkerülnek a listára, s akik közül egy, a választások után, majd képviseli szőkébb pátriánk érdekeit a kerületi tanácsi testületben. Az elnöki megnyitó szavak után nyurga kamasz lép a népes közönség elé, s hangulatunkat megalapozandó, felelősségérzetünket fokozandó, Vörösmarty Szózatát szavalja el. Nem tudom, hogy az ország 42 000 tanácstagi és 352 képviselői választói körzetében (az előbbiekben egy, az utóbbiakban legalább két jelölő gyűlést kell tartani) hány helyen jutott szóhoz a költészet is, csak arról számolhatok be, hogy mi, sasadiak nagy tapssal köszöntük meg a kellemes meglepetést. Mint a nálam régebben itt lakók mondják, meglepetés volt számukra a jelölő gyűlésen megjelentek minden korábbinál nagyobb száma. A választási előkészületekről rendszeresen tudósító napilapok a legtöbb helyszínről hasonló tapasztalatokról számoltak be. Hogy miért nem írhatom mindegyikről; arról is tudomást szerezhettünk a reggeli újságlapozgatás közben. A Magyar Hírlap például egy székesfehérvári választókörzetből jelentett igen lanyha érdeklődést, amit annak tulajdonított, hogy az öt esztendővel ezelőtt (az előző választások alkalmából) elhangzott ígéretekből alig teljesült valami. Ugyanez a lap — egy budai körzet esetében — a rossz előkészítésnek, az időbeni tájékoztatás hiányának tulajdonítja a gyér megjelenést. összességében azonban lapjaink is megerősítették, aminek magam is tanúja voltam: az 1983 decemberében elfogadott új választójogi törvény, a kötelező többes jelölés miatt a korábbiaknál sokkalta élénkebb az érdeklődés. A Hazafias Népfront megbízottjának előadói beszédét hallgatjuk. S bár — a szomszédok pusmogásából ítélve is — az az érzésem, kissé hosszúra sikeredett az országos helyzetkép felvázolása (hiszen ezúttal néhány tucat utcát képviselő embereket jelölünk majd), az előadó szűkebb lakóhelyünkről adott ugyancsak részletes, és tárgyilagos képpel billenti helyre az egyensúlyt. Az újonnan épült intézmények felsorolása után megjegyzi például, hogy fenntartásukra, megfelelő karbantartásukra már nem mindig elegendő a tanács pénze, szól arról is, hogy a heves építkezés közepette is őrizni kell a táj zöldövezeti jellegét. Megemlíti a zsúfolt iskolákat, a rászoruló idősek még nem eléggé kiterjedt szociális gondozását, a nagyobb közterületi tisztaság és rend igényét. Az előadó (tisztje a népfront jelöltjeinek bemutatása is. Kenessei Zoltán nyugdíjast az egybegyűltek zöme már jól ismeri, hiszen tizennégy éve tanácstag. Az ő talpalásának is része van abban, hogy környékünkön két élelmiszerbolt is nyílt a közelmúltban, s a telefon nélküli többség a megmondhatója, mit jelent számukra az egyik utcasarkon a nemrégiben felállított telefonfülke, amihez Kenessei úr buzgólkodásának szintén köze volt. A másik jelölt, Szerencsés András harmincas fiatalember, a MALÉV műszaki ellenőre. Utcája lakóbizottságát vezeti, fő gondjuk, ő erről szólt a legtöbbet, a hiányzó gázvezeték és szennyvízcsatorna. Talán, ha a szomszédos, nagy lakótelep felépül, feléjük is leágaztatják a vezetékeket — reménykedik — s bízik benne, ha másként nem megy, a nagyobb komfort érdekében némi fizikai munkára is hajlandók a környékbeliek. Szó esik még a néhol egyáltalán nem fővárost idéző utak állapotáról: az egyikre buszforgalmat terelnének. A hallgatóság — morogva vagy fennhangon — két táborra szakad: egyesek örülnek a kevesebb gyaloglás ígéretének, mások szerint inkább maradjon a földút, s vele együtt a kisebb forgalom, a csend. A jelöltek — amit egy-két támogató hozzászólás is megerősíti — körültekintő, szerény embereknek tűnnek. Szavazás következik, amely szerint mindketten felkerülnek a választási listára, június 8-án közülük kell majd tanácstagot választanunk. ■5|é Lapozgatom a jelölő gyűlések első heteiben megjelent újságokat. A tanácstagi jelölő gyűlések tipikus témái: a lakáskérdés, az elhanyagolt épületek tatarozása, az iskolák zsúfoltsága, néhol — elsősorban a kisebb falvakban — az elégtelen kereskedelmi ellátás. Egy budapesti, belső-erzsébetvárosi körzetben az első, úgynevezett tömbrehabilitáció rossz előkészítése keltett jókora, a jelölő gyűlést is felkavaró vihart. Bizonyos, hogy az itt élők elsősorban azt fogják figyelemmel kísérni, vajon a jövőben jobban figyelembe veszik-e, képviselik-e az érintett házak lakóinak érdekeit. Tetszett, amit az egyik debreceni körzetből jelentettek: Az egyik tanácstagjelölt terveiről szólva elmondta, hogy több értelmes programot szorgalmaz a környék úgynevezett „kulcsos gyerekeinek”, azoknak a kisiskolás fiúknak, lányoknak, akik a tanítás és szüleik hazaérte között magukra maradnak. S ami az általános képhez még hozzátartozik: a korábbinál sokkal több tanácstagi körzetben javasoltak a Hazafias Népfront eredeti jelöltjei mellé — egyes helyeken helyett — újabb tanácsitagjelölteket. Számos körzetben indult már eredetileg is kettőnél több jelölt. Általános választásokon szavazunk június 8-án, azaz a tanácstagok mellett parlamenti képviselőket is választunk. Ezúttal első ízben — mint már írtunk róla — harmincötén országos választási listán indulnak. Vezető közéleti személyiségek, az egyházak, a nemzetiségek, a kultúra, a tudományos élet vezető képviselői szerepelnek e listán, s a választáson külön szavazólapon. Egy-egy további szavazólap lesz az egyes körzetek tanácstag- illetve képviselőjelöltjei számára. Jó néhány országosan ismert személyiségnek is versenyeznie kell a vóksokért, hiszen csak az a körzeti szavazólap értékelhető, amelyen egy név marad kihúzatlanul. S meglehet, lesznek helyek, ahol a helybeli iskolaigazgatót, szövetkezeti elnököt részesítik majd előnyben. Jóval gyakoribb azonban, hogy egyenlő erők lépnek a pástra, mint az egyik budai körzetben, ahol két harmincas munkást, avagy a szomszédságban, Albertfalva vidékén, ahol két vezető poszton dolgozó mérnökembert javasolt képviselőjelöltnek a Hazafias Népfront. Az egyik fiatal szakmunkás, már korábban is képviselő volt, a jelölő, gyűles elnöke elismerően szólt parlamenti munkájáról s választókerületével tartott élő, mindennapos kapcsolatáról. Vetélytársát, aki szintén egy környékbeli gyár dolgozója, idén először ajánlották a választók figyelmébe. Mint elmondták, közéleti szereplésre való rátermettségét eddig elsősorban a szakszervezetben bizonyította. Természetesen maguk a jelöltek is bemutatkoztak. Szóba hozták körzetük épülését-szépülését, de gondjait is. A szomszédság mérnökjelöltjeinek bemutatkozó beszéde már tágabb horizonton mozgott. Bár kitért helyi kérdésekre is, inkább az e jelölő gyűlésen elnöiklő református lelkészre, s a (kerületi tanács elnökhelyettesére hagyták a helybeli eredmények és tervék 'ismertetését. „Honatyajelölti” minőségükben olyan országos gondökiait hoztak szóba, mint a nyugdíjasok, és a pályakezdők helyzete vagy a környezetvédelem. „Nem hiszek a csodákban — mondotta egyikük — de abban igen, hogy ha sokszor emlegetünk dolgokat, annak foganatja kell, hogy legyen.” Két jelölő gyűlés összesített szavazatszámának legalább egyharmada kell ahhoz, hogy egy képviselőjelölt neve a szavazólapra kerüljön. Az említett helyeken a Hazafias Népfront jelöltjei az első gyűlés eredménye alapján erre jó eséllyel számíthatnak. Ha a következő jelölő gyűlésen is megkapják a szükséges egyharrroadot, már mint elfogadott jelöltekkel, kötetlenebb találkozókon is megismerkedhetünk velük. A Hazafis Népfront a képviselői jelölések esetében is több tucat helyen jelölt ;i kötelező kettőnél több személyt. Volt rá példa, hogy a népfront által állított jelölt nem kapta meg a listára kerüléshez szükséges szavazatszámot. A jelölő gyűlésen megjelentek soraiból számos személyre hangzott el további javaslat. Néhányuk neve szerepel majd a szavazócédulán. Ezekben a napokban tovább folyik a tanácstag- és képviselőjelöltek bemutatása-faggatása, egyben az új választójogi törvény megmérettetése is. Annyi máris elmondható, hogy az idei választások előtt elevenebb, pezsgőbb a közélet, a jelölő gyűlések demokratikusabb fórumokká váltak. A Hazafias Népfront programja — melynek elfogadása előfeltétele a jelöltként való indulásnak — lehetőséget kínál arra, hogy a két vagy több jelölt megkülönböztető elképzeléseket vázoljon fel, olyanokat, amelyekben tükröződik személyiségük, egyéni élettapasztalatuk. Ott volt igazán emlékezetes, vitára késztető a jelölő gyűlés, ahol éltek ezzel a lehetőséggel. Amikor jóleső érzéssel nyugtázzuk a próba országos sikerét, fontos — miint erre Aczél György is utalt egy olasz újságírónak adott interjújában —, hogy „ne legyenek illúzióink. Az új eljárás jobb lehetőséget kínál. A demokrácia valósággá azonban csakis demokraták révén válhat, és ezt a demokratikus magatartást tanulni kell; nemcsak könyvből, hanem a demokratizálódás eleven gyakorlatában.” BALAZS ISTVÁN 5
