Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-01-21 / 1-2. szám

zigethalom kisváros, igazán nem megszokott, hogy errefelé forgalmi dugóba keveredjék az ember. Márpedig 1982 nyarán így történt — s a „szigethalmi ostrom” több héten át tartott. De vajon mi vonzotta az embereket? A válasz egyszerű: a hiúság! Az országban ugyanis elterjedt, hogy újabb „csodaszert”, ránctalanító krémet állított elő az itt lakó Nedeczky Jenöné. Ekkor már Magyarországon — de határainkon túl is — jól csengett Nedeczky néni neve. Mint a Patientia hajregeneráló szer feltalálója egyike volt azon magyaroknak, akiket (persze pozitív értelemben) „szent őrültnek” mondanak; akik tűzönvízen keresztül viszik terveiket — még akkor is, ha eleinte nem sok biztatást kapnak.

A találmánya sikeréért szenvedélyesen küzdő feltaláló egy ideje a magyar sajtó jellegzetes figurája. Olykor a rádió és a televízió segítsége is elkelt egy-egy jó ügy sínrekerüléséhez. Film is készült a „nehéz emberekről”: feltalálókról, akik a sokadik — bürokráciából, tehetetlenségből, vagy önző érdekből fakadó — visszautasítás után is makacsul dolgoznak találmányuk megvalósításáért.

Nedeczky néni a hajnövesztő szerről szóló első szabadalmát

1976-ban nyújtotta be. Négyéves vita után 3,5 millió forintért megvásárolták tőle, 1980-ban kezdődött meg a gyártás, amely jelentős üzleti sikert hozott. A tekintélyes hazai értékesítés mellett a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat már az első évben 100 ezer dollárnyit vitt külföldre, egy év múlva pedig egymilliónyit.

Az új találmány: a bőrránctalanító krém gyártásáig már nem kellett (volna) annyit várnia. Alig fél év elteltével gyártani kezdték a készítményt. Az idős hölgy azonban időközben meghalt.

•*

Jellemző az az idő, amely a Nedeczkyné-féle két találmány gyakorlatba ültetéséig eltelt. A hetvenes években még láthatóan több türelemre volt szükség, ma általában gyorsabban mennek a dolgok, bár még közel sem a kívánt tempóban. A kedvező változás magyarázata abban rejlik, hogy Magyarországon egyre jobban ügyelnek arra, hogy az újítások, találmányok az egyénnek, vállalatnak, az országnak illő hasznot hajtsanak, mert e szellemi teljesítményeket nem nélkülözheti egy nyersanyagokban szegény, közepesen fejlett ország.

Érzékelteti e felismerést az is, hogy amíg az 1973-as Idegen szavak szótára az „innováció” cikkelyt egyetlen szavas magyarázattal tölti ki, mondván: újítást jelent, hozzátéve, hogy a latin eredetű kifejezés ritkán használatos; addig ma az innováció közkeletű szó, már-már divat élni vele, a gazdaságpolitikai írások, eszmecserék egyik „varázsigéjévé” lépett elő. És a mai felfogás szerint nem csupán újítást jelöl, de azok befogadási készségét is, az erre alkalmas, rugalmas technológia, az