Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-02 / 5. szám

A KOCKÁS BÁRÓ CSODAVILÁG A BELVÁROSBAN „Egy régi gavallér emlékei” cimen jelent meg válogatás Podmaniczky Frigyes báró naplótöredékeiből a Helikon Kiadó gondozásában. * Egyformára nyesett, mar­góval ellátott, számozott és rendbe rakott diósgyőri pa­pírra rótta ez a biedermeier lovag a XIX. századot meg­örökítő feljegyzéseit. Lelke­sedése kora iránt, ábrándos és méla szenvedélye a nők iránt, no meg múlandó ra­gaszkodása a novellaírás­hoz, akkor is emlékezetes „gavallérrá” tették volna, ha nem lett volna 1859-től a Magyar Tudományos Aka­démia levelező tagja, lap­­szerkesztő, országgyűlési képviselő vagy a Szabad­elvű párt elnöke ... Az utó­kor, mely csak megfontol­tan hálás a letűnt elődökkel szemben, elsősorban mint a „Sugár út” (a később And­­rássy út, a mai Népköztár­saság útja megépíttetőjére, vagy az Operaház és a Nem­zeti Színház intendánsára emlékszik neve hallatán, s nem tudja már, hogy negy­vennyolcas huszárkapitány, országgyűlési felsőházi tag és megyei aljegyző is volt, Világos után pedig közka­tona, majd másfél évtizeden át ismeretlen, de termékeny író is. Életútja, mint egy me­sebeli Jókai-főhősé, aki kö­zepes vagyonú arisztokrata­ként születik egy aszódi kas­télyban, ifjúkorában Kés­márkon jurátuskodik és „közpályára lép”, hogy a po­zsonyi országgyűlésen, majd a 48-as pestin már politikus­ként jelenjen meg, s ifjúko­ri szerelmekből kilábalva Budapest szerelmeseként él­lUliikiiiii-ly /-neu * írA Klc.l (i \\ Al l Í R I Ml I Kl I jen nyolcvanhárom évig, té­kozlón, gavallérosan, egyre szegényebben, mint a Fővá­rosi Közmunkák Tanácsá­nak elnöke. Legendás alak­ja, különösen tarka, pepita­kockás öltözetei előtt a Kere­pesi úti lóvasút is tisztelettel torpant meg, császári ker­tekhez hasonlóan ápolt nagy szakálla már száz lépésről fölismerhető volt, s a tör­ténelmi változásoktól füg­getlen illedelmessége még közkatonai beosztásban vagy úri szegénységének korsza­kában sem hagyta el. „Báró Podmaniczky Fri­gyes volt a legjobb szívű em­ber és a leghűségesebb barát a régi Magyarországon” — írja róla Krúdy Gyula szin­te kötetnyi Podmaniczky­­tárcájának egyikében. A lo­­vagias, szertartásos XIX. század szülötte egyetlen bi­zalmaskodó, cifra vagy ön­feledten cimborázó szó nél­kül eleveníti föl emlékeit: könyvében a márciusi for­radalom és Pozsony, a kie­gyezést ünneplő arisztokrá­cia és a csatamezőn szállon­gó jajkiáltások, a nagy pesti kolerajárvány és az ország­­gyűlési egy bejövetelek meg­jelenítései keverednek a színházi- és kaszinóélet pi­káns pletykáival meg a ma­gyar főváros fölújítását cél­zó mozgalmak leírásaival. Boldogságteli gyertyafényes karácsony családi melege, Batthyány-temetés és mág­nás-bál, titkos szerelmek és középítkezés követik egy­mást az Emlékirat oldalain, közbe-közbe jut figyelem a levert szabadságharc után ki­halt Pest bemutatására, a Krisztinaváros bulevardjai­­nak fásítási problémáit tag­laló cikksorozatra, meg a ve­­csési agarászverseny riport­szerű közvetítésére is. Az Opera gazdasági problémái és idegenforgalmi gondjai ugyanúgy elférnek itt szer­ves naplóformában, mint az ifjú- és gyerekkor falusi em­lékei vagy az erdélyi útiél­mények. Krúdy Gyulának hosszan­tartó nagy vágya volt e múlt századi nemes lovag életének regényes földolgozása; „Bu­dapest vőlegénye” (vagy ahogy kortársai, a pesti pol­gárok nevezték: „a kockás báró”) most itt áll előttünk önvallomásai tükrében ... Olyan színesen, élvezetesen és életesen, ahogy Krúdy ír­ta volna meg . . . A. GERGELY ANDRÁS A belvárosi ház pincéje csodavilágot rejt. A budapesti Váci utca és Párizsi utca sarkán álló épület lakói immár har­madik éve