Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-04-14 / 8. szám
i Vukovich Zoltán, a lakóklub elnöke, az „átszabott” előszobában FOTO: GÁBOR VIKTOR ram, egymillió kétszázezer lakás építése se valósulhatna meg, csakis hagyományos téglaépítkezéssel. Védem a panelt és — szidom a panelt. Pontosabban nem is a panelt szidom, hanem a beruházókat, a tervezőket, az építőket. Mert éppen a panelból (vagy nem panelból, hanem blokkból vagy téglából) épült nagy, soklakásos házak lennének alkalmasak arra, hogy megszüntessék az emberek, a családok elszigeteltségét. És mégis, több-kevesebb okkal, a panelban lakók elmagányosodásáról, elszigetelődéséről, elsivárosodásáról írnak publicistáink, szociológusaink, szociálpszichológusaink: a panelházak lakói — egy-egyben kisebb falunyi ember él — nem ismerik egymást, a panelházak gyerekei bandákba verődnek, a panelházak a neurózisok fészkei... De hogyan ismerkedjenek öszsze az emberek, hol töltsék szabad idejüket a tizenévesek, hol játszszanak a kisebbek, ha a legtöbb panel- és nem-panel házban nincsenek közösségi helyiségek? Vagy mert nem is terveztek ilyeneket, vagy mert terveztek ugyan, de más célra használják őket. Marsóné Simonyi Diana, a csepeli tanács művelődésügyi osztályának munkatársa szerint ennek kifejezetten anyagi okai vannak. Akár tanácsi a lakóház, akár szövetkezeti, az Ingatlankezelő Vállalat is, a lakásszövetkezet is igyekszik minden helyiséget kiadni, mert a bérleti díj segíti a pénzügyi terv teljesítését. És Marsóné nem a levegőbe beszél, hiszen Csepelen most épül a hatodik lakótelep, és a művelődésügyi osztály emberei már az első építésekor, tehát 1975-ben, igyekeztek valamit tenni, hogy a lakók egyegy házban vagy lépcsőházban közösséggé szerveződjenek, hogy legyenek közösségi tereik, közös programjaik. Meddő igyekezet volt. — Nagyon-nagyon magányos fecskék voltunk akkor még — állapítja meg a kudarc okát Marsóné. — És azóta változott a helyzet? — De mennyire! Hála az Országos Közművelődési Tanács (OKT) támogatásának. A dolog lényege a következő: az OKT pályázatot hirdetett, hogy anyagi támogatást ad azoknak a lakóközösségeknek, lakókluboknak, helyi közművelődési egyesületeknek, amelyek már eddig is tettek valamit a közösséggé formálódás érdekében, a ház és környéke szépítéséért, a közösségi helyiségek kialakításáért. Pályázott OKT-támogatásra a Kossuth Lajos utca 88. számú ház lakóklubja is. De ennek már „történelme” van! — Úgy kezdődött, hogy a lakók elhatározták, rögtön a beköltözés után: csinálunk a ház elé egy kis parkot, mesterséges tóval, amibe díszhalakat telepítünk — meséli a lakóklub, pontosabban a ház „közművelődési egyesületének” elnöke, a már korábban bemutatott Vukovich Zoltán tanár. — Nyáron kezdtük a munkát, ősszel már úszkáltak a tóban a halak, piros japán pontyok. És amikor megtapasztaltuk, hogy mire jutunk együtt, nekiláttunk, hogy átalakítsuk magunknak a pincét, ehhez kértünk és kaptunk az OKT-tól kétszázezer forintot... A pinceklub: valóságos birodalom. Vagy tucatnyi helyiség, s akad köztük olyan, amelyik már „pofás” — ahogyan Slezák Károly a lakóklub titkára mondja —, azaz a betonfalakat, a mennyezeten kígyózó csöveket már elfedték farostlemezzel, sőt ki is tapétázták. A többség azonban még „meztelen”, de most már fölgyorsul a munka, mert a társaság aktív része — az ötven családból vagy tizenöt az ilyen — nagyon megtanulta már az álmennyezet-készítést. És a birodalomban zajlik az élet. Itt vagy tucatnyi apróság bábfigurákat készít, Barabás Fe~ rencné irányításával, aki ugyan nem pedagógus, de kiváló pedagógia érzékkel megáldott lakó. Ott Vezér Endre szereli az erősítőt, mert ha a gyerekek eltűnnek — úgy fél nyolc tájt —, akkor ő kezdi meg a magnósok első foglalkozását. A felszerelés, az erősítő, a hangszórók egyébként a klubé, egyedül a magnó személyi tulajdon. A magnóskörbe mindenki jelentkezhet, aki tagja a lakóklubnak, s jelenleg 50 család a 60 közül fizeti a negyedévenkénti száz forint tagsági díjat. Amott a játékteremben asztali fociznak, biliárdoznak. A következő szobában sorbaállnak a kondicionáló kerékpárért. Balra a barkácsműhely. Jobbra lesz a fotólabor, a nagyítógép már megvan, a Rideg Sándor Művelődési Háztól kapta a lakóklub tartós használatra. Aztán megmutatják a^ két WC-t, amit szintén a lakók csináltak meg, hogy ne kelljen a gyerekeknek folyton fölrohangálniuk a lakásba. Bekukkanthatok még a raktárba is, ahol a kecskelábú asztalok egymásra rakva várják, mikor lesz a következő pacalvacsora, mert az elsőnek óriási sikere volt. A pacalt a tagdíjakból vették, a gyerekeknek a mikulásnapi ajándékot szintúgy, mert tavaly Mikuláskor rendezték a pacalvacsorát, amely tartott délután fél háromtól éjfél után háromig, s zajlott a pinceklub összes helyiségeiben, és részt vett rajta összesen kilencven ember. Hát persze, hogy a Kossuth Lajos utca 88/B-ben minden teremtett lélek — gyermek és felnőtt egyaránt — ismeri egymást; hát persze, hogy itt nem gond, ha valaki csak este veszi észre: kifogyott a sója; hát persze, hogy itt akad mindig vállalkozó a gyerekek örizetére-felügyeletére; és itt természetes az is, hogy a gyerekek nem az utcán töltik szabad idejüket. De Csepelen, ahol most épül a hatodik lakótelep, mindössze kilenc lakóklubot tartott számon Marsóné 1982-ben, amikor az OKT meghirdette a pályázatát, és hogy 1984-es adatok szerint az egész fővárosban is csupán 77 működő lakóklub van, s éppen szerveződik további 14. Másfelől viszont az is igaz, hogy innen is, ahol valóban szorosan együtt élnek az emberek, akad elvágyakozó, és éppen a lakóklub lelke, Vukovich Zoltán vágyakozik el. Harmadrészt az is igaz, amit váltig mondogat neki Ilona asszony: — Attól tartok, ha sikerülne az a bizonyos családi ház, abban éreznéd magad igazán bezárva, mert hiányozna körülötted az ezer ember! Bizonyos azonban az is, amit Vezér Endre állít: — Van olyan ember, aki itt lakik, és van olyan, akinek itt az otthona. Ez két külön kategória. Én az otthonlakók közé számítom magam. És maradok. Aki csak lakik, az, ha teheti lakást cserél, és továbbáll innen. Róluk, a lakást cserélőkről szól majd legközelebbi riportom. — ami — A házgyári lakáházépítkezés fejlődése Magyarországon Időtartam A házgyári elemekből szerelt lakások száma 1961-1965 2 600 1966-1970 43 300 1971-1975 116 000 1976-1980 156 000 1981-1985 (tervezett) 165 000 1986-1990 (tervezett) 155 000 Az előre gyártott elemekből épült lakásépítkezés aránya lista országban néhány szocia-Ország Építkezési arány Csehszlovákia 98,4 Lengyelország 95,4 Bulgária 86,0 Magyarország 48,2 A magyar lakásvagyon (3 544 000 lakás) életkora 1981-ben A lakások életkora Arány az összes lakás százalékában legalább 80 éves 14,0 60 éves 30,0 30 éves 14,0 20 éves 18,0 legfeljebb 10 éves 24,0 Forrás: Népszabadság 1984. 1. 13. sz. 13
