Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-02 / 5. szám
A KOCKÁS BÁRÓ CSODAVILÁG A BELVÁROSBAN „Egy régi gavallér emlékei” cimen jelent meg válogatás Podmaniczky Frigyes báró naplótöredékeiből a Helikon Kiadó gondozásában. * Egyformára nyesett, margóval ellátott, számozott és rendbe rakott diósgyőri papírra rótta ez a biedermeier lovag a XIX. századot megörökítő feljegyzéseit. Lelkesedése kora iránt, ábrándos és méla szenvedélye a nők iránt, no meg múlandó ragaszkodása a novellaíráshoz, akkor is emlékezetes „gavallérrá” tették volna, ha nem lett volna 1859-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő vagy a Szabadelvű párt elnöke ... Az utókor, mely csak megfontoltan hálás a letűnt elődökkel szemben, elsősorban mint a „Sugár út” (a később Andrássy út, a mai Népköztársaság útja megépíttetőjére, vagy az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsára emlékszik neve hallatán, s nem tudja már, hogy negyvennyolcas huszárkapitány, országgyűlési felsőházi tag és megyei aljegyző is volt, Világos után pedig közkatona, majd másfél évtizeden át ismeretlen, de termékeny író is. Életútja, mint egy mesebeli Jókai-főhősé, aki közepes vagyonú arisztokrataként születik egy aszódi kastélyban, ifjúkorában Késmárkon jurátuskodik és „közpályára lép”, hogy a pozsonyi országgyűlésen, majd a 48-as pestin már politikusként jelenjen meg, s ifjúkori szerelmekből kilábalva Budapest szerelmeseként éllUliikiiiii-ly /-neu * írA Klc.l (i \\ Al l Í R I Ml I Kl I jen nyolcvanhárom évig, tékozlón, gavallérosan, egyre szegényebben, mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke. Legendás alakja, különösen tarka, pepitakockás öltözetei előtt a Kerepesi úti lóvasút is tisztelettel torpant meg, császári kertekhez hasonlóan ápolt nagy szakálla már száz lépésről fölismerhető volt, s a történelmi változásoktól független illedelmessége még közkatonai beosztásban vagy úri szegénységének korszakában sem hagyta el. „Báró Podmaniczky Frigyes volt a legjobb szívű ember és a leghűségesebb barát a régi Magyarországon” — írja róla Krúdy Gyula szinte kötetnyi Podmaniczkytárcájának egyikében. A lovagias, szertartásos XIX. század szülötte egyetlen bizalmaskodó, cifra vagy önfeledten cimborázó szó nélkül eleveníti föl emlékeit: könyvében a márciusi forradalom és Pozsony, a kiegyezést ünneplő arisztokrácia és a csatamezőn szállongó jajkiáltások, a nagy pesti kolerajárvány és az országgyűlési egy bejövetelek megjelenítései keverednek a színházi- és kaszinóélet pikáns pletykáival meg a magyar főváros fölújítását célzó mozgalmak leírásaival. Boldogságteli gyertyafényes karácsony családi melege, Batthyány-temetés és mágnás-bál, titkos szerelmek és középítkezés követik egymást az Emlékirat oldalain, közbe-közbe jut figyelem a levert szabadságharc után kihalt Pest bemutatására, a Krisztinaváros bulevardjainak fásítási problémáit taglaló cikksorozatra, meg a vecsési agarászverseny riportszerű közvetítésére is. Az Opera gazdasági problémái és idegenforgalmi gondjai ugyanúgy elférnek itt szerves naplóformában, mint az ifjú- és gyerekkor falusi emlékei vagy az erdélyi útiélmények. Krúdy Gyulának hosszantartó nagy vágya volt e múlt századi nemes lovag életének regényes földolgozása; „Budapest vőlegénye” (vagy ahogy kortársai, a pesti polgárok nevezték: „a kockás báró”) most itt áll előttünk önvallomásai tükrében ... Olyan színesen, élvezetesen és életesen, ahogy Krúdy írta volna meg . . . A. GERGELY ANDRÁS A belvárosi ház pincéje csodavilágot rejt. A budapesti Váci utca és Párizsi utca sarkán álló épület lakói immár harmadik éve trópusi gyíkokkal, teknősökkel, édesvízi és déltengeri díszhalakkal élnek egy fedél alatt. A Belvárosi Akvárium és Terrárium méltán tett szert azóta népszerűségre a főváros lakói és a messzeföldről érkező látogatók körében. A vendégkönyv bejegyzései kivétel nélkül dicsérően szólnak e magánkultúrvállalkozásról, amely — ha a hivatalos megjelölés még késik is — hazánk első privát álla tkertj ének nevezhető. Egy fiatal házaspár — Kápolnási Béla és felesége Somod Ildikó, barátjukkal Zilahy Ferenccel, a Természettudományi Múzeum preparátorával—nehéz fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározták a 15 nagyméretű akváriumból és 7 terráriumból álló nyilvános hal- és hüllőbemutatót. S ami még nagyobb dicséret, az időközben természetesen jelentkező nehézségek ellenére is véghez vitték tervüket s saját kezük munkájával, a természethűségre ügyelés igényes szakmai pontosságával életet vittek a korábban üres pincefolyosóba. — Az állatállomány szépen gyarapszik és sikerült beszereznünk sok olyan fajt, amelyek nemhogy Magyarországon, de Európában is ritkaságnak számítanak. Ezek között említeném azokat a hazájukban védett ausztráliai gyíkokat, amelyek a sidneyi Természettudományi Múzeum engedélyével kerültek hozzánk. Az ugyancsak kevés helyen látható édesvízi rájákbol két fajunk is ven, melyek Bogotából és az Amazonas mtnti Manausból érkeztek. Tizenegy kaméleon látható az egyik terráriumbán, s olyan jól érzik magukat, hogy már tojásokat is raktak. A korallhalak a Hawaii szigetekről származnak, ezeket egy bécsi úrtól kaptuk ajándékba. Az egyik apró új-guineai halat pedig egy nyugatnémet expedíció fogta be, s annyira újdonság, hogy még neve sincs. — Általában hogyan jutnak új állatokhoz? — A legtöbb szerzemény külföldön élő vagy idegenben járt ismerős és ismeretlen barátaink révén kerül hozzánk. — Annak idején OTP-hitelből kezdtek a több százezer forintos létesítmény beruházásához. Hogyan áll a mérleg? — Még három évig fizetjük a tartozást, s csak ezután tudunk valamit keresni is. Amikor elkezdtük, mindenünket pénzzé tettük, s azt hiszem a néhány forintos belépőjegyekből soha nem is fogunk meggazdagodni. Igaz, nem ez volt a célunk, hanem az, hogy a természettől eltávolodott emberekhez közel hozzuk az állatvilág szépségét, érdekességét. Eddig mintegy 60 ezren nézték meg a bemutatót. — Milyen az akvárium propagandája? — Az V. kerületi Tanács minden iskola figyelmét felhívta az itteni látogatásban rejlő biológiai ismeretterjesztés előnyeire. Szerepelünk a Tourinform nyilvántartásában, s a külföldieknek szóló budapesti útikalauz is megemlít majd minket. írt már rólunk a Newsweek, két NSZK újság, a brazil O Globo, egy kuwaiti lap, s foglalkozott velünk a Német Demokratikus Köztársaság rádiója is. — További tervek? — A kerületi tanács művelődési osztályával együtt biológiai és természetvédelmi kulturális központot szeretnénk nyitni az egyik udvari üres helyiségben. Itt természettel kapcsolatos előadásokat, hasonló tárgyú filmvetítéseket és kiállításokat lehetne rendezni. A központ a tanácsé lenne, s mi szerveznénk, üzemeltetnénk társadalmi munkában. Állandóan ügyelünk a bemutatott állatállomány frissítésére. Legközelebbi tervünk még két trópusi tengeri akvárium berendezése. A tengervizet egy vegyész barátunk készíti csapvízből és különböző ásványi sókból. A megfelelő sűrűséget is kikeveri, majd egy hónapig érleljük, biológiai szűrővel szűrjük s csak utána kerülnek bele az állatok, válik teljessé a látvány. PALUGYAI ISTVÁN Tojást raktak a Váci utca Kis trópus a belvárosban fotó: grnak lAszlö kaméleonjai 22