trópusi gyíkokkal, teknősök­kel, édesvízi és déltengeri díszhalakkal élnek egy fedél alatt. A Belvárosi Ak­várium és Terrárium méltán tett szert azóta népszerűségre a főváros lakói és a messzeföldről érkező látogatók köré­ben. A vendégkönyv bejegyzései kivé­tel nélkül dicsérően szólnak e magán­­kultúrvállalkozásról, amely — ha a hi­vatalos megjelölés még késik is — ha­zánk első privát álla tkertj ének nevezhe­tő. Egy fiatal házaspár — Kápolnási Bé­la és felesége Somod Ildikó, barátjukkal Zilahy Ferenccel, a Természettudomá­nyi Múzeum preparátorával—nehéz fá­ba vágta a fejszéjét, amikor elhatároz­ták a 15 nagyméretű akváriumból és 7 terráriumból álló nyilvános hal- és hül­lőbemutatót. S ami még nagyobb di­cséret, az időközben természetesen je­lentkező nehézségek ellenére is véghez vitték tervüket s saját kezük munká­jával, a természethűségre ügyelés igé­nyes szakmai pontosságával életet vit­tek a korábban üres pincefolyosóba. — Az állatállomány szépen gyarap­szik és sikerült beszereznünk sok olyan fajt, amelyek nemhogy Magyarorszá­gon, de Európában is ritkaságnak szá­mítanak. Ezek között említeném azo­kat a hazájukban védett ausztráliai gyíkokat, amelyek a sidneyi Termé­szettudományi Múzeum engedélyével kerültek hozzánk. Az ugyancsak kevés helyen látható édesvízi rájákbol két fajunk is ven, melyek Bogotából és az Amazonas mtnti Manausból érkeztek. Tizenegy kaméleon látható az egyik terráriumbán, s olyan jól érzik magu­kat, hogy már tojásokat is raktak. A korallhalak a Hawaii szigetekről szár­maznak, ezeket egy bécsi úrtól kaptuk ajándékba. Az egyik apró új-guineai halat pedig egy nyugatnémet expedí­ció fogta be, s annyira újdonság, hogy még neve sincs. — Általában hogyan jutnak új ál­latokhoz? — A legtöbb szerzemény külföldön élő vagy idegenben járt ismerős és is­meretlen barátaink révén kerül hoz­zánk. — Annak idején OTP-hitelből kezd­tek a több százezer forintos létesítmény beruházásához. Hogyan áll a mérleg? — Még három évig fizetjük a tar­tozást, s csak ezután tudunk valamit keresni is. Amikor elkezdtük, minde­nünket pénzzé tettük, s azt hiszem a néhány forintos belépőjegyekből soha nem is fogunk meggazdagodni. Igaz, nem ez volt a célunk, hanem az, hogy a természettől eltávolodott emberekhez közel hozzuk az állatvilág szépségét, érdekességét. Eddig mintegy 60 ezren nézték meg a bemutatót. — Milyen az akvárium propagan­dája? — Az V. kerületi Tanács minden is­kola figyelmét felhívta az itteni láto­gatásban rejlő biológiai ismeretterjesz­tés előnyeire. Szerepelünk a Tourin­­form nyilvántartásában, s a külföldiek­nek szóló budapesti útikalauz is meg­említ majd minket. írt már rólunk a Newsweek, két NSZK újság, a brazil O Globo, egy kuwaiti lap, s foglalkozott velünk a Német Demokratikus Köztár­saság rádiója is. — További tervek? — A kerületi tanács művelődési osz­tályával együtt biológiai és természet­­védelmi kulturális központot szeret­nénk nyitni az egyik udvari üres helyi­ségben. Itt természettel kapcsolatos előadásokat, hasonló tárgyú filmvetí­téseket és kiállításokat lehetne rendez­ni. A központ a tanácsé lenne, s mi szerveznénk, üzemeltetnénk társadalmi munkában. Állandóan ügyelünk a be­mutatott állatállomány frissítésére. Legközelebbi tervünk még két trópusi tengeri akvárium berendezése. A ten­gervizet egy vegyész barátunk készíti csapvízből és különböző ásványi sók­ból. A megfelelő sűrűséget is kikeveri, majd egy hónapig érleljük, biológiai szűrővel szűrjük s csak utána kerül­nek bele az állatok, válik teljessé a látvány. PALUGYAI ISTVÁN Tojást raktak a Váci utca Kis trópus a belvárosban fotó: grnak lAszlö kaméleonjai 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom